Mi vár ránk az elitben?

Különös idény elé néz a magyar jégkorong 2022–2023-ban. A férfi és a női válogatott is a legjobbak között szerepel majd, a tizennyolc éven aluliak meg feljutottak a divízió I/A-ba. A nők a 2021-es kanadai világbajnokságon a kilencedik helyen végeztek, és mivel senki sem esett ki, az idei tornán is részt vehetnek. Az augusztus 26-a és szeptember 4-e között esedékes megméretésre a dániai Herningben és Frederikshavnban kerül sor, amelyen tíz csapat küzd majd egymással.

Annak ellenére, hogy tavaly a Covid miatt mindenki biztosra vehette az idei indulást, a mezőnyben mégis akad változás. Igen, az ukrajnai háború miatt az orosz nőket kizárták a versenyekből.

A tavalyi vb és az idei téli olimpiai játékok ötödik helyezettjét azok a svédek „helyettesítik”, akik 2019-ben a kilencedik helyen zárva kiestek az elitből, és mivel 2020-ban és 2021-ben is elmaradtak a divízió I-es tornák, három éve nem játszottak igazi tétmérkőzést, a pekingi olimpián viszont szerepeltek idén.

A magyarok márpedig a svédek ellen is pályára lépnek a gyengébbnek számító B csoportban, a csehek, a németek és a hazaiak mellett, és ha az első háromban végeznek, a negyeddöntőben jóval erősebb ellenfél várna rájuk.

A csoport utolsó helyezettje búcsúzik az elittől, a negyedik ezúttal bennmarad. Ezzel kezdődik tehát a következő szezon, de egy időben a női világbajnoksággal, szeptember 1-jén és 2-án indul a Champions Hockey League (CHL), vagyis az európai hoki „Bajnokok Ligája” is. Miért fontos ez? Mert először kapott lehetőséget magyar klub a legjobbak között, de tegyük hozzá, hogy a Hydro Fehérvár AV19 az osztrák bázisú ICE Hockey League-ben elért eredménye, vagyis az idei alapszakaszban megszerzett harmadik helyének köszönheti az indulást a CHL harminckét csapata között. A székesfehérváriakra hat mérkőzés vár valamelyik csoportban, szeptember első tizenegy napjában négy, októberben két összecsapás. Hogy kikkel találkozik a magyar alakulat, arról az idei vb alatt, május 25-én, a Tamperében lebonyolítandó sorsolás dönt.

A férfiak a ljubljanai divízió I/A világbajnokságon a második helyen zártak. Szlovénia négyből négy meccsen nyert, Magyarország háromszor diadalmaskodott, a házigazdáktól szenvedett el 5-1-es vereséget. A 2008-as szapporói, majd a 2015-ös krakkói feljutás után a 2022-es ljubljanai is bekerül az évkönyvekbe, és lehet készülni a jövő évi világbajnokságra, ismét a legjobbak között. A 2009-es svájci vb-n, Klotenben az első mérkőzésen másodpercekre volt a szenzációtól a magyar válogatott, amikor tizenhárom másodperccel a vége előtt a szlovákok 4-3-ra „behúzták” a találkozót, megmentve magukat a lesajnált magyaroktól való leégéstől. Magyarország az utolsó, tizenhatodik helyen végezve kiesett, de valami beindult. A 2016-os szentpétervári tornán a hét csoportmeccsből egyet nyert meg a magyar válogatott, 5-2-re legyőzve a fehéroroszokat. Az összesített tabellán a tizenötödik helyet foglalta el a gárda, és ismét azonnal búcsúzott az elittől.

Hol rendezik meg a világbajnokságot? Először erre a kérdésre kellene választ kapnunk.

Annyi biztosnak tűnik, hogy május 5-e és 21-e között bonyolítanák le, csakhogy április 26-án az IIHF elvette a rendezés jogát Szentpétervártól, a háborúra hivatkozva.

A hírek szerint két pályázat verseng a jövő évi tornáért: a finnek és a lettek közösen kandidálnak, Tampere és Riga együtt száll harcba a másik közös pályázat ellen, amelyet a magyarok és a szlovénok nyújtottak be együtt, Budapestet és Ljubljanát megjelölve két helyszínként. Az IIHF állítólag a finn és a lett pályázatot favorizálja, és tulajdonképpen minden eldőlt. Magyarán egymást követő két évben rendezhetne vébét a finnországi Tampere, amely az idei, május 13-a és 29-e közötti tornának is az egyik házigazdája, míg Riga két év után, hiszen tavaly a lett főváros fogadta a világ elitjét. Az IIHF a május 26–28-i tamperei kongresszuson – hogy még humorosabb és abszurdabb legyen – dönt a 2023-as rendezőről.

Budapest a 20 ezres MVM Dome-mal, Ljubljana a 10 500 fő befogadására alkalmas Arena Stožicével szállna be. A költségvetés a korábbi világbajnokságok alapján 20 millió euró körüli lehetne, és a két jégkorongszövetség fele-fele arányban osztozna a költségeken.

Mindkét város egy-egy csoportnak adna otthont, két negyeddöntőt rendezne az egyik, kettőt a másik, az elődöntőket és a helyosztókat Budapesten játszanák le. Láthatóan a budapesti MVM Dome-hoz hasonlóan szintén új és az ugyancsak tavaly decemberben átadott 13 455 férőhelyes tamperei Nokia Arena prioritást élvez, és a 2022-es vb döntője mellett idén novemberben két NHL-mérkőzést is rendeznek a csarnokban. Az idei torna másik helyszíne a Helsinki Halli, ismertebb és korábbi nevén Hartwall Arena lett volna, de mivel orosz tulajdonban van, méghozzá Putyinhoz nagyon közeli személy birtokolja, új csarnokot kerestek, és a 13 400 fős csarnokot lecserélték a 8 200 férőhelyes Helsingin jäähallira. Az IIHF a 2021-es lettországi, az idei finnországi, a jövő évi finnországi és lettországi után 2024-ben Csehországba, 2025-ben pedig Svédországba és Dániába vinné a világbajnokságot – öt év alatt négyszer Észak-Európába.

Az oroszok és a fehéroroszok kizárása után a 2022-es vb résztvevőinek száma tizennégyre csökkent.

Az IIHF azzal az Ausztriával és Franciaországgal töltötte fel tizenhatosra a mezőnyt, amely gárdák a három évvel ezelőtti szlovákiai tornán kiestek az élvonalból. Jórészt ennek volt köszönhető a magyarok feljutása is. Az A csoportból valószínűleg a kazah, olasz, francia hármasból esik ki az egyik, míg a B jelű nyolcasból a britek vagy az osztrákok búcsúznak az elittől. Mi lenne jó Magyarországnak? És mi történik akkor, ha az oroszokat és a fehéroroszokat nem sorolják többé a másodrendűek büntetőpadjára, talán tizennyolcasra bővítik a világbajnokságot?   

Megjelent a Magyar7 hetilap 20. számában.