Az olimpiai arannyal gyerekkori álmát váltotta valóra - Nagyinterjú Gulyás Michelle olimpiai bajnokkal
A magyar csapat utolsó aranyérmét a párizsi olimpián Gulyás Michelle öttusázó szerezte. A fiatal sportolóval az olimpiáról, az elmúlt 12 év kemény munkájáról, az olimpiai arany által jött népszerűségről, és arról is beszélgettünk, hogy milyen érzés számára, amikor az emberek megállítják az utcán.
Mikor és hogyan találkoztál az öttusával és mi volt az első sikerélmény, ami után eldöntötted, hogy ezzel szeretnél foglalkozni profi szinten?
Tizenegy éves koromban úgy döntöttem, hogy sportágat váltok. Akkor már hat éve szertornáztam, de úgy éreztem, ott nem tudnám megvalósítani álmaimat. Ezért kerestem egy ugyanolyan színes és változatos sportot, mint a szertorna, de olyat, amelyben nincs szubjektív pontozási rendszer. Mivel öcsém már öttusázott, rábeszélt, hogy próbaljam ki és ottmaradtam. Egyrészt olyan volt, mintha öt különböző sportot űznék, a lovaglás varázsa, illetve a jó társaság fogott meg. Világéletemben versenysportoltam, így az, hogy az öttusát hobbiszinten űzzem, meg sem fordult a fejemben.
Nemzetközi szinten megfigyelhető, hogy az öttusázó élsportolók jelentős része később a rendőrséget vagy a katonaságot választja hivatalos pályájának. Te minek alapján döntöttél a rendőrség mellett?
Valóban, nemzetközi szinten nagyon sokan választják a hivatásos katonai vagy a rendőrségi munkát. Talán a sportág évszázados hagyománya miatt van ez így. Magyarországon a legtöbb sportoló a sportszázadot választja, mert a honvédség nagyon sok támogatást ad a versenysporthoz. Én ennél különlegesebbre vágytam és szerettem volna tisztként szolgálni, aminek feltétele volt, hogy sikeresen elvégezzem a szakirányi felsőfokú tanulmányokat. Továbbtanulásom előtt áttanulmányoztam a lehetőségeket és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a Rendészettudományi Kar bűnügyi, bűnüldözési szakát találtam hozzám legközelebb állónak, illetve úgy véltem, így több lehetőségem lesz olyan területen elhelyezkedni, amelynek van jövője, és amihez én is hozzátehetek valamit.
Rendőrnek lenni nem egy klasszikus női foglalkozás, de az utóbbi időben egyre több nő választja ezt a pályát. Hogyan tudod összeegyeztetni az öttusát a hivatásoddal?
Rendőri munkám során nyomozóként kellene dolgoznom, amely teljes embert kíván. Ez versenysport mellett megoldhatatlan. A rendőrség mindvégig maximálisan támogatott abban, hogy ne kelljen a sport és a munka között választanom, hanem mindkettőt egymás mellett tudjam csinálni. Ez az ún. kettős életpálya modell. Emiatt jelenleg az egyetemre vezényeltek át, ahol toborzással és sportszervezéssel foglalkozom, de emellett eljárhatok edzésekre, nemzetközi edzőtáborokba és versenyekre is.
Hogyan látod a rendőrség helyzetét? Mennyire becsülik meg a női rendőröket Magyarországon?
Erre a kérdésre nehéz válaszolnom, mert nem dolgozom teljes állásban. Emiatt sokkal kevesebb kollégával találkozom, és csak a munkámhoz szükséges információval rendelkezem. Általánosságban azt tudom mondani, hogy szerintem az elmúlt évek alatt a rendőri szakma társadalmi megbecsülése egyértelműen javult, hiszen a társadalom és a környező világ jelentős változása mellett a szervezet is jelentős átalakuláson ment át.
Az elmúlt esztendő pályafutásod legsikeresebb éve volt, hiszen olimpiai bajnok lettél. Hogyan élted meg azt a pillanatot? Milyen érzések kavarogtak benned, amikor megnyerted Magyarország utolsó olimpiai aranyát Párizsban, ráadásul világcsúccsal?
A 15 ezer fős közönség az arénában, a gyönyörű környezet, a versailles-i kastély parkja, ahol versenyeztünk, katartikus élmény volt. Nagyon éles kontraszt a 100-200 fős nézőközönséggel zajló világ- és Európa-bajnokságokkal. Azért az első lovaglástól kicsit tartottam a közelmúlt emlékei miatt, de a rendezők valóban kiváló lóállományt biztosítottak, remek képességgel és nagyon jó együttműködési készséggel, ami megnyugtatott. A világcsúcsnak nagyon örültem, annak ellenére, hogy az öttusában ezt nem igazán tartják számon. Mindenesetre ez azt jelentette, hogy ezzel a teljesítménnyel az eddig rendezett bármelyik versenyt megnyerhettem volna.
Történelmi siker volt, de a nagy sikerek mögött mindig rengeteg munka van. Melyek voltak az olimpiai aranyig vezető út főbb állomásai?
