Feltámadás vagy kiégés? Hogyan ér véget Sebastian Vettel Forma-1-es karrierje?

10 éve már, hogy Sebastian Vettel egy rendkívül fordulatos és izgalmas szezont követően megszerezte pályafutása első Forma-1-es világbajnoki címét. Vettel azóta is tartja a legfiatalabb vb-győztes rekordját, címeinek számát pedig további hárommal sikerült növelnie. 2010 és 2013 között a német pilóta és a Red Bull Racing megállíthatatlan volt, 2014-ben azonban jött a máig is tartó hibrid-korszak, azaz a V8-as motorokat V6-os turbómotorok váltották fel. A történet azóta ismert: a váltás a Mercedesnek jött ki a legjobban, a stuttgarti gárda pedig azóta sikert sikerre halmoz, több rekordot is megdöntve. És persze Lewis Hamiltonnak, aki idén be is állította a legendás Michael Schumacher rekordját: megszerezte hetedik világbajnoki címét.

Tündérmesének indult, tragikomédia lett

Van egy mondás, mely szerint titkon minden Forma-1-es pilótának az az álma, hogy egyszer a Ferrarinál versenyezzen. A legendás olasz istálló ugyanis nem csak egy csapat, valahol jóval több annál, presztízse pedig megkérdőjelezhetetlen. Nem volt tehát meglepetés, hogy a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel 2014 végén távozott korábbi sikereinek helyszínéről, és a Red Bull Racingtől a Ferrarihoz igazolt.

Vettel célja egyértelműen az volt, hogy újra a csúcsra vezesse a vörösöket, ahogyan azt honfitársa és korábbi mentora, a hétszeres világbajnok Michael Schumacher is tette egykor. A Mercedes uralta Forma-1-ben már első ferraris versenyén meglepetést okozott, rögtön dobogóra tudott állni, az utána következő futamot pedig meg is nyerte. Vettel a 2015-ös szezonban összesen háromszor tudott győzni, 2016 viszont egyértelműen csalódás volt: a Ferrari csupán a harmadik erőnek számított, és néhány dobogó jutott csak az ötödik világbajnoki címére hajtó németnek.

Aztán jött 2017 és 2018, amikor a Ferrarinál valami összeállt és sikerült megközelíteni a Mercedest - olyannyira, hogy jó pár versenyen le is győzték az "ezüst nyilakat". Mégis, mindkét szezon végén Lewis Hamilton diadalmaskodott, és hiába volt jó formában Vettel és a Ferrari a szezon első felében, a második felvonásra valamiért rendre leeresztett az a bizonyos lufi. Ekkor aztán felszállt a rózsaszín köd és jöttek a kényelmetlen kérdések: ki tehetett arról, hogy 2017-ben és 2018-ban a Ferrari elbukta a vb-címet?  A kritikus pillanatokban egyéni hibákat vétő Vettel? Vagy az ugyancsak fontos pillanatokban taktikából és megbízhatóságból megbukó Ferrari csapata?

A válasz, hogy egyikük sem. Ugyan mindkét fél követett el hibákat, de a közvélekedéssel szemben az igazság az, hogy a Ferrari a szóban forgó két szezonban sehogy sem tudta volna legyőzni a Mercedest. Néhány futamon valóban erősebb csomaggal rendelkeztek és jobban is indították az évet, de az évközbeni fejlesztési versenyben mindkét szezonban alulmaradtak. Emellett a Mercedes autója sokkal megbízhatóbb volt és taktikai szempontból is náluk volt a fölény.

Mindenesetre a történtek hatására Vettel kezdett veszíteni presztízséből, sokan megkérdőjelezték korábbi sikereit is, mondván: csak az autónak köszönheti a korábban megszerzett négy világbajnoki címét. Idén tavasszal aztán, még a szezon kezdete előtt, a Ferrari bejelentette, hogy nem hosszabbítja meg Vettel év végén lejáró ferraris szerződését.

