Délen a sportra sem jut
Február végén a koronavírusról szóló hírek sokaságában fel sem tűnt, hogy a szlovák kormány újabb beruházási tervet kaszált el, amely a sportlétesítmények felújítását célozta. Az pedig már nem is túl meglepő, hogy ez a döntés éppen a tömbmagyarság régióját érinti, amely az elmúlt évtizedben több millió turistát vonzott.
A Csallóközt ismerve korábban mindenkinek a vidék mezőgazdasága jutott eszébe, de a rendszerváltást követő meggondolatlan vidékfejlesztési politika eredményeként nemcsak itt, de az egész országban is jócskán csökkent a termesztők, tenyésztők száma. Úgy tűnt, hogy a korábban is átlagosnál jobb gazdasági helyzetben lévő régió számára az ipar vagy éppen a logisztikai központok jelentik a kiutat. A kép ennél persze sokkal árnyaltabb.
A térségben élők ugyanis a szlovák főváros és az osztrák határ közelségét kihasználva mindig találtak maguknak új lehetőséget, és nem volt ez másképp most sem. A helyi adottságokat kihasználva a nagymegyeri és a dunaszerdahelyi termálfürdő is tovább fejlődött, a komoly pénzügyi befektetéseknek és a jó menedzsmentnek köszönhetően pedig néhány év alatt az ország leglátogatottabb fürdői, egyben turisztikai attrakciói közé kerültek.
A sport szempontjából mindez akár mellékes is lehetne. De hát egyáltalán nem az, hiszen a komoly gazdasági háttérrel rendelkező vállalkozók éppen az egyébként is vonzó Csallóközt választották a beruházásaik színhelyéül. Így például Somorján a térség egyik legjelentősebb sportközpontja épült fel, Dióspatony mellett pedig a Slovakiaring, amely néhány év alatt nemzetközi szintű versenyek otthonává vált.
Mindezek egyúttal jelentős bevételt is jelentettek a helyi vállalkozóknak és az alkalmazottaiknak. Ha mindehhez hozzátesszük az elmúlt években teljesen átalakult DAC vonzerejét, egyértelmű, hogy a térség a sport iránt érdeklődő turizmus szempontjából is vonzó helyszínné vált, ahova tízezrek járnak a sportrendezvényekre.
Amikor kiderült, hogy közel 30 millió eurós állami beruházásból az autóverseny-pálya mellett kerékpárközpont is épülhet Dióspatony mellett, úgy tűnt, ez a folyamat tovább erősödhet. A cél egyértelmű volt: kihasználva, hogy Peter Sagan sikerei marketingértékének köszönhetően sikerült Szlovákiát berajzolni a kerékpározás nemzetközi térképére, és lendíteni lehetett a további tehetségek fejlődésén, észszerű befektetésnek tűnt a környező országok számára is edzőközpontot létesíteni. Első ránézésre ez egy win-win helyzet, amiből hosszú távon az állam is adómilliókat nyerhetett volna. De nem így lesz.
A kormány az eredeti tervek szerint az idén 46,5 millió eurós támogatást ígért a nemzeti jelentőségű létesítmények építésére, ez a terv azonban leolvadt 25,7 millió euróra. A kabinet más változásokat is megcélzott, amelyekkel az edzők iskolai tevékenységét kívánná támogatni, ám ezeknek a pénzügyi kerete jóval csekélyebb.
A Nemzeti Kerékpáros Központ építését még az előző kormány fogadta el. A megvalósításra több mint 29 millió eurót szántak, de Eduard Heger pénzügyminiszter szerint ez a döntés olyan részleteket tartalmazott, amelyek nem megvalósíthatóak vagy rosszul voltak tervezve, ezért a döntést felülbírálta. Eddig egyébként csak az előkészítés zajlott, s bár arra már kapott a kerékpáros szövetség forrásokat, mint kiderült, valószínűleg hiába.
A rossz nyelvek azt feltételezik, hogy a versenypálya tulajdonosi háttere volt az akadálya a megvalósításnak, amit már ellenzékben is kritizált a legnagyobb kormánypárt. (…)
A teljes cikk megjelent a Magyar7 2021/10.számában.
Köszönjük, ha megvásárolja vagy előfizeti a Felvidék egyetlen közéleti hetilapját. A Magyar7-et hétről hétre megtalálja a trafikokban és a postán.
