Bárki lehet hosszútávfutó

A bevezetőben említett példa csak a távolság kézzelfogható érzékeltetését szolgálja, a 26 esztendős sportember ennél többre vállalkozott, mert a több mint félszáz kilométeres távhoz háromezer méteres szintemelkedés társult.

A fiatal sportoló nemrégiben teljesítette a csehországi Kouty nad Desnouban rendezett Spartan Ultra versenyt, amely a világszerte népszerű amerikai akadályfutó verseny leghosszabb

A táv minimum 50 kilométer, tehát a terepviszonyok függvényében hosszabb is lehet, ennek során 60 különböző akadályt kell leküzdeni. És mire ez az interjú az olvasóhoz kerül, András már túl lesz a Turócszentmárton alatt, a Valcsai-völgyben megrendezett Trifecta-hétvégén, ahol a három rövidebb távot egyszerre teljesíti.

Hogy ragadta el a síkvidéki gyereket az akadályfutás, és hogyan került kapcsolatba a Sőartan Race-szel? Ez volt az első kérdésem.

A Spartannal 2018-ban kerültem kapcsolatba. Érettségi után Pozsonyban folytattam a tanulmányaimat. Itt már nem volt testnevelés, és hiányzott a mozgás. Az iskolába is gyalog jártam, ami egy húszperces sétát jelentett, de ez nem volt elég. A Facebookon ráakadtam az alsószeli Spartan Training Group oldalára, és elkezdtem járni az edzéseikre.

Ezek milyen típusú edzések voltak?

Természetesen futásfókuszúak, emellett pedig saját testsúlyos gyakorlatokat végeztünk, és az akadályok leküzdésének technikáját gyakoroltuk. Első alkalommal pont egy erőnléti edzésbe csöppentem, volt mit csinálnom, hogy a tempót tartani tudjam velük, utána alig bírtam hazamenni.

Mikor volt az első versenyed?

Félévnyi rendszeres edzés után éreztem úgy, hogy készen állok. Kubínská holán, egy Sprint versenyen álltam rajthoz. Ez egy síterep, a pálya ennek megfelelő. A verseny hangulata teljesen magával ragadott.

Ezután automatikusan jöttek a hosszabb távok?

2018-ban Szlovákiában vagy a közelben már nem volt más verseny. 2019-ben viszont sorban teljesítettem mind a három távot. A leghosszabb, a Beast verseny a Valcsai-völgyben volt. Ez a hazai pályák mumusa. Akkor, zöldfülűként nem tudtam, hogy ez ennyire kemény pálya. A végét nagyon megszenvedtem, az utolsó kilométert fél óra alatt sikerült megtennem.

Ezzel meglett az első egyesítő érmed, a Trifectád, ahogy a Spartan belső nyelvén mondják. Ez egy adott szintet jelez. Az amatőr versenyzők egy része itt abbahagyja, mondván, hogy amit lehetett, azt már elérte, és új kihívásokat keres, mások többszöröznek.

Én is ebbe az irányba indultam. Elhatároztam, hogy a három versenyt egy hétvégén teljesítem, azaz megcsinálok egy Trifecta-hétvégét. A 2020-as versenyévet sajnos elvitte a Covid, így ezt a tervemet csak 2021-ben tudtam megvalósítani. Igaz, a 2020-as, és 2021-es versenyévet egybevonták, mivel a lezárások miatt rengeteg verseny elmaradt, de ez csak technikai kérdés. Erre már sokkal tudatosabban készültem. Az volt a stratégiám, szombaton beosztom az erőmet, hogy vasárnapra is maradjon. Szombaton volt a Beast, vasárnap pedig a Sprint és a Super.

Az Ultra viszont a Beast táv több mint kétszerese, azaz fizikailag és mentálisan is komoly szintlépés.

Ez mindenkinél egyéni. Nálam évekbe tellett, mire eljutottam erre a szintre.  2022-ben úgy éreztem, már készen állok az Ultrára, de akkor, különböző okokból nem jutottam el a versenyre. Amikor a 2023-as versenynaptárat kiadták, azonnal elkezdődött a „matekozás”, hogy hová, mire lenne érdemes elmenni.

Az Ultra is beszámít a Trifectába, Beastként. Idén a célom a multitrifecta volt, eredetileg egy négyszerest szerettem volna összehozni, de mivel még lesznek őszi versenyek, összejön az ötszörös is. Szóval, az Ultrát nem önmagában néztem, hanem a nagy egész részeként szemléltem. Az Ultrával meglett a háromszoros Trifectám.

