Az edzés a nap legjobb része

Te találtál rá az ökölvívásra, vagy az ökölvívás talált rád?

Pici korom óta vonzódtam a küzdősportokhoz. Középiskolás koromban thai bokszra jártam, ahol ütnek és rúgnak is. Eleinte nem igazán vettem komolyan a sportot, mivel epilepsziában szenvedtem, és a rúgások, ütések nem tettek jót. Szerencsére kinőttem a betegséget, de abbahagytam mindenféle sportot. Elmentem a főiskolára, otthagytam, közben dolgoztam, férjhez mentem, babát vártam, harminc kilót felszedtem. A kislányom betegséggel született, sok volt a probléma vele, a terheket a férjem nem bírta elviselni, és továbblépett. Ez volt életem legnehezebb és legfájdalmasabb korszaka. Magyarországról visszaköltöztem a Felvidékre, és mivel Párkányban nem volt más küzdősport, csak a boksz, oda jelentkeztem. Igazából a sport által tudtam legyőzni a lelki nehézségeket, visszanyerni az alakomat.

Úgy tudom, szinte azonnal profi szinten kezdted.

Így is bele lehet csöppenni. Kemény kezdéssel. Egy éve novemberben kezdtem el az ökölvívást. Laci bá’, az edző látta, hogy vannak alapjaim, keményen és kihagyások nélkül edzek, ezért röviddel a kezdés után meccslehetőséget ajánlott. Ilyen ajánlatnak nem tudtam ellenállni, és belementem. Azóta már hét meccsem volt. Öt napot edzünk, hétfőtől péntekig. Hétfőn gyorsasági edzés van, kedden erő és szparing, amikor egymással verekszünk. Zsákokon is edzünk, és súlyokat emelgetünk. Sokszor egymás ellen próbáljuk ki magunkat, ahol vannak felnőttek, gyerekek is. Általában fiúkkal verekszem, mert rajtam kívül csak egy lány jár edzésre, ő is ritkán. Ez lehet előny, de hátrány is, mert a nők egészen másképp bokszolnak.

Nem félsz a fájdalomtól?

De igen. Volt olyan, hogy meccs közben megpattant az orrom, és nagyon sokáig gyógyult. Szörnyű volt, ha csak hozzáértek. Az első meccs után rettenetesen fájt a fejem, agyrázkódásom volt, hányingerem, rosszul voltam, azt mondtam, soha többé! De a hétfő már az  edzőteremben talált. Jól mondta az edzőm, valóban meg lehet szokni, mert most már akárhány ütést kapok, nem érzem rosszul magam. Bekékülni, bezöldülni szokott az arcom, de elmúlik. Szerencsére, eddig még nem volt komoly sérülésem. Olyan fából faragtak, hogy mindig felállok, ha ezerszer a földbe taposnak is. Talán ez az, amit Laci bácsi meglátott bennem.

Belgiumban volt az első profi mérkőzésed.

Igen, ott nagyon kikaptam. A legérdekesebb talán Londonban volt, igaz ott se nyertem, de végigbokszoltuk mind a négy menetet, és csak három ponttal veszítettem. Úgy éreztem, igazán jó meccs volt, ahol megmutathattam, mit tudok, mennyit bírok. A lány technikailag erős volt, de nekem jobb volt a kondícióm. Egy hónap múlva újra Londonban léptem szorítóba, a York Hallban, ezer néző előtt mérkőztem Sangeeta Birdivel. A közönség velem szimpatizált, mert emlékeztek arra, hogy az előző meccset végigküzdöttem. Nem adtam fel másodszorra sem, bármilyen ütést kaptam, követtem az ellenfelemet mindenhová. Bár sok meccs volt mögötte, sikerült kétszer a padlóra küldenem, végül kiütéssel legyőznöm. Külföldön nyerni azért nagy dolog. Egyébként amikor ringbe kell lépni, olyan idegesség jön rám, hogy Muzsláig futnék. A szüleim ugyan támogatnak a sportban, de féltenek is, és belém plántálták a félelmet. Az első menetben még nagyon nyuszi vagyok, ezt általában el is veszítem, még a győztes meccseimnél is. A második menetben azonban megszűnik a külvilág, nem hallok semmit, csak megyek előre. Lámpalázas nem vagyok, mert gyerekkorom óta táncoltam, szerepeltem. Tanítottam hiphoptáncot is a szabadidőközpontban, de baba, boksz, tánc sok volt egyszerre, és valamiről le kellett mondanom.

Paszterkó Laci bácsi a támaszod.

Laci bácsi nemcsak egy edző, hanem barát is, aki ha kell, fenyít, máskor megölel. Mindig ott van velem, a sarokból     kiabál: már csak 10, már csak 5 másodperc, menj előre! Jobban izgul, mint én. A meccsek után agyondicsér, aztán kezdi, no azért ezt-azt máshogy kellett volna. Úgy érzem, nem is az edzéssel, hanem a meccsekkel tudok igazán fejlődni. Ezek előtt sosem nézek videót az ellenfeleimről, még a képüket se nézem meg soha. Így nyugodtan készülök, ha kell, lefogyok, mert könnyen felmegy pár kiló, és tartanom kell az 59–62 közti testsúlyt.

Mostani pároddal a konditeremben találtatok egymásra.

Így igaz, bár szülőfalumban, Muzslán annak idején szomszédok voltunk. Ő erősember, súlyokat emel. Jelenleg nem versenyez, de bízom benne, hogy visszatér a versenysporthoz, hiszen nagyon erős. Amikor külföldre megyek, ő van otthon a kis Zoéval, mert tudja, milyen fontos számomra a versenyzés. Szeretem a szociális gondozói munkámat, szeretek anyuka és háziasszony lenni, de a boksz az, amit a legjobban élvezek.  Napközben arra gondolok, legyen már este hat óra, hogy mehessek edzeni. Ez a napnak a legjobb része. Néha viszem Zoét is az edzőterembe, nem is csoda, hogy bokszkesztyűt kért a születésnapjára. Sokat járok futni esténként. Vasárnap délben a szüleimhez járunk ebédre Muzslára; a párom és a gyerek autóval megy, én pedig futva.

Terveid? 

Ebben az évben szeretnék minél több meccset, hogy fejlődjön a technikám, és tapasztalatokat szerezzek. Nagy álmom, hogy Európa-bajnoki címért tudjak bokszolni.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilep 2020/4. számában)