Nagyon nehéz út vezetett ehhez a dicsőséghez. Most nem beszélek az elmúlt több mint tíz év rengeteg munkájáról, a lemondásokról, a kudarcokról és a pofonokról, amit kaptam, mert a rengeteg támogatás, a siker felett érzett öröm mellett ez eltörpül. Inkább az olimpiát megelőző egy évről érdemes többet mondani. 2023-ban az Eb-n, az első lehetséges alkalommal megszereztem az olimpiai kvótát. Azután egyetlen cél lebegett előttem és az edzőm előtt: bármi áron az olimpiára időzíteni a csúcsformámat még akkor is, ha ezért versenyeket vagy eredményeket kell beáldozni. Az első világkupát megnyertem, de a többi versenyen nem voltam mindig pihent, mert az edzésmunkát el kellett végezni. Ez többször az eredmény rovására ment. És akkor jött a világbajnokság! A ló, amit kaptam sajnos nem volt hajlandó együttműködni, így esélyem sem volt a dobogón végezni. Sajnos a kiválasztási rendszer anomáliája, mondhatnánk szakmaiatlansága miatt veszélybe került az olimpiára való kijutásom, és csak az új elnökség bizalmának köszönhetem, hogy az elmúlt 3-4 év sikerei többet nyomtak a latban, mint a szövetségi kapitány véleménye. Emiatt is hatalmas teher volt rajtam az olimpián, hogy kiválóan szerepeljek és ezt a bizalmat meg tudjam hálálni.
A verseny utolsó métereire hogyan emlékszel vissza? Amikor egy ország szurkolt neked a tévé előtt? Mi zajlott le benned?
Olimpiai bajnokként az ember példaképpé is válik, ami nagy felelősség is egyben. Te hogyan viseled ezt a hirtelen jött ismertséget és népszerűséget?
Ez valóban így van, mindig úgy kell viselkednem, ahogy azt az emberek elvárják egy olimpiai bajnoktól. Csak a barátaimmal és a családommal maradhatok a „régi” Michelle, és akkor is csak, ha más nem látja. Jólesik, ha megismernek az utcán, ha az emberek elmesélik, milyen élményt adtam nekik, mit éltek át, amikor versenyezni, illetve győzni láttak. Kezdetben érdekesen hatott a média érdeklődése, de rövid idő után túl sok lett. A munka és a versenysport, az edzések mellett kevés a szabadidőm és így sok felkérésnek nem tudok eleget tenni, amit nem mindenki ért meg.
Az olimpiai cím után állami kitüntetést kaptál és az év női sportolója lettél. A rendőrségnél pedig főhadnaggyá léptettek elő. Mit jelentenek számodra ezek az elismerések?
Nagyon megtisztelőek, hiszen kifejezik, hogy a sport világán kívül is nagyra becsülik a teljesítményemet, elismerik és értékelik, amit hazánkért tettem.
Az élsportban egyre fontosabb szerepe van a mentális felkészültségnek. A nagy sikerek mögött azért vannak hullámvölgyek, illetve kudarcok is. Te hogyan birkóztál meg a kudarcokkal, illetve hogyan viseled a rád nehezedő nyomást?
Korábban említettem a nehéz utat, a sok kudarcot, a negatív kritikákat, az állandó nyomást és a feszültséget, ami megelőzte az olimpiát. Nos, ehhez óriási mentális erőre, felkészültségre, akaraterőre és kitartásra volt szükség. Az olimpiára mindenki fizikailag csúcsformában érkezik, így a siker kis nüanszokon múlik. Ennek a legfontosabb eleme a mentális felkészültség. Pszichológusommal jó ideje dolgozunk ezen, illetve a témában több könyvet is elolvastam, és ezek segítettek abban, hogy mentálisan is a topon legyek Párizsban. Örülök, hogy ez is sikerült!
Mit emelnél ki az erősségeid közül?
Amik talán a legfontosabbak, az elkötelezettség, a motiváció, a kitartás, a küzdeni akarás, a világos, józan és gyors gondolkodás, a stressztűrés és az alkalmazkodóképesség.
Mire vagy a legbüszkébb?
Ez nehéz kérdés. Sok mindenre, de, ha egy dolgot emelhetek csak ki, akkor nyilván az olimpiai aranyérmemre, hiszen ez gyerekkori álmom volt, és valóra tudtam váltani.
Így utólag, hogyan látod, mi kellett ahhoz, hogy Gulyás Michelle olimpiai bajnok legyen?
A rövid válasz MINDEN. Ha kiemelnék néhány tényezőt, biztos tévednék, hiszen amiket nem említenék, azok is hozzájárulhattak a sikerhez.
A jövő sportnemzedéke számára kellenek a példaképek. Ki Gulyás Michelle számára a példakép?
Nekem nincs egy példaképem. Több sportágban, illetve az élet különböző területein is vannak, akiket nagyra tartok, és szeretnék olyan jól teljesíteni, olyan kiemelkedőt alkotni, mint ők.
Ahhoz, hogy erre a szintre eljuthass, ki vagy mi ösztönzött?
Sokan álltak mellettem, támogattak és biztattak. Az inspiráció, a motiváció viszont belülről fakadt.
Végezetül arra kérlek, szólj a jövőbeli terveidről, illetve az idei év kihívásairól.
Szeretnék remekül felkészülni a 2028-as Los Angeles-i olimpiára, kijutni és nagyon jól szerepelni. Az idén szeretnék csúcsformában lenni a világ- és az Európa-bajnokságon, illetve az akadálypályán felzárkózni a nemzetközi élmezőnyhöz. A fiataloknak ugyanis ezen a területen már többéves tapasztalatuk van. A továbbtanulásban pedig szeretném megtalálni a hozzám legjobban illő szakterületet. Érzésem szerint ez a nemzetközi diplomácia lehetne, és ha időm is engedi, bele is vágok.
Megjelent a Magyar7 2025/11.számában.
