A párizsi olimpia még korai volt, a Los Angeles-i reális cél lehet - interjú Sidó Biankával
A csallóközi kajaksport sosem volt híján a tehetségeknek. Sidó Bianka is bizonyítja ezt, hiszen fiatal kora ellenére már kétszeres korosztályos világbajnok, emellett egy Eb-arannyal is büszkélkedhet. Talán már a Los Angeles-i olimpián is szurkolhatunk neki? A többi között erről is kérdeztük a fiatal kajakost.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor először érezted, hogy a kajakozás több lesz számodra hobbinál? Mi változott akkor benned?
Családunk életének mindig is része volt a sport. Kiskoromban nagy volt a mozgásigényem, ezért nem volt kérdés, hogy sportolnom kell. Eleinte sok mindent csináltam, még táncoltam is, de mivel a bátyám kenuzott, valahogy én is belecsöppentem ebbe a közegbe.
A somorjai kajak-kenu kiemelkedő kajakosokkal büszkélkedhet, elég csupán megemlítenünk Zalka Csabát vagy épp Sidó Zoltánt. Ösztönző erőként hat rád, vagy inkább tehernek érzed, hogy úgymond hoznod kell ezt a magas szintet?
A somorjai kajak-kenu klub valóban sok kiváló sportolót nevelt, és az eddigi karrierem során motiváltak is mind. Vannak példaképeim, illetve olyan sikertörténetek, melyekből sok erőt tudok meríteni. A jó teljesítmény, a célok elérése és a siker, ami ösztönöz elsősorban.
Sikerekből már az eddigi karriered során sem volt hiány, az U23-as kategóriában kétszeres világbajnoknak mondhatod magad, emellett pedig egy Eb-aranyat is „összelapátoltál”. Mit jelentenek számodra ezek a sikerek?
Az összes Európa-bajnoki és világbajnoki érem fontos számomra, az aranyak, az ezüstök és a bronzok is, vagyis az eddigi 17 darab Eb és vb-érem. Mindegyik mögött rengeteg munka van, és mindegyiknek külön története van. Nagy öröm számomra, hogy az U23-as korosztályban, egyéniben és csapathajóban is helyt tudtam állni. A világbajnoki cím a legmagasabb szintű elismerés, amire nagyon büszke vagyok.
A párizsi olimpia még korai volt, talán majd a Los Angeles-i bejöhet?
Igen, a két évvel ezelőtti párizsi olimpiára a kvótaszerzés nagyon szigorú feltételekkel zajlott.
Orosz Csaba, Somorja polgármestere is kiváló kajakos volt, kenu kettesben olimpiai döntőbe jutott, emellett pedig Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes. Hasonló céljaid vannak a jövőt illetően neked is. Beszélgettél már vele az oda vezető útról?
Célom az olimpia, és természetesen ott a lehető legjobb helyezés elérése, ezért pedig mindent meg fogok tenni. Tisztában vagyok vele, hogy az oda vezető út nem lesz könnyű, de szeretem a kihívásokat, alázattal és szenvedéllyel szeretném végigcsinálni. Orosz Csaba polgármester úr értékel minden somorjai sportsikert, egy-egy verseny után meg szokta hívni rövid beszélgetésre a sportolókat.
A versenyekre való felkészülés minden sportágnál másként zajlik. Hogyan történik a kajakosoknál a felkészülés az egyes versenyekre?
A kajakban nagyon sokfajta edzést és felkészülést kell abszolválnom. Ennek fő részét természetesen az evezés adja, azt egész évben végig kell csinálnunk. Emellett persze nagyon sok a konditermi edzés, a futás, az úszás, az evezőgépi edzés, és a sífutás is. A felkészülés tehát rendkívül változatos, sokrétű, személy szerint élvezem ezt az edzésritmust.
Térjünk át a konkrét versenyekre. Mindig is érdekelt, hogy egy ilyen helyzetben mi játszódik le a sportoló fejében, illetve milyen mentális állapotba kerül? Volt esetleg olyan versenyed, ahol nem a fizikai erő, hanem a mentális állapot döntött?
A sikeres versenyzéshez sok minden kell. A fizikai felkészülés és a megfelelő edzésmunka elengedhetetlen, emellett viszont nagyon fontos a mentális felkészülés is. A versenyek előtt segít a vizualizáció, fontos a pozitív inger, ki kell tudni zárni a negatív tényezőket.
Maradva még egy kicsit a mentális állapot kérdésénél, miként dolgozod fel a kudarcot? Erőt merítsz belőle a következő versenyhez, vagy „leengedsz”?
A kudarc nagyon értékes lecke a fejlődéshez, amelyből mindig lehet tanulni. Ez persze nem azt jelenti, hogy szeretem a kudarcot, de az is szerves része az élsportnak. Nálam a „vagy nyersz, vagy tanulsz” felfogás segít.
Bár esetedben erről még korai beszélni, amennyiben egyszer majd abbahagyod a versenyzést, mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád?
Célom, hogy minél tovább versenyezhessek. Ha egyszer majd abbahagyom, azzal az érzéssel szeretném, hogy mindent megtettem céljaim eléréséért. És hogy miként emlékezzenek rám? Az „olimpia” szó és a „bajnok” legyen ott. Ez minden vágyam.
Megjelent a Magyar7 2026/10. számában.
