"Érzelmes pillanatok ezek" - Interjú a Melbourne-ben elköszönő Babos Tímeával
Babos Tímeát a Rod Laver Aréna közönsége előtt, ünnepélyes keretek között búcsúztatták el az Australian Opentől. A négyszeres Grand Slam-győztes magyar teniszcsillag pályafutása egyik legfontosabb helyszínén döntött úgy: most egy időre megáll, hogy a családjára koncentráljon. A búcsúztató után Novak Djokovic mérkőzése előtt, a magyar különítmény gyűrűjében nyilatkozott az érzéseiről a Magyar Tenisz Szövetségnek.
Egy gyönyörű ceremónia keretében köszönt el tőled a Rod Laver Aréna. Mi volt az első emlék, ami átfutott az agyadon a búcsú pillanataiban?
Óriási dolog ez, nem gondoltam volna, hogy lesz ilyen szerencsém. Most már látom, jól döntöttem, hogy eljöttem még idáig, hogy utoljára kifuthassak erre a pályára. Itt játszottam négy döntőt, itt szereztem meg az első Grand Slam-győzelmemet is. Nagyon szerettem mindig Ausztráliát, gyerekkorom óta ide vágytam, és még idén is azt éreztem: egyszer mindenképpen vissza akarok térni. De mivel kimondtam, hogy egy darabig ez volt az utolsó, megkaptam ezt a csodálatos búcsúztatást.
A ceremónián ott voltak melletted a Billie Jean King-kupa csapattársaid és Marozsán Fábián is. Fontos volt neked, hogy magyarok körében állj ott?
Tegnap, amikor megtudtam, hogy lesz ez a lehetőség, az volt az első, hogy szóltam a többieknek. Jóban vagyunk, meg akartam osztani velük ezt a pillanatot. Üzenni is akartam ezzel az otthoniaknak: nemcsak a teniszben, hanem bármiben lehet és ér nagyot álmodni! Aki dolgozik és hisz az álmaiban, az bármit elérhet – talán én is egy jó példa vagyok erre. Nagyon örültem, hogy ők is ott voltak, és a vőlegényem – mondhatom, hogy a férjem – is velem volt. Csak azt sajnálom, hogy a családom többi tagja nem tudott itt lenni. Hálás vagyok a tornaigazgatónak, Craig Tiley-nak, hogy ezt lehetővé tette számomra.
Említetted a sikereidet: négy döntő, két győzelem. Melyik áll a legközelebb a szívedhez?
A legelső Grand Slam-győzelem. Mindenki erről álmodik, és nekem több elveszített döntő után sikerült végre itt, a Rod Laver Arénában. Az a legemlékezetesebb.
Korábban sokszor érezhettük úgy, hogy te magad sem értékelted annyira az eredményeidet, amennyire a világ tette. Ez a mostani visszajelzés segített ezen?
Sajnos ez jellemző volt rám, de most már egyre jobban értékelem magamat, a pályafutásomat és a személyiségemet is. Ezt a tiszteletet, amit most kaptam, nem sok ember érdemli ki a karrierje során. Ez egy fontos visszacsatolás nekem arról, amit a teniszben letettem az asztalra.
A játékaid alapján még bőven ott lenne a helyed a legjobbak között, hiszen újra a top 10 kapujában állsz. Miért pont most jött el a pillanat a megállásra?
Valóban, most, hogy visszaküzdöttem magam a világelitbe, mehetnék tovább, de nem biztos, hogy ezt szívvel tudnám csinálni. Tudni kell megálljt parancsolni. Nagyon örülök ennek a „másodvirágzásnak”, hogy nem egy kis, névtelen versenyen kell visszavonulnom, hanem a legjobbak között, VB-döntő után. Érzem, hogy jól játszom, és pont ez teszi könnyebbé az elengedést: tudom, hogy ott hagytam abba, ahol a helyem van.
Hogyan tovább holnaptól? Mennyire ijesztő az a „normál élet”, ami most vár rád?
Most levédem a ranglistámat, és egy-két évig biztosan nem fogok versenyezni. A cél a családalapítás és a pihenés. Van bennem egy pici félsz, mert olyat fogok csinálni, amit még soha: élni egy normális életet. De jó emberek vannak körülöttem, akik segítenek. A tenisz persze megmarad: már megbeszéltem apával, hogy hetente párszor ütünk majd, ha épp kedvem támad hozzá.
És a távoli cél? 2028?
Igen, a terv az, hogy 2028-ra visszatérjek, elinduljak néhány nagyobb versenyen, és ott legyek a Los Angeles-i olimpián. Ez egy hatalmas motiváció. Persze az élet nagy rendező, meglátjuk, mit hoz a jövő, de most ez a cél lebeg a szemem előtt.
Mit kívánjunk neked erre az új fejezetre?
Egészséget és boldogságot. Szerintem mindenkinek ez a vágya. Minden okkal történik, úgyhogy állok elébe annak, amit az élet tartogat.
