A legyőzhetetlen szlovén, Tadej Pogačar
Korszakos zseni. Vagy fogalmazzunk nagyvonalúan, és nevezzük élő legendának? Talán mégiscsak túlzás egy huszonhat éves sportolóról kijelenteni, hogy élő legenda! Tadej Pogačar az országúti kerékpársport egyik legnagyobb alakja, és nem csak a jelent illetően. A háromheteseken – szinte – legyőzhetetlen, igaz, a Vueltát még nem nyerte meg, és az olimpiai arany is hiányzik az éremkollekciójából.
A legismertebb szlovénnak nem nevezhetjük. A néhány hónappal fiatalabb NBA-sztár, Luka Dončić például 10,5 millió követővel rendelkezik az Instagramon, míg az Amerikai Egyesült Államok first ladyje, a szintén szlovén származású Melania Trump 3,6 millióval. És a mi Tadej Pogačarunk? Nos, őt 2,5 millióan követik. A legnagyobb ellenfele, a dán Jonas Vingegaard 920 ezer követővel bír az Instagramon, az egynapos klasszikusok egyik legnagyobb alakja, a holland Mathieu van det Poel 1,4 millióval, a belga Wout van Aert 1,3 millióval. Az online tér és a valóság között persze jelentős a különbség, de Pogačart azok közé sorolhatjuk, aki országúti bringásként betört a sportért kevésbé rajongó emberek tudatába is, és nem csak a sport vagy a sportág szerelmesei kapják fel a fejüket a neve hallatán. Amerikaiként valószínűleg jóval nagyobb ismertségre tehetne szert – gondoljunk csak Lance Armstrongra, és az ő sorsára –, de talán jobb is, hogy a tengerentúli menedzserek, guruk és varázslók nem látnak fantáziát az országúti kerékpársportban.
Pedig tömegek közlekednek biciklivel naponta, lényegében mindenki ismeri, de hát az üzlet az üzlet, és Tour de France ide vagy oda, ez a sportág nem rejt magában dollármilliárdokat, mint az amerikaifoci, a kosárlabda vagy a baseball.
Maradjunk ennél a fiatal szlovénnál, aki szeptember 21-én tölti be a huszonhetet, vagyis ezután válik majd érett bringássá. Időutazás. 2020-at írtunk, a Covid miatt a Tour de France rajtját június 27-ről augusztus 29-re halasztották. Nizzából indult a mezőny, és Franciaország déli részén zajlott a verseny. Primož Roglič a kilencedik szakasz után vette át a vezetést, és tizenegy etapon keresztül őrizte az éllovasnak járó sárga trikót. Ő nyerte meg a 2019-es Vueltát, az utolsó háromhetest a 2020-as Tour előtt, mivel a járvány miatt a 2020-as Girót, amely Magyarországon kezdődött volna, el kellett halasztani. A 19. szakasz után a harmincéves Roglič 57 másodperces előnnyel állt a verseny élén, fiatal honfitársa, a három nap híján huszonkét éves Pogačar előtt. A 20. szakasz egyéni időfutam volt, 36 kilométeren nem érheti utol őt senki, lényegében mindenki biztosra vette a győzelmét. A fiatalabbik szlovén ezt másképp gondolta: 55 perc 55 másodperccel megnyerte az utolsó előtti etapot, 1 perc 56 másodpercet vert Rogličra, és 59 másodperces előnnyel az élre állt. Elképesztő, hihetetlen, ki látott ilyet! Pogačar csak az utolsó szakaszon viselte a sárga mezt, de az épp elég volt ahhoz, hogy élete első Tour de France-győzelmét arassa.
Azon a Touron három szakaszon is diadalmaskodott, miközben az első francia körversenyén tekert, és a második háromhetesén. A 2019-es Vueltán a harmadik helyen zárt, Roglič és Alejandro Valverde mögött. A spanyol körversenyen azóta sem állt rajthoz, a Girón is csak egyszer, tavaly, természetesen megnyerte.
És a Tourok? Hat szereplés, négy győzelem, két második hely. 2021-ben Vingegaard állt mellette a dobogón, 2022-ben és 2023-ban a dán riválisa megelőzte, 2024-ben és idén ismét fordult a helyzet, Pogačar nyert, Vingegaard lett a második. A 21 szakaszgyőzelemmel már a hatodik helyet foglalja el az örökranglistán, Mark Cavendish 35 sikere elérhetőnek tűnik. Egynapos versenyek? A Ronde van Vlaanderent kétszer nyerte meg (2023, 2025), a Liège-Bastogne-Liège-t háromszor (2021, 2024, 2025), az Il Lombardiát négyszer (2021, 2022, 2023, 2024), a Strade Bianchét háromszor (2022, 2024, 2025), a La Flèche Wallonne-t kétszer (2023, 2025), az Amstel Gold Race-t egyszer (2023). És ezek csak a legnagyobb sikerei, folytathatnánk a többnapos versenyekkel, Tirreno-Adriatico (2021, 2022), Párizs-Nizza (2023), Critérium du Dauphiné (2025), tavaly pedig világbajnok lett Zürichben. A tokiói olimpiáról van egy bronzérme, az olimpiai bajnoki cím még hiányzik. Lehet vádaskodni, doppingol, mert úgy veri el a mezőnyt, ahogy csak akarja, de láttuk az elmúlt években, nem gép, ő is legyőzhető. Eddy Merckxhez hasonlítják, aki tényleg élő legenda, a belga viszont olyan sikereket aratott, amelyek megismételhetetlennek tűnnek. Tadej Pogačar ettől függetlenül zseni, akit lehet kedvelni, szeretni, és ki tudja, még a nagy belgát is beéri egyszer.
