Felkészült fiatal vezeti a komáromi sikersportágat

Hogyan indult kajakos pályafutása?

Kilencévesen szálltam először vízre, de már akkor tudtam, hogy ez az én sportágam. A nagyobb sikerek csak majd egy évtizednyi munka után jelentkeztek először.

Mennyire foglalkozott a kezdetekben más sportágakkal?

Szüleim már kiskorom óta a sport szeretetére neveltek, ahogy a legtöbb sportoló, én is az úszás alapjainak elsajátításával kezdtem, de már akkor tudtam, hogy nekem a monoton, bezárt térben történő edzések nem fogják a sportolói pályafutásom fő alkotóelemét képezni. Ennek ellenére állítom, hogy az úszás nagyon jó alapokat ad a további fejlődéshez, méghozzá sportágtól függetlenül. Az úszáson kívül majd két évet töltöttem el karateedzéseken, ahol a fegyelem és az összpontosítás rendkívül fontos alkotó elemét képezi a megfelelő teljesítménynek. Úgy gondolom, hogy a későbbi sportsikereket nagyban köszönhetem az itt elsajátított fókuszképességnek, amely nemcsak a sportban, hanem a civil életben is nélkülözhetetlen alapfeltétele a sikernek.

Mikor jött az első nagy siker a kajakban?

Utólag nézve az első nagy sikeremet életem első kajak-kenu versenyén élhettem át, ami még akkor nem is tudatosult bennem. Ha a beérkező sorrendet a legvégéről nézzük akkor elsőként értem célba – azaz utolsó lettem. Emlékszem a verseny fontosságára, hiszen Komáromban, hazai közönség előtt versenyezhettem, ezen kívül az Eötvös Utcai Alapiskolát látogató osztálytársaim is eljöttek szurkolni. Tudni kell, hogy a 10 éves gyerekkorosztályban az indulók száma gyakorta meghaladja a 30 -40 főt, ezen kívül a komáromi versenyre nagy örömmel látogattak ki magyarországi egyesületek is, ezáltal a kajak-kenu világ élvonalába tartozó ország tovább növelte a verseny színvonalát. Táv közben, mint az átlagos képességekkel rendelkező gyerek valahol a középmezőnyben haladhattam. A cél felé érkezve egy jó kezdő kajakos módjára be is borultam a vízbe, ami számos sportághoz hasonlóan kizárással jár. Mivel ki kellett úsznom a partra, akkor még teljesen amatőr ruhában (ami ha jól megszívja magát vízzel akkor folyamatosan húz le a víz alá, még szerencse, hogy a mentőmellény viselete kötelező) teljesen hátrasorolódtam a mezőnyben. Ennek ellenére kihúztam a nehéz hajót a vízből, becsületesen kiöntöttem belőle vizet, hogy ne süllyedjek el és beeveztem a célba annak ellenére, hogy a többiek már rég a célban voltak és én pedig ki lettem zárva a versenyről. Ekkor tudtam, hogy az életben soha semmit nem fogok feladni.

Az első nagy sikert, amely éremben is kimutatható 9 kőkemény év munka után jelentkezett. 2010-ben Moszkvában vettem részt életem első Európa-bajnokságon, ekkor 17 éves voltam és egy évvel idősebbekkel kellet versenyeznem. K4 1000m számban indultam, egyedüli komáromiként. Papírforma szerint a legjobb esetben is a negyedik helyre voltunk esélyesek, ám, ahogy mondani szokás a labda gömbölyű és a sport kiszámíthatatlan, így bronzéremmel térhettünk haza.

Mit gondol, ebben és a későbbi sikerekben mekkora részt játszott a tehetsége és a felkészülésbe fektetett munka?

Ahogy említettem, összességében nézve teljesen átlagos adottságokkal rendelkezem. A tehetségem leginkább a vízérzékben jelentkezet, ami annyit jelent, hogy az effektív technikának köszönhetően a többiekhez képest kisebb erőfeszítéssel nagyobb sebességet tudtam tartani. Ami a tüdőkapacitásomat illeti az jócskán átlagon alulinak mondható, ezért a téli alapozás, ahol hosszú ideig ugyan olyan típusú mozgást kell végrehajtani és a futóedzések sem tartoztak a kedvenceim közé. További befolyásoló tényező, hogy gyerekkori erős asztmás vagyok, de ez esetben is bebizonyosodott, hogy rengeteg plusz munkával és megfelelő orvosi segítséggel ez is kompenzálható.

