Szuper Levente bízik a magyar csodában
Ha május, akkor jégkorong-világbajnokság. Az idei azonban annyiban más, hogy a magyar válogatott is a legjobbak között szerepel. Ha lehet hinni a számmisztikának, akkor hétévente rendszerint feljutunk. 2009, és 2016 után 2023-ban ismét egy nagy kaland és kihívás előtt a magyar férfi jégkorong-válogatott.
Néhány magyar jégkorongozó 2008-ban olyan csodát vitt véghez Szapporóban, amely megalapozta és meghatározta az egész magyar jégkorong történetét, hiszen hetven év után a legjobbak között szerepelt a válogatott 2009-ben. Az akkori játékosok a pályafutásuk végén voltak, így sokak számára az volt az utolsó világbajnokság. Az aranygeneráció tagjai között olyan meghatározó nevek szerepelnek, mint Kangyal Balázs, Palkovics Krisztián, Kovács Csaba, vagy a kapus, Szuper Levente. A 31-es mezszámot viselő magyar hálóőr a mai napig pontosan emlékszik arra, hogy milyen volt az elitben játszani.
– Természetesen mindannyian izgatottan vártuk a világbajnokságot, hiszen már 2008-ban, amikor feljutottunk Szapporóban, onnantól kezdve lélekben már Svájcra készültünk. Ám közvetlenül a világbajnokság előtt márciusban váratlanul elhunyt Ocskay Gábor. Nagyon sajnálom, hogy a végső felkészülést Gábor már nem tudta velünk elkezdeni, az ő hiánya elvette tőlünk a mindent elsöprő örömöt – fogalmaz az egykori legendás kapus.
A világbajnokság előtti közvetlen edző-mérkőzésen az Ocskay Gáborról elnevezett arénában büntetőkkel sikerült legyőzni a finneket. Szuper Levente szerint akkor az égiek is velük voltak, hiszen Palkovics Krisztián mellett Gábor helyén Fekete Dániel és Kovács Csaba játszott, akik azon a találkozón gólt szereztek, sőt, Ocskay Gábor sortársa és egyben legjobb barátja, Palkovics Krisztián is betalált.
Szuper Levente elmondása szerint közvetlenül a világbajnokság előtt mindenki lázban égett, és ez még inkább fokozódott, amikor megtudták, hogy rengeteg magyar szurkoló érkezik a helyszínre.
– Jó volt hallani, hogy a szlovák és a magyar szurkolók együtt söröztek és buliztak. Csak később tudatosult bennünk, hogy akkor a szlovák és magyar szurkolótábor a szlovák–magyar meccs előtt együtt ünnepelt. Ilyet korábban el sem tudtunk képzelni.
Nemcsak a szurkolók miatt volt emlékezetes az a mérkőzés, hiszen a magyarok nemhogy helytálltak a sokkal esélyesebb ellenfelükkel szemben, de 13 másodperc hiányzott a csodához, hiszen a szlovákok csak az utolsó pillanatban ütötték be a győztes gólt, és úgy ünnepeltek, mintha világbajnokságot nyertek volna.
– A mérkőzés előtt nem tudtuk, mire számíthatunk. Megcsináltuk a bemelegítést, és már akkor felrobbant a csarnok, hiszen láttuk a több ezer magyar szurkolót. Csak ámultunk és bámultunk, szerintem a bemelegítésből elment mindenkinek egy pár perc arra, hogy gyönyörködött a látványban. A meccs pedig drámai végjátékot hozott, de én azt gondolom, hogy szurkolónak és játékosnak egyaránt örök élmény marad – mondta az egykori kapus, Szuper Levente. Hozzátette, voltak érdekes párhuzamok, hiszen a magyar csapatban Sille Tamás felvidéki származású volt, a másik oldalon pedig Ladislav Nagy rendelkezett magyar gyökerekkel.
Svájcban játszott először tétmérkőzést egymás ellen Magyarország és Kanada A-csoportos világbajnokságon. Az eredmény másodlagos volt, hiszen egy világsztárokkal felállt Kanadával nehéz volt felvenni a versenyt. A magyar szurkolók azonban azt ünnepelték, hogy kedvenceink egyáltalán jégre léphettek a világ legjobb csapata ellen. Igazi hokiünnep volt ez a javából!
Ennek ellenére Szuper Levente azt mondja, hogy a szlovák és a fehérorosz meccs mutatta meg azt, hogy az akkori csapat képes volt nagyokat húzni, hiszen a fehéroroszok elleni mérkőzésen csak üres kapus gól döntött. A kieséses szakaszban a dánok és az osztrákok ellen azonban sajnos elfogyott a csapat, a németekkel pedig hiába játszottak a magyarok szoros meccset, végül nyert mérkőzés nélkül esett ki a válogatott.
2009 és 2016 után ismét az A-csoportban szerepelnek a magyarok. Ellenfelei Tamperében a dánok, az amerikaiak, a franciák, a svédek, a finnek, a németek, és az osztrákok. Már a felsorolásból is az látszik, hogy nagyon erős a mezőny, és csodával érne fel a bennmaradás. Szuper Levente szerint nem szabad abból kiindulni, hogy eleve esélytelen a magyar csapat, harcolni kell a bennmaradásért.
– Ki kell tűzni egy magas célt, hiszen ez adja a sportolónak a motivációt a sikerhez. Minden korongnak úgy kell pattannia, ahogy az a „nagykönyvben” meg van írva, egyszóval mindennek stimmelnie kell, hogy ez sikerüljön. Muszáj, hogy az ellenfeleknek is azt mutassuk, nem vagyunk megilletődve. Annak idején mi is azzal érkeztünk meg Svájcba, hogy benn akarunk maradni. Minket nem érdekelt akkor a realitás. Mi azt élveztük, hogy gyakorlatilag minden meccsen valami különlegesre, csodára készülhetünk, és nagyon sokszor sikerült is a papírformát felborítani. Egy sportolót nem érdekel a realitás. Az adott világbajnokságon az a cél, hogy a lehető legjobbat kihozza magából. A magyar válogatott esetében ez a cél egyértelműen a bennmaradás – zárta a beszélgetést az akkori hálóőr, Szuper Levente.
Megjelent a Magyar7 2023/20.számában.
