A futás több mint hobbi
A tizenhétéves felsőpatonyi Tóth Noémi idén nem talált saját kategóriájában legyőzőre a Spartan Race kazincbarcikai rendezvényén. Az első helyet szerezte meg 0:56:59-es idővel, amellyel kivívta versenytársai elismerését. Noémivel a futásról, a Spartanról és azokról a dolgokról beszélgettünk, amelyeket a sikerért kell feláldoznia.
A Felsőpatonyban élő Tóth Noémi még alapiskolás korában, öt éve kezdett futni, mint mondja, eleinte olyan ,,lájtosan”. Napjainkban azonban
a dunaszerdahelyi Középfokú Sportiskola harmadikos, sportmenedzsment szakos diákjaként a helyi Spartan klubot erősíti.
"Sokan nem szeretnek futni, vagy egyáltalán sportolni, pedig szerintem rendkívül ki tudja kapcsolni az embert, fejben is. Az edzéseken nincsen idő a stresszel, vagy a mindennapos gondokkal foglalkozni. Úgy gondolom, hogy meg kell érni erre a szintre, mert a futásnál nagy akaraterőre és kitartásra van szüksége az embernek. Ami pedig szintén nem elhanyagolható: jól kell esnie "– jelentette ki a fiatal sportoló.
Miközben ámulattal hallgattam, ahogy ez a fiatal lány a szenvedélyéről beszélt, arra kértem, hogy térjünk ki a kezdetekre.
Noémi egyszer elkísérte unokatestvérét az egyik Spartan versenyre, és a látottak után már nem volt megállás. Az tetszett meg neki, hogy a Spartan magába foglalja az erőt, a koordinációt és a kitartást. A lényege, hogy a futás mellett különféle, egyáltalán nem könnyű akadályokat kell legyőznie a futónak.
– Szerettem volna többet kihozni magamból, jobban teljesíteni, eredményeket felmutatni. Ez motivált arra, hogy elkezdjek rendszeresen és odaadóbban foglalkozni a futással – meséli a lány.
Noémi 2018-tól vesz részt hivatalosan is a Spartan Race versenyein, ahova 15 év felett lehet nevezni. Ma már a félprofi, női 18-24 éves korosztályt erősíti.
A Spartanon három különböző távot futnak a versenyzők: öt, tizenkettő és huszonöt kilométereset. Különféle akadályokkal találják szemben magukat, amelyek leküzdéséhez a leleményesség mellett a jó kondíció is szükséges: palánkugrás, egyensúlyzós akadályok, vagy úszva kell megtenni a táv egy darabját. A versenyzők soha nem tudják előre, hogy milyen kihívások várnak rájuk, ezért az edzéseken tudatosan készülnek mentálisan és fizikailag is, viszont Noémi szerint jóleső fáradtság ez. Tavaly megcsinálta mindhárom távot egy hétvége alatt, és a harmadiknál már majdnem feladta, de mégis sikerült összeszednie maradék erejét, és befejezte a versenyt.
A kazincbarcikai rendezvényen Noémi csak arra koncentrált, hogy minél gyorsabban, minél ügyesebben tudja venni az akadályokat, és ahogy beért a célegyenesbe, nem is figyelt fel az eredményére.
– Büszkeséggel töltött el, hogy a csoportom első helyét sikerült megszereznem, s hogy a legjobb lehettem. Ebben a kategóriában eddig még nem versenyeztem – mondta Noémi, hozzátéve, hogy szeptembertől júniusig csak suli és edzés van, nyáron is csak két hét pihenőt kapott. Vagyis másképp éli mindennapjait, mint a korosztályának nagy része. Nem jár bulizni, nem tud mindig részt venni a családi ünnepségeken, de családja és a barátai támogatják céljai elérésében, amiért rendkívül hálás. Mint mondta, szeretné magát külföldön is kipróbálni, és reméli, hogy lesz majd alkalma bizonyítani akár a tengerentúlon is.
Megjelent a Magyar7 2021/39. számában.