Szakmai életem során igyekszem hangsúlyozni, hogy a nagy eredmények nélkülözhetetlen feltétele a becsületes, kitartó munka, amely, ha egy jól működő csapatmunkával és egy csipet tehetséggel párosul, akkor a határ csak a csillagos ég lehet.

13 éves korom óta napi 2-3 edzésen vettünk részt, az általános és gimnáziumi tanulmányaim alatt az időjárásra és a körülményekre való tekintet nélkül hajnali ötkor kezdődött a napom, mivel kereken 6 órakor már az első métereket eveztük az edzésen. Ez délután sem volt másképp, az iskolai tanítás után legalább este hétig edzésen voltunk és a házi feladat megírása az esti órákban valósult meg. Egyszerűen fogalmazva a sikerért nagy árat kell fizetni, és a sors még akkor sem vállal garanciát érte.

A nemzetközi szinten is elért eredményeimet nagyban köszönhetem az akkori edzéstársaimnak, az edzőimnek leginkább Polhammer Laci bácsinak, aki 13 éves korom óta egészen felnőtt koromig végigkísérte a pályafutásomat. Egyébként ő volt Erik Vlček nevelőedzője is. Ezen kívül a sikerekhez nagyban hozzájárult a világszínvonalú infrastruktúra, amit a komáromi kajak-kenu klub biztosított, továbbá a biztos családi háttér.

Hogyan képzeljünk el egy kajakos versenytempóját. Mit él át abban a néhány percben, mennyire tud a teljesítmény leadásán kívül másra is koncentrálni?

Egy sikeresen kivitelezett verseny esetében a versenyző figyelme kizárólag a teljesítményre és saját magára összpontosulhat. Figyelem elterelődésnek katasztrofális következménye lehet az eredményre való tekintettel. Amennyiben a versenyző úgy érzi, hogy egy sötét alagútban van és csak a célt látja, amely a táv vége felé egyre homályosabb, na ez az az érzés, amit tökéletes versenyzéskor átél az ember. Természetesen győzelem esetén annyira nem is fájdalmas az a pár perc, viszont, ha nem a tervek szerint zajlik minden akkor pokolian fájdalmas folyamatról beszélünk, hiszen ezalatt a rövid idő alatt a lehető legtöbbet kell kisajtolnunk a testünkből és pszichénkből egyaránt.  

Melyik versenyre emlékszik vissza a legszívesebben?

Nem tudok és nem is szeretnék egy konkrét versenyt kiemelni, mivel teljes mértékben az égiek ajándékának tekintem, hogy az életem egy részét profi sportolóként élhettem meg. A sportnak köszönhetően már korán megtanultam nullából várat építeni, amely természetesen az út során számtalanszor össze is dőlt, majd azt felelősséget vállalva újra és újra kellett építenem. Megtanultam becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni, majd mindig eggyel többször felállni. Megtanultam a győzelem és a veszteség helyes feldolgozására. Ezek mind-mind kulcsfontosságú tulajdonságok és kihívások, amelyekkel az ember élete során előbb vagy utóbb biztosan találkozik, ezért a sport felkészíti az embert az élet nehézségeire is.

Hogyan alakult pályafutása az elmúlt években?

2017-ben a profi pályafutásom ifi és U23 világbajnoki cím és felnőtt Eb ezüstérem megszerzése után a saját döntésem fényében végetért. Olyan egészségügyi problémákkal kellet szembenéznem, amelyek miatt már nem voltam képes olyan magas szinten teljesíteni, amit saját magamtól elvártam volna. Ezért döntöttem úgy, hogy a meglévő energiámat egyetemi tanulmányaimra összpontosítom és külföldön Grazban folytatom közgazdaságtani tudásom további fejlesztését, ahol belelátást kaphattam világszínvonalú, gyakorlati alapokra fektetett vállalatirányítási és oktatási rendszerbe.

Ennek ellenére nem távolodott el a sporttól. A napokban a Komáromi Kajak-Kenu Klub elnökévé választották. Mit jelent ez a kihívás az Ön számára?

