Milyen élményeket hagyott a magyar-szlovák Eb maga után?

Spanyolország sorozatban a harmadik Európa-bajnoki címét zsebelheti be, Svédország pedig húsz év után válhat a földrész legjobbjává. Az északiak az ötödik aranyukért küzdenek a budapesti döntőben, és csak egyszer szenvedtek vereséget Eb-fináléban, 2018-ban, épp a spanyoloktól. A déliek a két győzelmük mellett négy ezüstöt is szereztek, és egyszer ők is kikaptak a döntőben a svédektől, 1998-ban. Magyarán Európa legsikeresebb válogatottja – ami az aranyakat illeti – játszik Európa legsikeresebb csapatával – ha az összes érmet (8) vesszük.

A spanyolok az idei Eb-t is tekintetbe véve sorozatban hatodszor jutottak be a legjobb négy közé, és sorozatban  negyedik alkalommal harcolhatnak az aranyért. A pozsonyi csoportkörben már találkoztak, akkor 32-28-ra a kétszeres címvédő diadalmaskodott.

Milyen volt a magyar-szlovák közös rendezésű Európa-bajnokság? A magyarok leszerepeltek, a szlovákok kihozták magukból az elvárhatót. Magyarország a tavalyi egyiptomi világbajnokságon az ötödik helyen végzett, és a félig hazai rendezésű kontinenstornán ismét az élmezőnyben szeretett volna végezni. A látottak alapján erre kevés esélye volt. A hollandok elleni csarnokavatón az esélytelen vendégek háromgólos győzelmet arattak, majd nyögdécselve sikerült megszerezni a két pontot a portugálok ellen, egy gól döntött, és újabb egy gól döntött az izlandiak ellen is, csakhogy a szigetországiak javára. A magyar csapat a harmadik helyével búcsúzott a tornától, még mielőtt az igazából elkezdődhetett volna. Tegyük hozzá, nem a legerősebb csoportban játszott Gulyás István alakulata. A huszonnégy fős mezőnyben végül a tizenötödik hely jutott annak a gárdának, amely a legjobb nyolc közé akart kerülni.

Szlovákia nem a kézilabda fellegvára. A norvégok tíz, az oroszok kilenc góllal bizonyultak jobbnak, a litvánokat öt góllal legyőzték a szlovákok. Ők is szereztek két pontot, a harmadik helyen zártak a csoportjukban, ami a végső tabellán a tizennyolcadik helyet jelentette. Nem nyújtottak kiemelkedő teljesítményt, de nem is vallottak szégyent, nem kellett magyarázkodni. Az mindenesetre érdekes, hogy Kassán nem a szlovákok meccseire voltak a legkíváncsibbak a nézők, hanem a norvégok összecsapásaira.

Nagyobb érdeklődést keltett volna az Eb a szlovákok körében, ha más a helyzet? Aligha. Úgy tűnik, Szlovákiában legfeljebb a jégkorong-világbajnokságok keltenek feltűnést, a többi inkább teher, még ha saját elhatározásból pályáztak is. Szubjektív vélemény? Természetesen.

Szegeden volt néző, Budapesten szintén, Debrecenben kevesebben voltak kíváncsiak a dánok csoportjára. Kétségtelen, hogy magyar továbbjutás esetén jóval többen lettek volna az MVM Dome-ban a középdöntőben, de az ötezres, illetve az egyik fordulóban elért tizenegyezres nézőszám is szép ilyen körülmények között. Az elődöntőkre hétezren voltak kíváncsiak. A két éremosztó nélkül 4 500 az átlagnézőszám. Voltak izgalmas mérkőzések? Igen. Szép, jó kézilabda? Igen. Meglepetések? A legjobb hat között nem találunk egyet sem, hacsak az izlandiak teljesítményére nem tekintünk akként, a hollandok, az oroszok és a montenegróiak viszont üde színfoltjai voltak a kontinensviadalnak.

A két latin, francia és spanyol mellett továbbra is az északi, dán, svéd, norvég és izlandi kézilabda uralja Európát, és lényegében az egész világot. A kelet-európaiak a második vonalba tartoznak, a nyugati és északi válogatottakkal ritkán tudja felvenni a versenyt egy-egy csapat, de akkor is csak rövid időre. Az idei Eb első négy helyén ugyanazt a kvartettet találjuk, mint a 2021-es világbajnokság legjobb négy alakulata, jelentős változás tehát nem történt egy év alatt.