Egyeduralom vagy változatosság?
Mi a jó, a megfelelő, az ideális bajnokság? Ha minden évben más bajnokot avatnak, ha hosszú éveken keresztül egy csapat uralja a mezönyt, vagy ha két vagy három gigász évtizedek óta kiemelkedik a ligából? Akad esetleg más forgatókönyv is? Mi alapján dől el, hogy egy adott ország első osztályú labdarúgó-bajnoksága melyik változatot választja?
A fenti kérdések mindegyikére aligha kaphatunk válaszokat, mert talán nincsenek egyértelmű válaszok. A rivalizálás jót tesz egy bajnoksággal, de mi van, ha ezt kérdő mondatként tesszük fel. Tényleg jót tesz egy adott bajnoksággal, ha két-három klub uralja az egész országot? Igen is meg nem is? Aki szereti a focit, és nem csak a Bajnokok Ligája, a Premier League, a La Liga, vagy kizárólag az NB I., esetleg a szlovák élvonal bűvöletében él, magyarán ismeri kicsit a futball történelmét, észrevette, sőt, tudja, hogy egyes bajnokságokra mi a jellemző, melyik fent említett „csoportba” sorolhatók. Időnként talán azon is elmerengett, mi lehet az oka annak, hogy egyik ország legfelsőbb bajnokságára ez a jellemző, a másikra az, a harmadik pedig nem egészen egyértelmű, nem sorolható be egyik „kategóriába” sem, vagy a hosszú évtizedek során átlépett az egyikből a másikba. Akár még megfejtéseket is kitalálhat a merengésre hajlamos szurkoló, magában megállapíthatja, hogy az angolokra ez jellemző, az olasz foci ilyen vagy olyan, a magyar megint más, és feltűnnek a párhuzamok két tetszőleges élvonal között.
Nézzünk szét Európa legerősebb ligáiban! Spanyolországban összesen 9 klub mondhatja el magáról, hogy legalább egyszeres spanyol bajnok, de a bajnoki címek kétharmadán a Real Madrid és a Barcelona osztozott, és ha hozzávesszük az Atlético Madrid bajnoki trófeáit, akkor lényegében nyolcvan százaléknál tartunk.
A Real 36, a Barcelona 28, az Atlético 11 bajnoki címet szerzett eddig. Ugorjunk északra, Angliába, ahol kicsit változatosabb képet kapunk. A Manchester United és a Liverpool egyaránt 20 bajnoki címet zsebelt be eddig, az Arsenal 13-at, a Manchester City 10-et, az Everton 9-et, az Aston Villa 7-et, összesen 24 angol bajnokot sorolhatnánk fel, a huszonnegyediket 2016-ból, amikor a Leicester City a semmiből megnyerte a Premier League-et. Persze hozzátehetjük, hogy Angliában 1888-tól rendeznek országos bajnokságot, míg Spanyolországban csak 1929-től.
Németországban 1903-tól számítják az országos bajnokságot, azóta 30 klub diadalmaskodott az élvonalban, közülük 14 csak egyszer nyerte meg az élvonalbeli ligát. A bajnoki címek nagyjából harminc százaléka azonban egy alakulat nevéhez fűződik.
A Bayern München 34 aranynál tart, a második legsikeresebb klub, az 1. FC Nürnberg 9, a harmadik Borussia Dortmund 8, a negyedik Schalke 04 7, az ötödik Hamburg 6 bajnoki címnél jár. A Nürnberg 1968-ban, a Schalke 1958-ban nyert utoljára német bajnoki trófeát, és mindkét klub a második vonalban szerepel jelenleg, a két klub szurkolótábora pedig hosszú évtizedekre visszanyúló kapcsolatot tart fenn egymással, a legrégebbit egész Németországban. A Bundesliga 1963-as indulása óta a Bayern 33 bajnoki címet szerzett, vagyis azóta minden második idényben a bajor gigász zárt a liga élén.
Olaszországban szintén akad a Bayern Münchenre emlékeztető gárda, a 36 bajnoki címnél tartó Juventus. A párhuzam azért is érdekes, mert az első olasz és a német bajnoki idény rajtja közt csak öt év eltérés van, mivel Olaszországban 1898-ban avattak először bajnokot. A párhuzam azonban talán kimerül ennyiben, mert az olasz élvonalban „csak” 16 klub szerzett bajnoki címet, az Internazionale 20, a Milan 19, a Genoa 9, a Torino, a Bologna és a Pro Vercelli egyaránt 7-et, és csak 5 gárda nyert egyszer olasz bajnokságot. Ezzel a Juventus a Bayernhez hasonlóan a bajnoki címek nagyjából harminc százalékát bezsebelte, a két milánói alakulat együtt viszi el a kicsivel több mint harminc százalékát.
Míg Olaszországban alig akad déli bajnok, összesen négy – Roma, Lazio, Napoli, Cagliari, együtt 10 cím –, addig Németországban a déli klubok, a bajorok és a baden-württembergiek együtt 56 bajnoki címet szereztek.
Franciaországban két időponthoz kötik az országos bajnokság kezdetét: a profi korszak 1932-ben kezdődött, az amatőr 1893-ban, miközben az utóbbiban akadtak olyan évek, amikor nem rendeztek országos bajnokságot. Az amatőr korszakot is beszámítva 28 bajnokról beszélhetünk, ha csak a profi érától számolunk, 18 bajnoknál kötünk ki. A Paris Saint-Germain kizárólag a profi világban szerzett francia bajnoki címeket, összesen 13-at, mindet 1985 óta, a Saint-Étienne 10-nél tart, a Marseille szintén 10-nél, ebből az első az amatőr korszakba nyúlik vissza. A Monaco és a Nantes egyaránt 8-at, a Lyon 7-et szerzett, és ha az amatőr érától kezdünk számolni, a PSG még a tizenegy százalékot sem érte el, a Saint-Étienne és a Marseille a bajnoki aranyak kilenc százalékát birtokolja. Vagyis a három legsikeresebb klub a francia élvonalbeli címek harminc százalékát sem adja ki, ami ugyancsak érdekes múltra enged következtetni.
Magyarországon 1901 óta íródik az országos bajnokság története. A Ferencváros 36 bajnoki címe önmagában kitesz majdnem harminc százalékot, az MTK 23 aranya tizenkilenc százalékot, az Újpest 20 trófeája tizenhatot. Vagyis a három legsikeresebb magyar klub osztozott a bajnoki címek kétharmadán, és ha a Honvéd 14 aranyát is hozzátesszük, akkor a címek háromnegyedét kapjuk meg. Összesen 14 magyar bajnokról beszélhetünk, és amiben látványosan különbözik az európai nagy ötöstől, hogy a főváros, Budapest uralta és uralja a magyar focit.
