A háborús bűnök és a sportolók
Újra támadásba lendültek az ukrán politikusok, hogy az orosz és fehérorosz sportolók még semleges színekben se indulhassanak a jövő évi olimpián. Azt gondoljuk, a gyűlölet harcának a sportban nem kellene ekkora teret adni, néhányak szerint azonban igen.
Történt ugyanis, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) néhány héttel ezelőtt hozzájárult ahhoz, hogy a két ország sportolói részt vehessenek az ázsiai kvalifikációs tornákon, emellett vizsgálta annak a lehetőségét, hogy Oroszország és közvetlen szövetségese, Fehéroroszország sportolói visszatérhessenek a nemzetközi porondra, semleges színekben, azaz nem használhatnák a nemzeti trikolort, címerüket és himnuszukat. Ennek nyomán – Ukrajna kezdeményezésére – több ország is a 2024-es párizsi játékok bojkottjával fenyegetőzött.
Mit is mondhatunk erről, mint a gyűlöletbeszéd legmagasabb fokáról, hiszen ukrán politikusok és kiöregedett sportolók kívánnak megbélyegezni olyan aktív sportembereket, akik jelenleg is azért dolgoznak, hogy kihozzák magukból a legtöbbet, a legjobbat. Egyetlen bűnük van, hogy orosznak vagy éppen fehérorosznak születtek.
A háborús bűnösök kategóriája tehát ismét előkerült, a nyugati média pedig ennek tapsol, hiszen minden rossz, ami orosz, és tudjuk azt is, Ukrajnában már a művészetet is betiltották, ha keletről érkezik, s amúgy is, ez az igazi demokrata hozzáállás. Közben meg a béke lehetősége egy évvel a szörnyű háború kezdete óta sem kerül szóba.
Vajon mennyire segít ebben az egész folyamatban az, ha nem engedjük az orosz sportolóknak, hogy semleges színekben eredményeket érjenek el. Néhány megmondóember úgy véli, ha engednék az orosz és fehérorosz sportolókat az olimpiára, csak az orosz félt erősítenék, hiszen szerintük a sport is csak propaganda, semmi más. Mondják ezt olyan emberek, akik szintén a propaganda révén jutottak politikai pozícióba. Beteges világ ez, nem vitás.
Azért emlékeztetnék, még Putyin is megvárta az orosz támadással a tavalyi pekingi olimpia végét, mert legalább ennyire tisztelte a játékok üzenetét, s ugyan ez nem mentesíti semmilyen bűne alól, de mutatja, milyen súllyal kezelik Oroszországban a játékokat. Éppen ezért nyilvánvaló, nem semleges színű sportolóknak akarnak tapsolni, tehát nem őket erősítenék ezzel az indulási lehetőséggel, hanem a sportolóikat, akiknek semmi közük a háború kitöréséhez.
A nagy kérdés az, vajon a nemzetközi nyomásra hogyan reagál majd a NOB. Természetesen ettől függetlenül nem kell túlértékelni a sport szerepét a világban, az még mindig leginkább az üzletről szól. Az olimpiai bizottságnak a másik oldalon azt is mérlegelnie kell, az ukránbarát politikai csoportosulás mellett van egy jóval erősebb ázsiai hatalmi tengely, amely nem ennyire oroszellenes.
Egy biztos, mint az elmúlt közel 130 év alatt, a béke szimbólumaként kezelt ötkarikás játékokat napjainkban is politikai célokra akarják használni, amiből köszönjük, most nem kérünk.
Megjelent a Magyar7 2023/8.számában.