A legfiatalabb világbajnok

Sebastian Vettel 2007-ben debütált a Forma-1-ben a BMW Sauber beugró pilótájaként, és rögtön az első futamán pontot is szerzett. A Red Bull Racing fiókcsapata, az olasz Toro Rosso gyorsan le is csapott a fiatal német tehetségre, hogy aztán 2008-ban Monzában megszerezze első győzelmét. Az esős olasz verseny minden téren történelmi siker volt és az idény során többször is megmutatkozott Vettel tehetsége.

Nem volt kérdés, hogy Vettelt előbb-utóbb előléptetik a Red Bull Racinghez, így miután David Coulthard bejelentette visszavonulását, adott volt, hogy a német versenyző pótolja majd. 2009-ben komolyabb szabályváltoztatások történtek a sportágban és nagyobb hangsúlyt kapott az aerodinamika. Ugyan 2009-ben még a Mercedes jogelődje, a Brawn GP és Jenson Button diadalmaskodott, már ekkor is látszott a Red Bull istálló ereje: az egyéni és konstruktőri pontverseny második helyét is bezsebelték.

Aztán jött 2010, egy erőviszonyokban viszonylag kiegyenlített, izgalmakban és drámai pillanatokban bővelkedő szezon. Mi sem beszédesebb, mint hogy az utolsó versenyen négyen is versenyben voltak a világbajnoki címért. Vettel azonban győzött és elhódította a hőn áhított világbajnoki elsőséget, ezzel pedig megindult egy több éven át tartó sikersorozat.

A német pilóta és a Red Bull brit tervezőzsenije, Adrian Newey félelmetes párost alkottak: 2011-ben és 2013-ban is nagy fölénnyel domináltak a mezőnyben. 

Kivétel a 2012-es szezon volt, amely a 2010-esnél is nagyobb izgalmakat hozott és ismét Fernando Alonso és Vettel csatájáról szólt. A német a szezonzáró futamon harmadik vb-címét biztosította be, ugyanakkor nem csak rajta múlott, hiszen Fernando Alonso a nyári szünet előtt 40 pontos előnnyel vezetett Vettel előtt. Ismerjük el azonban, Fernando Alonso balszerencséje mellett Vettel kitartására és precizitására is szükség volt.

Hol lehet a probléma? 

Utólag szokás összemosni a Vettel-érát a verhetetlen jelzővel, emiatt aztán sokan kevésbé tartják értékesnek a német 4 vb-címét. Azonban 2010-ben és 2012-ben is rendkívül kiélezett küzdelemben, az utolsó futamon nyerte meg a világbajnokságot, erről pedig gyakran elfeledkeznek a Vettel-kritikusok. De mi volt más? Hiszen a német a legnagyobb nyomást valószínűleg a 2012-es sorsdöntő brazil versenyen élte meg. Miért szenved évek óta és hová tűnt a régi Sebastian Vettel?

Az egyik lehetséges ok a motivációvesztés. Vettel, Fernando Alonsohoz hasonlóan, egy ponton elvesztette lelkesedését, motivációját, a sikertelenségek pedig a csapat és a pilóta közötti viszony megromlásához vezettek. A német egyre frusztráltabb lett, egyre többet hibázott és egy végtelen spirálba került ezáltal. A Vettelt támogató csapatfőnök, Maurizio Arrivabene 2018 végén távozott, helyére pedig az a Mattia Binotto érkezett, akivel Vettel nem igazán tudott jó kapcsolatot kialakítani. Ráadásul Binotto mellett a Ferrarihoz igazolt a fiatal, tehetséges és sikerre éhes Charles Leclerc is, aki tavalyi szezonban a formán kívül teljesítő Vettel előtt végzett a pontversenyben.

Mindenekelőtt fontos tudni, hogy Vettel egészen fiatal kora óta a Red Bull kötelékében volt. Az osztrák versenyistállóra pedig mindig is a profizmus és a precizitás volt a jellemző, ahol minden és mindenki a helyén van. A Red Bull képes volt olyan autót rakni Vettel alá, amely a német vezetési stílusának a legjobban feküdt, azaz nagy leszórítóerő és nagy kanyarsebesség.

