Az ultrafutó és kísérője
Gálik Ervin tájainkon jól ismert ipolyszalkai ultrafutót a versenyeken mostanában keresztlánya kíséri kerékpáron. Dudek Beáta maga is kiváló sportoló, magyar bajnok ökölvívó. Ervin állítja, a jó kísérő jelentős mértékben hozzájárul a futó sikeréhez.
Most az Ultrabalatonra és az Ultra Tisza-tó versenyre készülnek. Ez utóbbin Ervin már negyedszer áll rajthoz. Beát 2020-ban kérte fel, legyen a kísérője ezen a 130 kilométeres távon.
– mondja Ervin.
– Nagy megtiszteltetés, hogy én kísérhetem keresztaput 130 kilométeren keresztül, immár harmadszor. Sok mindent el kell sajátítania egy kísérőnek. A biciklin elöl, hátul kosár van, oda rakom a keresztapu által kért italokat, ételeket, a kulacsot, a vitaminokat, a krémeket. Néha előre tekerek, az ellenőrző pontoknál feltöltöm a készleteket. Megerőltető a hosszútávú lassú biciklizés is, de úgy vagyok vele, ha ő le tudja futni, akkor az a minimum, hogy én le tudom biciklizni. Az első volt a legmegerőltetőbb, azóta egyre jobb – kapcsolódik a beszélgetésbe Bea.
Nem tekerhet előttem, csak mellettem vagy mögöttem, mert elvinné a tempómat. Mindig mondom neki, most éppen mit szeretnék. Ezt előre sosem lehet tudni, mert lehet, hogy a futás elején még vajas kenyeret vagy sajtot kívánok, futás közben pedig már csokoládét – mosolyog Ervin. Hozzáteszi, a nagy meleg és az extrém hideg nagyban lerontja a teljesítményt. Az Ultra Tiszát teljesítette már 13 órán belül, de tavaly a nagy hőségben csak 14 és fél óra alatt sikerült.
Szerencsére Szalka környékén kedvezőek a feltételek a változatos edzésre – lehet futni aszfalton, erdőben, síkon, dombon. Bár fizikai munkát végez, mindig reggel, munka előtt fut. Nemrég vett szobabiciklit is, mert jó néha más mozgásformával ötvözni az edzést.
– Azért is lakom jó helyen, mert gyakorolni tudom hegyes, dombos terepen a futást, erre pontosan Görögországban volt a legnagyobb szükségem.
Szigorúan veszik a szintidőket, és az ellenőrző pontoknál kizárják azokat, akik nem érnek be időben. 2019-ben és 2021-ben is Szlovákiából én voltam az egyetlen, aki beért a célba. Mindkét alkalommal a középmezőnyben végeztem – meséli Ervin. Hozzáfűzi, sokan mentálisan nem bírnak kitartani, elképzelik, hogy még csak a táv felénél tartanak, de már nagyon elfáradtak, lehetetlenség még ugyanennyit lefutni, pedig az ilyen hullámvölgyekből ki lehet jutni. Fejben dől el minden! – állítja az ultrafutó.
Bea is elmondja, érezte már ő is, abba kellene hagyni a versenyzést, esetleg más sportággal foglalkozni, de ha leteszi a kesztyűt és nem versenyzik egy-két hónapot, hiányozni kezd.
– Tavaly bekerültem a magyar válogatott keretbe, és kijutottam az isztambuli ökölvívó világbajnokságra. A felkészülés során nagyon „kiütöttem” magam, pihentem pár hónapot, de most már edzőmmel, Siroki Norbival azon gondolkodunk, hogy 52 kilóról 54-re váltok és megpróbálom a profi utat is – avat be terveibe a fiatal sportoló, majd ismét Ervin veszi át a szót.
– Többször kísért már a versenyeken főnököm, Pohori Tamás autóval – az Ultrabalatonon kétszer és az első Spartathlonon. A másodikon már magam mentem végig, de a kísérő mindenképpen nagyobb biztonságot ad.
– teszi hozzá az elmondottakhoz Ervin.
Sorjáznak még kérdéseim: Drága sport-e ez? Miért csinálja? Vannak-e különleges vágyai, tervei? Meddig lehet művelni?
5-6 hosszabb futást vállal évente, szobájának falát nem látni a serlegektől, érmektől, befutószalagoktól. Büszke is rá az esztergomi futóklub. Addig fut majd, ameddig bír, és reméli, még sokáig, hiszen példaként előtte van a 82 éves Bozó Pali bácsi, aki még mostanában is részt vesz a 48 órás futáson. Ezen az nyer, aki a 48 óra alatt a legtöbb kilométert teszi meg. Bár mostanában sokat hall sivatagi, őserdei vagy antarktiszi futásról, ezekre a helyekre nem vágyik, enélkül is futott már eleget extrém időjárási körülmények között. Az antarktiszi futáson viszont már részt vett ismerőse, Lubics Szilvia, aki elmesélte, menet közben megtámadták a pingvinek.
Megjelent a Magyar7 2023/2. számában.
