"A Spartan Race örök szerelem"
Ha valaki ma ránéz a nyékvárkonyi Kukucs Miklósra (43), nem nagyon lát rajta súlyfelesleget. Pedig az atletikus alkatú kettlebell edző egy évtizeddel ezelőtt még 171 kilós volt. Ahogy a sportnyelvben mondják, innen szép nyerni.
Mielőtt munkába indulna, még edzést tart az egyik dunaszerdahelyi edzőteremben Kukucs Miklós. Naponta. A csallóközi sportember küldetésnek tekinti, hogy beszéljen az általa bejárt útról, s ez által motiváljon másokat, megmutassa a fényt az alagút végén a nagy túlsúllyal küzdőknek: ha van akarat, lesznek eredmények is.
– eleveníti fel önironikusan évtizedes útjának kezdetét.
Természetesen többször, többféle fogyókúrás módszerrel is próbálkozott, de ezek csak időszakos eredményt hoztak, működött a jojó-effektus, a ledolgozott kilók valahogy mindig visszakúsztak. "Egyszer önerőből, hétköznap napi másfél, hétvégén napi három órányi görkorcsolyázással sikerült lefogynom 65 kilót, de utána 69-et szedtem vissza. Fogyókúráztam, ettem, fogyókúráztam, ettem. 2012 októberében úgy döntöttem, ebből elég" – mondta.
Mivel korábban már megpróbált "mindent is", ezért az akkor elérhető legradikálisabb megoldáshoz folyamodott, az ún. gyomor bypass műtéthez. Ennek lényegét megpróbáljuk úgy összefoglalni, hogy közben naturalisztikus részleteivel ne borzasszuk az olvasót: tulajdonképpen arról van szó, hogy a páciens gyomrát kisebbre varrják, így átmérője 2 cm, térfogata 30-50 ml lesz. A gyomor bypass műtét egy úgynevezett emésztést lerontó beavatkozás. Célja, hogy az emésztésben fontos vékonybélszakasz kiiktatása révén kevesebb tápanyagot tudjunk hasznosítani. A hatás Kukucs Miklós esetében azonnal tapasztalható volt, már a négy napos kórházi tartózkodás alatt fogyni kezdett.
Egy kedves hölgyismerősöm ekkor már látogatott kettlebell edzéseket, mondta, hogy ez remekül feszesít. Nosza, én is belevetettem magam, és mivel tetszett ez a mozgásforma, heti öt-hat edzéssel haladtam előre. Itt, a csoportban hallottam először a Spartan Race-ről. Fogalmam sem volt, mi az, de a társaim mondták, hogy engem is beneveztek egy nyitrai versenyre" – ezek voltak a később Európa-bajnoksági kvalifikációt szerző sportoló akadályfutó pályájának kezdetei.
2015-ben elindult élete első Spartan Race versenyén, ami egy sprint távú volt. "De erre a versenyre még sor sem került, amikor a barátaim mondták, hogy Dóvalon (Donovaly) lesz egy super távú, menjünk el oda is. Így, bár még egyet sem teljesítettem, máris volt kér versenyregisztrációm, úgy, hogy korábban soha nem futottam. Ez utóbbi egy sípályán került megrendezésre, ami azért nem az a környezet, amit egy csallóközi ember megszokhatott. De mindkettőt sikerrel teljesítettem, és teljesen magával ragadott a versenyek hangulata, az ott kibontakozó spártai atmoszféra" – idézte fel a kezdeteket.
Aki egy évben mind a három versenytípust teljesíti, az egy egyesítő érmet, úgynevezett Trifectát kap. Mivel ehhez neki már csak egy beast hiányzott, keresett egy ilyent is.
Tátralomnicon éppen akkor szervezték meg az Európa-bajnokságot, amely mellett voltak amatőr futamok is. 21 kilométeres távra számított, a szervezők azonban kicsit eltaktikázták a pályát, mely közel harminc kilométeresre sikeredett – a versenystandardokban akkor még csak a távolság alsó határa volt lefektetve –, így volt mit csinálnia, de derekasan átküzdötte rajta magát. Sőt, év végéig egy újabb beastet és supert is teljesített. Csábította a dupla Trifecta lehetősége, ehhez még egy sprintet kellett volna teljesítenie. Ilyen azonban már nem nagyon volt a környéken.
"Ekkor Európában már csak Valenciában rendeztek sprintet, ezért három hasonlóan elszánt barátommal kocsiba ültünk, és leutaztunk Spanyolországba. 4500 kilométer volt oda-vissza. Ilyent valószínűleg normális ember nem csinál, de én beleszerettem ebbe a sportba. Éreztem, hogy ez egy örök szerelem lesz.
2016-ben már hatszoros Trifectám volt (ez 18 verseny teljesítésével érhető el – a szerk. megj.), a következő évben pedig 13-szoros.
Akkor bejártam egész Európát, és ahol verseny volt, azon elindultam. Valójában nem 39 versenyt teljesítettem, hanem 42-t, de már nem volt újabb beast futam Európában ahhoz, hogy ez kiadhasson egy újabb Trifectát" – jegyzi meg félig tréfásan, félig szomorúan.
Innentől már valóban nem volt megállás. Kukucs Miklós ultra távú versenyeken is indult, ahol 50 kilométert lefutva legkevesebb 60 akadályt kell teljesíteniük a résztvevőknek. Ilyen versenyt eleve nem sok helyen rendeznek, a terepadottságok miatt. Ő két ultrát teljesített, Skóciában és Szlovákiában.
Maszkban nem akartam futni, és meg akartam várni, hogy letisztuljon a helyzet, és egyértelmű legyen, milyen feltételekkel lehet rajthoz állni. Ezért kimaradt két év. De természetesen ez idő alatt is formában tartottam magam. Várom, hogy az élet visszatérjen a régi kerékvágásba, és újra versenyezhessek" – mesél jövőbeli terveiről, természetesen a nagyobb technikásabb európai pályákon zajló versenyekre már benevezett.
2018-ban sikerült a Spartan Európa-bajnokságra is kvalifikációt szereznie. Egy krakkói futamon bejutott az első tízbe, ami jegyet szerzett számára a franciaországi Morzine sípályáján zajló európai viadalra is.
– jegyzi meg a rá mindvégig jellemző fanyar öniróniával.
S hogy még mi tud motiválni egy versenyzőt, miután végigfutott mindent, ami Európában lehetséges? "Idén szeretnék a hosszabb távokra koncentrálni, ezáltal még jobban kilépni a komfortzónámból. Ez csak úgy sikerülhet, ha napról napra igyekszem fejlődni, és egyre jobb lenni" – árulja el motivációit a korábbi testsúlyát csaknem megfelező sportoló, akinek az útja sokak számára példa lehet.
