A paralimpián indulhatnak orosz versenyzők
A sport világa újra megmutatta, mennyire képes a geopolitika szabályai szerint elhajolni, és mennyire nehéz ma következetesen érvényesíteni a „sport és politika nem keveredik” ősi tételét. A 2026-os milánói–cortinai téli játékok kapcsán elég csak egymás mellé tenni két mondatot: a téli olimpián az orosz és fehérorosz sportolók csak semlegesként, zászló és himnusz nélkül indulhattak; a téli paralimpián viszont hat orosz és négy fehérorosz sportoló saját nemzeti zászlaja alatt vehet részt.
Ez nem félreértés, hanem hivatalos döntés, amelyet a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) a Sportdöntőbíróság (CAS) ítélete után véglegesített. Ezzel pedig tíz sportoló számára megnyílt az út a paralimpiára úgy, mintha a háború és annak minden következménye nem létezne.
A magyarázat kettős: jogi és intézményi. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) 2022 óta világosan fogalmaz: az orosz–ukrán háború miatt a nemzeti szimbólumok nem jelenhetnek meg az olimpiai színtéren. Ezért versenyeztek az olimpián az úgynevezett AIN – Individual Neutral Athletes –, vagyis semleges sportolók, minimális nemzeti kötődéssel, díszletek nélkül.
A paralimpiai oldalon viszont más hatalmi viszonyok érvényesülnek. A tagság visszaállítása után az IPC még mindig korlátozhatta volna a zászlók használatát, ám a CAS döntése – amely januárban visszaengedte az orosz és fehérorosz síelőket a kvalifikációs rendszerbe – gyakorlatilag kiszorította a teljes tiltás lehetőségét. Az IPC ezek után bipartit meghívásokkal oldotta meg a problémát, amelyek lehetővé teszik az indulást még akkor is, ha az alapszabály ezt más körülmények között nem tenné lehetővé.
Ezzel az IPC teljesen más irányba fordult, mint az olimpiai testület, és a két világ közti következetlenség még sosem volt ennyire látványos.
Ukrajna sportminisztere, Matvii Bidnyi nem kertelt: szerinte a döntés „felháborító”, és a paralimpiai zászlófelvonuláson ukrán tisztviselők nem vesznek részt. Azzal érvelt, hogy a háború közepette az orosz zászló jelenléte a paralimpián propagandaeszköz, amely azt a látszatot kelti, mintha a konfliktus normalitás lenne.
Hasonlóan reagált a brit kulturális miniszter, Lisa Nandy, aki „teljesen rossz üzenetnek” nevezte, hogy a világ egyik legfontosabb békeüzenetet képviselő eseményén felvonulhatnak az agresszor ország lobogói. Lengyel vezetők bojkottot fontolgatnak, míg több nyugat-európai országban komoly sportdiplomáciai felháborodást váltott ki a döntés.
A paralimpiai zászlók engedélyezése, miközben az olimpiai zászlók tiltottak, tökéletes példája annak, hogyan keveredett a sport a geopolitika sűrűjébe — és hogyan veszítjük el közben azt, ami miatt a sportot valaha kitalálták: hogy összekössön, ne szétválasszon.
