Takarodjanak a pályákról az öregek?
Figyelnek ám, egyesek lesből, mások a nyílt terepen, árgus szemekkel figyelnek minden egyes mozdulatot. Lassú, mondják, már nem bírja, nézd, hogyan mozog, közben meg liheg, aztán meg magyarázkodik. Visszavonulhatna, minek hívják be a keretbe, van elég pénze, álljon edzőnek, vagy legyen szakkommentátor.
A magyar férfi kosárlabda-válogatott 85-70-re legyőzte Belgiumot a 2027-es világbajnokság európai selejtezősorozatának július 6-i székesfehérvári mérkőzésén, hogy pontosak legyünk, a G csoport hatodik, utolsó fordulójában. Magyarország három győzelmet aratott, és a harmadik helyet megszerezve jutott tovább a második körbe, ahol az L jelű csoportban folytatja. Ez hat újabb találkozót jelent, az észtekkel, a szlovénokkal és a svédekkel oda-visszavágós alapon, miközben mind a hat válogatott hozza magával az eddig megszerzett pontokat. Magyarország 9 pontos, ahogy Észtország, Szlovénia és Svédország is, míg Franciaország 11, Finnország pedig 10 pontos. A hat csapatból majd az első három helyezett kijut a jövő évi katari világbajnokságra. Augusztus végén kezdődik-folytatódik a selejtező, és aki ismeri az erőviszonyokat, sejti, hogy nem lehetetlen kijutni ebből a hatosból, viszont kifejezetten nehéz.
A franciák és a finnek kiemelkednek, és hát a szlovénokat sem kell bemutatni, miközben Magyarország még sosem játszott világbajnokságon. Ennyi a körítés, vagyis inkább a háttértörténet, miközben a belgák elleni meccs előtt épp két meghatározó kosárlabdázótól köszönt el a válogatott, a közönség és a szövetség: Hanga Ádámtól és Vojvoda Dávidtól.
Előbbi harminchét, utóbbi harmincöt, majdnem harminchat éves, és hát aligha akadt két nagyobb alakja a magyar kosárlabdának az elmúlt másfél-két évtizedben. És hányszor került szóba mindkettőjük esetében az utóbbi években, hogy már nem a régiek, már nem szórják úgy a kosarakat, mint korábban, nem irányítanak olyan egyértelműen, miközben ez a két ember vitte a hátán a magyar válogatottat az elmúlt időszakban. Mindegy, lépjünk egy nagyot, utazzunk el az észak-amerikai foci-vb-re. Az idei világbajnokság sok szempontból érdekes, az egyik közülük, hogy több meghatározó játékos számára ez volt az utolsó fellépés a világ futballjának legnagyobb színpadán. Manuel Neuer. Negyvenévesen a Paraguay elleni mérkőzésen, a legjobb harminckettő között búcsúzott, büntetőpárbajban, kiestek a németek. A vb alatt is írtak róla mindenfélét, már csak azt nem hozták fel ellene, hogy lyukas kezű kapus. Luka Modrić. Közelebb jár a negyvenegyhez, mint a negyvenhez. A kapitány. Szintén a legjobb harminckettőben láttuk őt utoljára, a portugálok elleni mérkőzésen. Neuerral ellentétben kedvelem, bizonyára akadnak olyanok, akik épp fordítva éreznek a két focistával kapcsolatban.
Cristiano Ronaldo. Egy körrel tovább bírta, mint Modrić. A horvátokat érdekes meccsen búcsúztatták – fogalmazzunk másképp? –, aztán a nyolcaddöntőben egy viszonylag jó mérkőzésen a spanyolok a kilencvenegyedik percben kiejtették őket. Ronaldóról mindent megírtak, és persze őt magát is többször leírták, természetesen ezen a tornán is.
Mit keres ebben a csapatban, Roberto Martínez miért teszi be a kezdőbe, miért hagyja a pályán, Portugália jobban járna Ronaldo nélkül, lássuk be... és lehetne folytatni. Edin Džeko. Negyvenéves, ő is ott volt ezen a vb-n, és a bosnyákok szintén a legjobb harminckettő között estek ki, történetesen az amerikaiaktól. Őt legalább lecserélte Sergej Barbarez, pedig a válogatott csapatkapitánya volt. Szóval őt sem látjuk többet, igaz, róla kevesebbet írtak, mert már nem volt olyan meghatározó a bosnyákok számára, állították elég sokan. Neymar. A brazil csillag, akitől azt várták, hogy Pelé válik belőle, de nem ért fel Ronaldóig, Ronaldinhóig, Rivaldóig sem, mert nem vezette Brazíliát világbajnoki címig, és harmincnégy évesen bejelentette, vége, legalábbis a válogatottban. A legjobb tizenhatban Norvégia ejtette ki az ötszörös világbajnokot. Lionel Messi. Könnyű csoportban voltak, könnyű ágra kerültek, mondják, aztán nagy nehezen jutottak túl Cabo Verdén, vagyis a Zöld-foki Köztársaságon, tegnap meg a hetvennyolcadik percben még 0-2-re álltak Egyiptom ellen. A harminckilenc éves Messi kihagyott egy újabb tizenegyest, majd mégis ő egyenlített 2-2-re. Igen, ő is tudja, hogy minden meccs az utolsó lehet. A Svájc elleni negyeddöntő, vagy további két mérkőzés? Le velük? Kotródjatok, takarodjatok, öregek?... Ez lenne a foci „szeretetnyelve”?
