A pároskirálynő

2021. március 20., 13:01
Ondik Gábor

Babos Tímea háromszor nyert sorozatban világbajnoki címet párosban, és négy Grand Slam-trófeával büszkélkedhet. A kiváló teniszező beszél a kezdetekről, a világelsőségig vezető útról, a terveiről és a koronavírusról is.

Fotó: instagram

Hogyan került kapcsolatba a tenisszel?

Sportos családból származom, anyukám kézilabdázott, apukám és a nővérem teniszezett. A családom kicsi koromtól fogva egy teniszklubot üzemeltetett, ahol a nővérem is edzett apukámmal, ráadásul ott laktunk egy szolgálati lakásban, így gyakorlatilag a teniszpályán nőttem fel. A labda pattogása, a sport szeretete hamar belém ivódott és megfertőzött, így mindig ott tébláboltam, ahol a „nagyok” edzettek. 

A szülei is szerették volna, ha ezt a sportágat választja?

Mivel a szüleim a juniortenisz útját a nővéremmel, aki 8 évvel idősebb nálam, már végigjárták, ragaszkodtak ahhoz, hogy én ne játsszak, hiszen látták, mennyi lemondással, munkával, szenvedéssel és kiadással jár ez a sport. Először úsztam, nem is rosszul, már utánpótlásversenyekre jártam, amikor közöltem anyukámmal, hogy vége, nem úszom tovább, mert nem szeretem, nekem a labda kell. Apukám épp versenyen volt a nővéremmel, így őt már kész tények elé állítottuk, amikor hazaért. Makacs kislány voltam, nem volt mit tenni, elkezdett foglalkozni velem. Ekkor olyan 10 éves lehettem; az első magyar bajnoki címemre egy évet kellett várni.  

Hogyan emlékszik vissza első nemzetközi versenyére?

Életem első profi versenyén még nem voltam 16 éves, és a döntő éppen a névnapomra esett. Ezt még elveszítettem, de egy héttel később, a 16. születésnapomon már nyertem.

Mindez Angliában történt, ahol maradtam is, másfél évig edzettem egy akadémián. Nehéz idők voltak...

A francia Kristina Mladenoviccsal nagyon sikeres párost alkotnak. Mikor kezdődött az együttműködésük?

Kikivel kislány korunk óta ismerjük egymást, hiszen egyidősek vagyunk, még a születésnapunk is ugyanabban a hónapban van. A junioroknál Kiki volt a világranglista vezetője, én a második, illetve ott is párosoztunk alkalmanként. Mindig is tudtuk, hogy egyszer együtt fogunk párosozni, és reméltük, hogy szép sikereket tudunk elérni. Ez a profi pályafutásunk második összeállásánál jött el, de őszintén szólva álmomban sem gondoltam, hogy egyszer ilyen sikeres párosjátékos lehetek. Néha még mindig nem hiszem el, hogy az álmaimat követhetem, azt csinálom, amit szeretek. Főleg a mai helyzetben nagyon szerencsésnek érzem magam sok szempontból, és hálás vagyok a sorsnak.

Az első Grand Slam-döntőt 2014-ben Londonban, a wimbledoni teniszbajnokságon vívta a párosok versenyében, Mladenovic oldalán. Hogyan emlékszik vissza?

Ellenfeleink, Errani és Vinci akkoriban a világ legjobb párosának számítottak, mi pedig teljesen elizgultuk a meccset. Görcsösen játszottunk, ők pedig remekül. Nagyon szimpatikus páros volt egyébként, játszottak a szó legnemesebb értelmében, ésszel teniszeztek, nem erőből. Utána volt még pár elbukott GS-páros döntőm, vegyesben is, mire végre 2018-ban összejött a diadal. Akkor, bevallom, sírtam a megkönnyebbüléstől és az örömtől, mert fájtak ezek az elbukott döntők.

A következő években sorban jöttek a sikerek. 2017-ben a WTA-világbajnokságot is megnyerte a cseh Hlaváčkovával, majd a következő években az Australian Opent és a Roland Garrost is Mladenoviccsal.

