Belgrádtól Mohácsig tekertek

Egy héttel ezelőtt kezdték meg útjukat, és mi szerdai szakaszuk után számoltuk be legutóbb tekerésükről. Akkor a szerb fővárosban töltötték az estét, majd másnap Újvidék volt a célállomás.

Forgalmas közel száz kilométert jelentett ez, amelynek felénél egy finom szerb ebéd várt rájuk, megkóstolták a balkán lepénykenyeret, a lepinját, majd a környező templomokat is megcsodálták szelve a kilométereket. 

A Péterváradi várból aztán csodálatos látkép tárult eléjük, amely a nap végére igazi feltöltődést jelentett. Pénteken újabb közel száz kilométernyi táv várt rájuk, de elhagyták Szerbiát, és a horvátországi Vukovar volt a célállomás. A határon gond nélkül jutottak át az autókat leelőzve, de a 35 fokos meleg és a hosszabb emelkedők azért próbára tették az edzettségüket, meg egy 8 kilométeres szakasz is, amelyről a javítási munkálatok miatt eltűnt a burkolat.

A célba érve aztán a kilencvenes évek háborújának emlékeit is felidézték a horvát városban, amely csata során 7500 horvát katona esett el, de a horvát hadsereg időt nyert az újjászerveződésre. A harcokban a 45 000 lakosú városban csaknem minden elpusztult. A Duna-parton hatalmas kereszt hirdeti a védők emlékét. 

Vukovár-Mohács között 110 kilométer várt a háromfős csapatra szombaton, s a fokozott határi ellenőrzés mellett gond nélkül léptek be Magyarországra. Mohácsba érve éppen a halfesztivál programjai zajlottak, amelynek egy részét meg is nézték a csallóköziek, aztán következett a városnézés, amely során megállapíthatták, Magyarország ezen szelete is szépen fejlődik. 

Ágh Péter, a bringások vezetője pedig egyetemi osztálytársnőjét is segítségre hívta a városban, aki helyiként betekintést nyújtott a régió érdekességeibe.