Felemás szereplés a birkózó-világbajnokságon
A zágrábi 2025-ös világbajnokságon a magyar birkózók szereplése vegyes képet mutatott, voltak biztató egyéni eredmények és összességében stabil pontszerző teljesítmény, ugyanakkor a legfelsőbb dobogós helyek – arany és ezüst – többnyire elmaradtak. A legnagyobb eredmény Vittek Dárius nevéhez fűződik, aki a kötöttfogásúak 130 kilogrammos súlycsoportjában bejutott a döntőbe, ahol végül ezüstérmet szerzett.
Róbert Fritsch teljesítménye is megsüvegelendő, a kötöttfogásúak 77 kg-os súlycsoportjában végzett a harmadik helyen, bebizonyítva, hogy egyéniben is képesek birkózóink a jó eredményre. Fritsch érme mellett a mezőnyben több magyar is értékes pontokat harcolt ki, a csapat összteljesítménye, különösen a kötöttfogásúak (Greco–Roman) kategóriájában, csapatszinten kiemelkedőnek mondható.
A csapat a nem hivatalos köztes összesítések szerint az élmezőnyben végzett, ami arra utal, hogy nem egyetlen kiugró eredmény hozta a sikert, hanem több versenyző folyamatos pontszerzése. Ez a fajta „mélység” fontos előrelépés, mivel a világbajnokságon a csapatszámok és a pontok sokszor pontosabban tükrözik a rendszeres versenyképességet, mint a puszta éremtábla.
Sajnálatos módon az utolsó versenynapon Losonczi Dávidnak nem jött össze az éremszerzés, hasonlóan járt, mint a párizsi olimpián. Miután egy sérülés is közbejátszott abban, hogy elveszítette az elődöntőt, a harmadik helyért a kirgiz Aszan Kurbanovics Zsanyisovval mérte össze erejét.
Losonczi nagyot küzdött, azonban az utolsó másodpercekben láthatóan beletörődött, hogy a két évvel ezelőtti aranyérme után ezúttal érem nélkül marad.
A magyarok közül Szőke Alex küzdelme külön figyelmet érdemelt, a 97 kg-os mezőnyben nagyon közel jártak a bronzhoz, végül nagy csatában a bronzmérkőzést elveszítve az 5. helyen zárt. Szőke Alex teljesítménye is azt mutatja, hogy birkózóink mind technikailag, mind mentálisan képesek felvenni a versenyt a világ élvonalával, de a kis különbségek jelenleg elválasztják őket a stabilabb éremesélytől.
A tornáról általánosságban elmondható, hogy a nemzetközi mezőny rendkívül erős volt, több hagyományosan kiemelkedő birkózóország (Irán, Azerbajdzsán, Grúzia, Japán) uralta a legtöbb súlycsoportot, így a magyar csapatnak egyszerre kellett szembenéznie világsztárokkal és feltörekvő tehetségekkel.
Ebben a mezőnyben a pontszerző helyezések és a negyedik-ötödik helyek is szép eredménynek számítanak. A részletesebb összegzéshez érdemes hozzátenni, hogy a magyar csapatban nem csak az éremküzdelmekben részt vevők jártak jól. Több olyan versenyző is pontot szerzett, aki korábban a nemzetközi mezőnyben ingadozó eredményeket mutatott, ez a stabilitás pedig hosszabb távon kifizetődhet. A technikai szint, a kondíció és a tétmérkőzések tapasztalata mind olyan területek, ahol a jelenlegi eredmények alapján érdemes folytatni a célzott munkát.
Néhány súlycsoportban a nem sokkal elmaradó meccsek arra utalnak, hogy apró taktikai vagy erőnléti finomításokkal a dobogó magasabb fokaira is fel lehet érni. Összegzésként tehát azt lehet mondani, a magyar birkózás teljesítménye részben biztató, részben tanulságos volt Zágrábban. Vittek Dárius ezüstje, Róbert Fritsch bronzérme, valamint a negyedik és ötödik helyezések mind azt jelzik, van potenciál az éremszerzésre, ugyanakkor a csapatnak dolgoznia kell azon, hogy a szoros mérkőzéseket a jövőben a maguk javára fordítsák, különösen a taktikában, a végjátékok kezelésében és a felkészülés egyensúlyában.
Megjelent a Magyar7 2025/38.számában.