Most még teljesítem a valcsai Trifecta-hétvégét, aztán még október közepén Komlón lesz egy Beast és egy Sprint. A közép-európai régióban viszont Super távot már csak Szovátán rendeznek, így oda is beneveztem. Ha mindet sikerült teljesíteni, így lesz meg idén az ötszörös.

Hogyan készültél fel az Ultra versenyre?

Aki le tud futni 21 kilométert, az kis mentális munkával 50-re is képes. Természetesen volt egy komoly fizikai felkészülés. Egész évben figyeltem rá, hogy rendszeresen járjak edzésre a csapatunkkal. Heti egy vagy két alkalommal futottam, legalább 10 kilométert, és már fejben készültem minden megpróbáltatásra. Szeretem előre átgondolni, hogyan fogok cselekedni. Viszonylag kevés hibával teljesítem a versenyeket, így kevés büntetőfeladatot kell végeznem. Versenyenként átlag egy-kétszer hibázom, a feladatok pontos végrehajtására törekszem.

Az Ultra előtti héten már naponta árultak el részleteket a pályáról, ez jóleső izgalommal töltött el. Hárman indultunk a csapatból, az edzőm, Moravsky Laci, neki ez már sokadik Ultrája, Szabó Tibor, neki se ez az első, és én. Közülünk csak én voltam zöldfülű. Megbeszéltük a taktikát, ami az volt, hogy az elejét megnyomjuk, mert később így lesz plusz időnk, ha nagyon elfáradunk, vagy ha valamilyen sérülésünk lenne, akkor is beérjünk. Így is tettünk, az első szintidő amit teljesíteni kell, 5 óra 19 km-re, nekem és Tibinek három és fél óra alatt sikerült teljesítenünk, Laci gyorsabb volt nálunk, ő jóval előttünk járt már.

A második szintidő 11 óra 42,5 km volt. Nekem nem sokkal előtte kezdődtek a gondok. Ezt a versenyt nemcsak szárazon futják, hanem az akadályok egy része vízen, sáron keresztül vezet, a végére elég vizesek is leszünk. És én nem számoltam vele hogy a talpamon a bőr felázik... Egy beast verseny soha nem tartott számomra 5 órán át, itt meg már 7,5-8 órája talpon voltam és előjött egy váratlan akadály.

Próbáltam óvatosan terhelni a sarkam, aztán a spiccet, de egy idő után teljesen mindegy volt, onnantól kezdve az embernek már önmagát kell leküzdenie, és nem az akadályokat. Így fejeztem be az utolsó 15 km-t. A célba érés egy felejthetetlen pillanat, érzelmekkel teli, mámorító. A szintidőm 12 óra 3 perc lett, tehát sikerült a 14 órába beleférnem.

Amatőrként olyan teljesítményt sikerült nyújtanod, ami bizonyosan sokakat motivál. Téged (még) mi motivál?

Motivációm több forrásban gyökeredzik. Először is a sportszellem: hogy mindig fejlődhetünk, és hogy mindig tudjuk feszegetni a határainkat. Másodsorban az egészség megőrzése. Sajnos, a családunkban többen is voltak rákkal diagnosztizálva, két és fél évvel ezelőtt elvesztettem az édesapámat, legyőzte a rák... És én próbálok pont ezért is minél jobban figyelni az egészségemre, minél fittebb lenni.

Amíg tartott a betegsége, a futásba temetkeztem, a legzordabb időben is képes voltam kimenni futni. Nagy hatással vannak rám a példamutató emberek. Első helyen az alsószeli STG edzője Moravsky Laci, aki legyőzte a rákot, és rengeteg olyan sportember, aki korát meghazudtoló lendülettel, vagy akár testi fogyatékkal is teljesíti a Spartan versenyeket. Ilyen például Maros Kudlík, vagy a magyarországi körökben ismert Keresztes Zsolt, Kercsó, akik fél lábbal teljesítik ezeket a versenyeket.

A 2024-es versenyévre mi a célod?

Szeretném megpróbálni a Hurricane Heatet, és abból is összehozni egy Trifectát, tehát szeretnék egy 4, egy 12 és egy 24 órás versenyt is teljesíteni.

Megjelent a Magyar7 hetilap 39. számában.