El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok, hogy ilyen sikereket érhettem el. Kisvárosi lány vagyok, dolgos családból származom, a pénz sosem vetett fel minket. A szüleim rengeteget áldoztak azért, hogy teniszező lehessek, de természetesen mindenkinek köszönettel tartozom, aki valaha is hitt bennem, biztatott, esetleg anyagilag támogatott. A családom, a barátaim, a csapatom, a támogatóim és persze a szurkolók nélkül nem menne, így minden egyes apró vagy éppen nagyobb sikerem az ő érdemük is.

Az első magyar női teniszező lett, aki világelsőségig jutott. Sorozatban kilenc alkalommal lett az év női teniszezője Magyarországon. Van még feljebb?

Mondhatnám, ilyen sikerekről álmodni sem mertem kislány koromban, de hazudnék, ha azt mondanám, elégedett vagyok. Hiszek benne, hogy lehetek még jobb, ezért dolgozom mindennap.

Mégis mit tart a legnagyobb erősségének?

Ahogy korábban említettem, dolgos családból származom, így otthonról a munkabírást, az alázatot hoztam magammal. Rengeteget dolgozom nap mint nap. Ez a színfalak mögött történik, és senki nem látja. Tisztában vagyok vele, hogy vannak nálam jobb fizikai és pszichikai adottsággal rendelkező játékosok, de igyekszem ezt sok-sok edzésmunkával kompenzálni. Fejlődni mindig van miben; de úgy gondolom, hogy a teniszt fejben játsszák, így ezen a téren tudnék nagyot fejlődni.

Londonban és Rióban is Magyarországot képviselhette. Mit jelent egy teniszezőnek az országáért is játszani?

Világéletemben büszkén hordtam a címeres mezt, és ez nem lesz másképp a jövőben sem. Büszke vagyok arra, ha a hazámat képviselhetem, és remélem, hogy összejön a harmadik olimpiám is. Természetesen nagyon várom a budapesti rendezésű Billie Jean King Cupot is (a Fed-kupa utódja), ami a vírushelyzet miatt tavaly elmaradt. Édesapám a frissen kinevezett kapitány, a válogatottban szerepel több, korábban apa által edzett játékos is, így a közeg nem lesz ismeretlen egyikünknek sem. 

Babos páros
Fotó: TASR

A járvány döntően befolyásolta az előző teniszidényt. Az idén már az Australian Openen lehettek nézők, de nem sokan. Mennyire nehéz üres lelátók előtt játszani?

Sportolók vagyunk, minket a közönség (is) éltet. Őszintén szólva, elég lehangoló a nagy stadionokban tök üres lelátók előtt pályára lépni. Ez teljesen más érzés, mint amikor több ezren, tízezren tombolnak, mint például a Coco Gauff elleni US Open-meccsemen 2019-ben. Őrült hangulat volt, a közönség együtt élt a játékkal, a cseréknél szólt a zene, a levegő is vibrált. Megborzongok, ha erre gondolok, s ez mindenkinek nagyon hiányzik.

Milyen céljai vannak még 2021-re?

Egyéniben szeretnék újra a legjobbak közé tartozni, és úgy gondolom, nem indult rosszul az év. Játszottam jó meccseket, remélem, a tendencia folytatódik. Volt pár gyengébb évem egyéniben az utóbbi időben, többször edzőt is cseréltem, most megint Thomas Drouet-val dolgozom együtt, akivel a 25. helyig jutottam. A mezőny nagyon erős, szerintem erősebb, mint pár éve, így a feladat nehéz lesz, de nem lehetetlen. Párosban természetesen mindig a lehető legjobb szereplés a cél, nem lesz ez másképp az idén sem. A járvány tavaly mindent felülírt, így én szerencsésnek érzem magam, hogy egyáltalán versenyezhetek. Rengetegen vannak, akik elveszítették a megélhetésüket, vállalkozások, családok mennek tönkre, nagyon nehéz időket élünk. Ennek fényében egy-egy vereség nyilván nem a világ vége. Mindazonáltal remélem, hogy hamarosan javul a helyzet, és egy jobb korszak köszönt ránk.  

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/11. számában.