Alázat, tanítás, művészet egy sportágban

Hogyan került a karate közelébe?

Beleszülettem. Édesapám, Csiba Tibor már több mint 40 éve űzi ezt a sportot. Mindig lent voltam vele az edzőteremben, próbáltam utánozni a mozdulatait, a kezdetektől fogva szerettem a karatét.

És más sportágak?

Gyerekkoromban a szüleim támogattak volna más sportok kipróbálásában is, de mivel a mindennapunk része volt a karate, így ez tetszett meg. Egyébként imádok úszni, futni, kosarazni, floorballozni, túrázni, de ezeket csak a szabadidőmben szoktam űzni a barátaimmal és a családommal.

A családi kötelék mellett mi vonzotta a keleti sportágban?

Erről a kérdésről órákig lehetne diskurálni. Valószínűleg a szellemiség és a tradíció. Kevés olyan sport van, mint a karate, amely nemcsak testileg, de lelkileg is tanít. Nem tudja mindenki csinálni. Sajnos, sok ember csak magamutogatásnak, vagy egyszerű „verekedésnek” tartja, amitől a falra tudnék mászni. Ezek az emberek egy percig sem foglalkoztak a sporttal, hogy megértsék, miről szól. A karate olyan művészet, amely tiszta elmét és lelket igényel, nemhiába fehér a Karate Gi. Engem rengeteg dologra megtanított lelkileg. Például, hogy mi az a fegyelem, hogyan tartsam vissza a lobbanékony természetem, és talán a legfontosabb, hogy megtanította velem az alázat fogalmát. Mert minden sportnak és egyéb művészetnek (mivel szerintem a sport is egy művészeti ág) az alázat az alapja. Az, hogy nem beszélek vissza az edzőmnek, nem fújtatok, nem erősködöm, hanem szívből csinálom, amit szeretek.

De a karatéban is több stílus van.

Van módom a Shito Ryu és a Goju Ryu stílus gyakorlására, de csakis Shito Ryuban versenyzek, kata (formagyakorlat) kategóriákban.

Milyen gyakorisággal vannak az edzések, és milyen további felkészülésre van szükség?

Sajnos a koronavírus-járvány miatt csak mostoha körülmények között tudunk edzeni. Az edzőtermek zárva vannak, hetente két edzést tartunk online a klubtagoknak. Amúgy édesapámmal otthon szoktam edzeni a saját edzőtermünkben.

Fiatal kora ellenére számos sikert ért már el. Melyikre a legbüszkébb?

Mindegyik sikeremre büszke vagyok, de ha választanom kéne, az az Európa-bajnokságon szerzett első bronzérmem, a lengyelországi világkupán szerzett bronzérmem, a több országos bajnoki címem, az első feketeöv-vizsgám és a Pro Urbe Juvenis kitüntetésem lenne az.

Hogyan nézett ki az elmúlt év a vírus árnyékában?

Március hetedike óta minden versenyt visszamondtak, az iskolákat bezárták, nem tudunk klubedzéseket tartani. Bár nyáron még kint, a futópályán edzettünk, de azért az nem volt az igazi. Az előbb említett heti két online edzéssel próbáljuk fenntartani a klubot. Ezúton is szeretném megköszönni a kitartó tanítványoknak, akik rendszeresen bejelentkeznek az edzésekre. Nehéz ez az időszak, sokszor a saját magam motivációját is nehéz fenntartani. Vicces egyébként, hogy az első ligás csapatok, ahol elkerülhetetlen a testi kontaktus, edzhetnek és versenyezhetnek, míg az egyéni sportokat, mint a karate,  ahol úgy is lehet alaptechnikákat gyakorolni, hogy három méterre vagyunk egymástól, sőt a kata, azaz a formagyakorlat-versenyeket is meg lehetne rendezni úgy, hogy az előírásoknak megfelelő legyen, nem engedik. A környező országokban már vannak ilyen versenyek, csak Szlovákia van még mindig lemaradva. Nagyon remélem, hogy összekapjuk magunkat a vakcinák terén, és visszatérünk a régi élethez. Mert kicsit abszurd, hogy éppen a sportot, amely erősíti az immunrendszert, veszik el tőlünk olyan emberek, akiknek sok közük nincs a sporthoz.

Mégis van mód készülni az idei versenyekre?

Nagyon nehezen, hiszen nincs egy nagy tornaterem, ahol különversenyre felkészülő edzéseket tudnánk tartani.

Milyen kihívások előtt áll?

Ha minden jól megy, akkor márciusban megrendezésre kerül az országos bajnokság, ahonnan a Shito Ryu Európa-bajnokságra lehet kijutni. Onnan pedig a dobogósok kijuthatnak a Shito Ryu világbajnokságra.

Mit szeretne elérni a sportágban?

Amit eddig is. Boldogságot. Hisz az a legfontosabb a sportban, hogy ne csak az eredmények miatt csináljuk, hogy veregessék a vállunkat, hanem élvezzük, szeressük, csináljuk szívvel-lélekkel. A munka aztán meghozza a gyümölcsét az érmekkel és kupákkal, elismerésekkel. Szeretnék egyszer én is olyan nagy edző lenni, mint az apukám. Sok tanítványt szeretnék a kicsiktől egészen a legnagyobbakig, és átadni nekik a tudást.

Ha éppen nem sportol, mivel tölti az idejét?

Jelenleg a fő időtöltésem az edzés mellett a bakalármunkám írása és a szakirodalom kutatása. A legkedvesebb időtöltésem a filmművészet. Imádok filmeket nézni, elemezni kritikus és operatőri szemmel, mesterműveket felfedezni, emellett videoklipek forgatásával, fotózással, 3D animációk készítésével, albumborítók, logók és más arculatelemek tervezésével is foglalkozom. Jelenleg két kisfilmem van készülőben, amelyek ez évben kerülnek forgatásra, remélhetőleg. Dióhéjban: az egyik a karatéról szól, amolyan lelki megközelítésről, hogy miért természetes ez a sportág, a másik pedig egy háborús időben játszódó fiktív komédia.

Megjelent a Magyar7 2021/8.számában.