Óriási megtiszteltetésnek vettem a felkeresést, hiszen az egyesület eddigi történelmében a legfiatalabb klubvezetőjévé váltam. Számomra ez a feladat arról szól, hogy tegyek a komáromi kajak-kenu egyesületért, azért az egyesületért, amely nemcsak végig kísérté, hanem a megszerzett tapasztalatok által gazdagabbá is tette a gyermekkoromat és életemet.

Nagyon hálás feladatot kaptam, hiszen az előző vezetésnek köszönhetően az egyesületünk prosperál, rengeteg fiatal sportolónk van, naponta több mint 100 gyerek, fiatal és felnőtt jár le, ezzel beragyogva a klub mindennapjait. Azon leszek, hogy ebben a feladatkörben is segítsem az egyesületet úgy, ahogy azt válogatott sportolóként tettem majdnem két évtizeden át. Nagyon biztos anyagi hátteret biztosít a városunk, a Szlovák Kajak-kenu Szövetség, a Szlovák Olimpiai Bizottság és természetesen a szponzorok is, ezért úgy gondolom, hogy ehhez csak hozzátenni lehet, igyekszem majd saját ötletek, projektek által bővíteni szolgáltatásaink széles skáláját, kiszolgálva az edzőket, szakembereket, Komárom lakosait, szülőket a gyerekeket és a szponzorokat ezáltal is minél inkább hatékonyabbá téve az egyesület operatív és stratégiai működését egyaránt.

Fontosnak tartom a folyamatos tanulást, ezért olyan környezetet szeretnék teremteni, mely arra önfejlesztésre ösztönzi az edzőket és a gyerekeket egyaránt. A projektjeink egyik alappillére a „sporttal az egészségért“című program. Külön öröm számomra, hogy javaslatomra több hónapja már rendelkezésünkre áll egy gyógytornász, amelynek az egészségügyi probléma megelőző hatását felismerték a gyerekek, a szülők és az edzők is.

Nagyon fontos, hogy a sportolói pályafutás alatt ideálisan a befejezés előtt, már a sportoló felkészüljön a sportkarrier utáni civil életre, ezért szeretnénk olyan életpálya támogatást nyújtani a versenyzőinknek, amely majd segíti a civil életbe való kilépést. Ezt a problémát hivatott megoldani a sporttal az oktatásért című programunk. Úgy gondolom, hogy az élsport és a magas szintű végzettség nem kölcsönösen kizáró ok, hanem egymást erősítő tényező, ahogyan a régi görög mondás mondja: Ép testben ép lélek!

Mit gondol, miért tudnak ilyen kiváló eredményeket elérni a komáromi kajakosok, miben rejlik a titok?

A komáromi kajak-kenu egyesület hosszú évtizedek óta elképesztő sikeresen működik, múltunk egészen az 1890-es évek végére nyúlik, és ennek a hagyományát ápolni kell és erre építkezve kimondott célunk, hogy a következő évtizedekben a szlovák, illetve a nemzetközi kajak-kenuban meghatározó szerepet játszunk, hiszen 1988 óta valamennyi olimpián sikeresen képviseltette magát az egyesületünk, ehhez pedig becsületes, alázatos és kitartó munka kell.

A hosszútávú sikerünk kulcsa az értékeinkben, hozzáállásunkban és legfőbbképp embereinkben rejlik. Több mint 6 szakedző és további egy-néhány dolgozó teszi feladatát nap mint nap az egyesületért, a gyerekek fizikai, szellemi fejlődéséért, annak érdekében, hogy a sportban, a magánéletben, az iskolai tanulmányaikban és szakmai életükben is sikereket érjenek majd el.

Hogy látja a jövőt, s a tokiói esélyeket a honi sportág szempontjából?

Az olimpiára való felkészülés Likér Péter edző vezetése alatt történik. Minden nap láthatom, hogy a csapat mindent megtesz azért, hogy becsületesen helytálljanak az olimpiai játékokon. Mi, mint egyesület az infrastruktúrát és a biztonságos környezetet biztosítjuk a számukra.  A jövővel kapcsolatosan egy jó barátomat idézném, aki szerint, ha a terveinkről szeretnénk beszélni akkor azt Istennel tegyük, ő majd segít a megvalósításban vagy felülírja azokat.

Az interjú rövidített változata megjelent a Magyar 2020/50.számában.