Ugorjunk egy kicsit előbbre és nézzük meg az elmúlt évek futamait: Vettel évente legalább 3-4 alkalommal megforog a Ferrarival, sokszor ártalmatlannak tűnő szituációkban is. Ebből aztán két dolog következik. Nem fekszik neki az autó, és képtelen alkalmazkodni, ahhoz igazítani vezetési stílusát. Vagy pedig annyira a határokon autózik, hogy túl gyakran veszít kontrollt az autó felett. Mindenesetre előbbi tekintetében Vettel alulmarad néhány riválisával például Fernando Alonsoval szemben, aki mindig is jobban tudott alkalmazkodni az autóhoz - erre a legjobb példa a 2012-es szezon.

Elgondolkodtató a Red Bull motorsportfőnökének, Helmut Markónak egy pár hetes nyilatkozata is, mely szerint Vettel esetében mindennek klappolnia kell az autóval, különben elkezdi túlgondolni a dolgokat. Ha pedig Vettel képes teljes mértékben eggyé válni az autóval, akkor szinte verhetetlen.

A motivációvesztés mellett nagy valószínűséggel a rá nehezedő, egyre nagyobb nyomással sem sikerült megbirkóznia. A Ferrari utoljára 2007-ben nyert egyéni vb-címet Kimi Raikkönennel, Alonso után pedig Vettelnek sem sikerült elérnie legfőbb célját. De egy fecske nem csinál nyarat. Ahogyan a Ferrari 1999 utáni feltámadása sem egyedül Michael Schumachernek volt köszönhető, hanem a Ross Brawn-Jean Todt-Rory Byrne hármasnak.

Egy Forma-1-es sikerszériához mindig is 3 tényezőre volt szükség: egy jó autóra, egy jó csapatra és végül, de nem utolsósorban egy jó pilótára. Ez a 3 tényező megvolt a Schumacher-féle Ferrarinál, a Vettel-féle Red Bullnál és meg van a Hamilton-féle Mercedesnél is. A Ferrari azonban az utóbbi 10 évben folyamatosan a pilótáitól várta az eredményt, ami önmagában nem is lenne baj, ha azt kompenzálná a csapat megfelelő szintű támogatással.

Ne feledjük: Vettel első világbajnoki címét valahol a Ferrarinak is köszönheti, hiszen a vörösök eltaktikázták Alonso versenyét, így a végén 1 ponttal meg tudta előzni a spanyolt.

A következő átfogó, nagy volumenű szabályváltoztatások 2021-ben kerültek volna bevezetésre, ám azokat a koronavírus miatt egy évvel eltolták. Ez pedig azt jelenti, hogy a jövő szezonban az erőviszonyok közel megegyezőek lesznek az ideivel. Sebastian Vettel szempontjából ez azért jelentős, mert az idény végén távozik a Ferraritól, és a Racing Point csapatához igazol, amely jövőre átalakul és az Aston Martin gyári csapataként fog működni (igaz, Mercedes motorral). A jelenlegi Racing Point pedig a mezőny harmadik legjobb autója, nem sokkal lemaradva a Red Bull mögött, egyszóval sokkal versenyképesebb, mint a Ferrari.

Az Aston Martin kaland tehát döntő lesz Vettel karrierjének szemszögéből, annak ellenére is, hogy nagy valószínűséggel ez lesz az utolsó csapata a Forma-1-ben. Vettel idén lépett krisztusi korba, nem beszélve arról, hogy tavaly született meg harmadik gyermeke. A német mindenesetre kap egy második lehetőséget, hogy megmutathassa kritikusainak, hogy igen is megérdemelt volt az a 4 világbajnoki cím, és hogy nem felejtett el vezetni.

Sebastian Vettel és a Ferrari házassága tehát hamarosan véget ér, és valószínűleg mindkét fél tudja, hogy így a legjobb. Nem sikerült elérni a kitűzött célt, nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk sem, azonban hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem voltak szép pillanatok Vettel ferraris karrierjében. A csapattagok a kezdetektől fogva kedvelték a német közvetlen stílusát, gesztusait, személyiségét, így minden bizonnyal érzelmes búcsúra kerül majd sor.