2026. március 7., 16:58

Amikor az aszfalt már nem elég

Március 7. van, az év 66. napja, a sportos újévi fogadalmak már elenyésztek a mindennapok fogaskerekei között. A kellemes, tavaszias időjárás azonban a motorosok mellett egyre több gyaloglót, futót vagy futni vágyót csalogat elő.

lépcsőfutás
Ez a futás más...
Fotó: A Towerrunning World Association Facebook-oldala

Akivel a közoktatási folyamat során megutáltatták a futást, azt egy középkorú hobbifutó cikke sem fogja meggyőzni arról, hogy a futás az egyik legegyszerűbb, mégis rendkívül hatékony mozgásforma: javítja az állóképességet, erősíti a szívet és érrendszert, növeli a tüdőkapacitást, és kiválóan alkalmas a testsúlykontrollra. Bla-bla-bla, tehetnénk hozzá, hiszen ezt úgyis mindenki tudja, hogy legyen szó egy hajnali kocogásról a Duna-parton vagy egy tempós körről a helyi atlétikai pályán, a síkfutás az egyik legjobb befektetés az egészségünkbe.

E sorok írója bő egy évtizede fut, több-kevesebb rendszerességgel, és a hajnali töltésen gyakran alkalma nyílik megtapasztalni, ezen a téren sem csak a húszéveseké a világ...

A futás további nagy előnye az alacsony belépési küszöb: nincs szükség speciális felszerelésre, a sízéshez, sziklamászáshoz vagy az evezéshez képest összehasonlíthatatlanul olcsóbb az induló felszerelés. Aztán egy idő után az ember hajlamos mindenféle bizbaszt összevásárolni hozzá, de amikor elkezdjük, tényleg elég egy cipő, egy nadrág és egy trikó. És ha már belejöttünk,  könnyű fokozatosan növelni a távot vagy a tempót.

De mi történik akkor, amikor a megszokott körök már nem adják meg azt a bizonyos pluszt? Amikor a lábak már maguktól visznek, és a pulzusunk alig emelkedik meg a korábban kihívást jelentő emelkedőkön? Ilyenkor jön el az idő, hogy extrém távolságban kezdjünk el gondolkodni. Ez azonban hónapokon át tartó, időrabló tevékenység, amit nem mindenki engedhet meg magának. Ilyenkor az is egy jó megoldás lehet, ha a táv helyett a magasság felé mozdulunk. Persze, ez itt a Csallóközben nem annyira egyszerű, de nem is lehetetlen.

A kihívást keresők számára a következő logikus lépés a vertikálfutás. Itt már nem a kilométerek száma, hanem a szintkülönbség a mérvadó. A terepfutás ezen extrém ága gyakran csaknem függőleges sziklafalak mentén vagy meredek hegyoldalakon vezet felfelé. Itt a technika megváltozik: a léptek rövidebbek, a combok feszülnek, a tekintet pedig nem a távolt fürkészi, hisz az emelkedő gyakran az arcunk előtt van... Ez a küzdelem a gravitációval, ahol nem minden egyes kilométerért, hanem méterért kell megküzdeni. Magyarország legnépszerűbb vertikál versenyeire a kihirdetést követően percek alatt fogynak el a nevezések, olyan is van, amelyre csak sorsolással lehet bekerülni...

A vertikálfutást azonban nemcsak valamilyen kies, sziklás meredélyen gyakorolhatjuk, van egy extrém, "urbánus" formája is: a lépcsőfutás. Ezt sok tömbházban lakó gyakorolhatta, amikor reggel annyira elaludt, hogy a liftre várni sem volt ideje. A versenyeket azonban nem fentről lefelé, hanem ellenkező irányban szervezik. Ez az a sportág, ahol a természet lágy ölét felváltja a vasbeton és a neonfény, a hegyi levegőt pedig a lépcsőházak jellegzetes "illata", gyakran vegyülve az épületgépészeti elemek olajszagával.

A vertikálfutásnak nemcsak profi, de amatőr vonzereje is van: a toronyfutások rövidebb ideig tartanak, ezért pszichésen is könnyebb „odatenni” magunkat, ugyanakkor extrém fizikai követelményt támasztanak. Nem véletlen, hogy a sportot szervező világ- és kontinensszervezetek egyre több versenyt tartanak, és világrangsorokat vezetnek. A towerrunning, amellett, hogy látványos show, nemzetközi versenysport is. Európa városaiban, ahol gombamód szaporodnak a felhőkarcolók, a lépcsőfutás mára komoly közösségi élménnyé lett.

Nyilván ezt a sportágat faluhelyen, ahol a hidroglóbusz vagy a templomtorony a legmagasabb pont, nehéz gyakorolni. Szerencsére azonban ma már Szlovákiában is számos, komoly kihívást jelentő versenyt szerveznek, melyeknek a sportértékén túl az is komoly hozadéka, hogy betekintést nyerhetünk olyan helyszínekre, ahová egyébként csak nehezen juthatnánk be. A szlovák főváros talán legrégebbi, de biztosan legnépszerűbb lépcsőfutó versenye példásul a Szlovák nemzeti felkelés hídja kilátójának – közismerten az UFÓ-nak – a pillérében vezet. Ez, a karbantartási célon túl menekülési útvonal arra az esetre, ha odafenn tűz ütne ki, és a liftet nem lehetne használni.

A legközelebbi hazai lépcsőfutó verseny a Polus Tower Run. Április 18-án a főváros első plázája melletti adminisztratív épület 416 lépcsőjét küzdhetik le a futók, a szintemelkedés 80 méter 400 méteres távon.

A már említett UFO Vertical Sprint idén június 27-én lesz, itt 430 lépcsőt kell leküzdeni. Az 500 méteres táv szintemelkedése 67 méter.

A lépcsőházfutó-verseny szezonját pedig a dinamikusan fejlődő város egyik legújabb toronyházában, a Nivy Towerben zárják október 26-án. A lépcsők száma itt 650. Már attól izomláza van az embernek, ha belegondol...

Aki nem ragaszkodik annyira a lépcsőházakhoz, azokra Pozsonyban két szabadtéri lépcsőfutás vár. Május 9-én Károlyfalu városrészben a Iuventa Sprinten mindössze száz lépcsőt, míg június 13-án a Hegyi parkban 242 lépcsőt kell leküzdeni. Aki az ezeken való részvételt fontolgatja, azokat lebeszélném: lesavasodott, hányásközeli állapotokban ugyanis a lépcsőházi futamokon bele lehet kapaszkodni a korlátba, itt meg nem.

 

Megosztás
Címkék