Lancz Barbora: A sok áldozat, a mindennapi kemény munka meghozza gyümölcsét
A szlovák női kézilabda-válogatott a decemberben Spanyolországban megrendezett világbajnokságra szabadkártyát kapott, a szlovák keretben több felvidéki és DAC-játékos is helyet kapott. A felvidéki magyarság rendkívül sok tehetséggel büszkélkedhet, közéjük tartozik a 19 esztendős Lancz Barbora is, aki a kézilabdában találta meg mindazt, amire vágyik. A magyar bajnokságban a Mosonmagyaróvár színeiben légióskodó felvidéki tehetség is ott volt a szlovák vb-keretben. A fiatal játékost első felnőtt világbajnokságáról, az idei évről, a bajnoki bronzéremről és a céljairól is kérdeztük.
Két hete zárult a női kézilabda-világbajnokság, melyen a szlovák válogatott is képviseltette magát. Hogyan tekintesz vissza erre a két hétre?
Óriási siker, hogy Szlovákia a világbajnokságon szerepelhetett, csak pozitív érzéseim vannak, de ha mélyebben visszatekintek, részt vettünk ugyan a vb-n, de céljainkat nem tudtuk megvalósítani.
Ez volt az első nagytornád a felnőtt korosztályban. Gondoltál volna erre korábban, hogy 19 évesen világbajnoki kerettag leszel, mi több, kulcsember a szlovák csapatban?
Nagyon vártam, hogy az utánpótlás világbajnokságok után egy igazi felnőtt vb-ben is szerepelhessek, ez immáron meg is valósult. Kulcsember? Mindig igyekszem a legjobbat nyújtani, és hogy a világ előtt játszhattam ez extra motiváció volt számomra.
Hogyan értékelnéd első vb-szereplésedet?
Sokat köszönhetek a klubcsapatomnak, az MKC Mosonmagyaróvárnak, hogy jó hangulatban érkeztem a válogatottba.
Soha nem értékelem a teljesítményemet, ezt a szakmai stábra, a szurkolókra és a nézőkre bízom.
Egy elég erős kvartettbe került a szlovák csapat, a csehek ellen egy ki-ki meccsen akár meg is lehetett volna a továbbjutás. Csalódásként élte meg a csapat cseh vereséget?
Igen, a sorsolás nem kedvezett nekünk, az egyik legerősebb csoportba kerültünk a két nagyágyú, Magyarország és Németország mögött, a csehek ellen pedig bíztunk egy ki-ki meccsben és a továbbjutásában. Sajnos a csalódás helyén való, mivel nagyon jól kezdtük a találkozót, de a végjáték nem úgy sikerült, hogy az továbbjutást jelentett volna.
Számodra milyen érzés volt felvidéki magyarként a magyar válogatott ellen is pályára lépni?
Mindig szeretek top csapatok ellen játszani, ide sorolnám Magyarországot is, hisz a játékosokat a bajnokságból ismerem, és nem utolsó sorban két csapattársam is tagja volt a magyar válogatottnak.
Mi a volt a csapat célja a vb-előtt?
Magyarországot és Németországot megszorongatni és Csehországot legyőzni.
A szlovák válogatott végül a 26. helyen zárt, az Elnök-kupáért Angola ellen szállt harcba a csapat, kis szerencsével a győzelem is meglehetett volna. Mit gondolsz mi döntött azon a meccsen?
Mikor a csoportból a továbbjutás nem sikerült, következő célunk az Elnök-kupa megszerzése volt. A Tunézia és a Paraguay elleni meccseket behúztuk, a kínai csapat visszalépése egy kicsit felborította a felkészüléseink időrendjét, mivel a papírforma szerint is Szlovákia és Angola összecsapást vártunk az Elnök-kupa döntőjében. Angola minden második nap mecset tudott játszani, nekünk pedig a döntő előtt négy nap szabadunk is volt, valamint csak 45 perces edzésekkel tudtunk készülni.
Elégedett volt a csapat ezzel a helyezéssel?
Összességében nem voltunk elégedettek ezzel a helyezéssel, mert egy kis szerencsével sokkal jobb helyen végezhettünk volna.
A tornán több mérkőzésen is remek teljesítményt nyújtottál, sőt a mérkőzés legjobbjának is megválasztottak a Paraguay elleni győztes meccsen. Hogyan élted meg ezeket a pillanatokat a vb-n?
Minden meccsre maximálisan koncentrálok, felkészülök, és győztes hittel lépek pályára. Itt megint csak a klubcsapatomat említhetem, amely nagyban hozzájárult, hogy fizikálisan és mentálisan is fel vagyok készülve a nagy kihívásokra. Nem utolsó sorban a bizalom, a sok játékperc is segítettek a jó teljesítményemben.
Nem ismerek sportolót, aki nem örülne az egyéni sikereknek is. Nekem is nagy örömöt szerzett, hogy a csapattársaim segítségével a meccs emberévé választottak.
Soha rosszabb évet, mondhatjuk egy remek év van mögötted, bajnoki bronz és vb-szereplés, összeségében hogyan értékelnéd az idei évedet?
A magyar bajnokságban való bronzérem megszerzése, a világbajnokságon való szereplés csak bebizonyították, hogy a sok áldozat, a mindennapi kemény munka meghozza gyümölcsét. Remélem, hogy a pályafutásom alatt még magasabb célok elérésére is képes leszek.
A vb-szereplést neveznéd pályafutásod eddigi csúcsának?
Ami a válogatottat illeti, igen.
A klubodnak a Mosonmagyaróvárnak is fontos tagja vagy, az elmúlt idényben történelmi bronzérmet szerzett a csapat, ezáltal januárban az Európa-liga csoportkörében is pályára léphetsz az óváriak színeiben. Mit vársz a nemzetközi kupaszerepléstől.
A csapat, a szakmai stáb, a szurkolók és a város úgy érzem, megérdemelte, hogy kiharcoljuk az Európa-ligában való szereplést. Megteszünk mindent figyelve a bajnokságra is, hogy az Európa-ligában is tudjunk bizonyítani.
Az elmúlt években a bajnokságban rivális Siófok szép sikereket ért el és megnyerte a sorozatot. Mit gondolsz a Mosonmagyaróvár is képes lehet hasonló sikerekre, illetve a csapat számára mennyire nagy motiváció, hogy korábban egy magyar csapat már felért a csúcsra ebben a sorozatban?
Nagy siker és elismerés, hogy a Siófok el tudta hódítani az Európa-kupát, de természetesen mi csak magunkra koncentrálunk, tesszük a dolgunkat, hogy minél eredményesebbek legyünk.
A vb után egy kisebb pihenő következett, de januárban már folytatódik a szezon, ráadásul a nemzetközi porondon is fontos meccsek várnak a csapatra. A bajnokságban a bronzéremért vagytok nagy csatában, a szezon hátralévő részére mi a csapat fő célja?
A bajnokság nagyobb része még hátra van, a bronzéremért még nagy lesz a küzdelem, sok fog függeni attól, hogy bírjuk a zsúfolt programot és milyen gyorsan tudunk regenerálódni.
A vb utáni pihenés három napját a családommal töltöttem, de ezt követően már jelentkeztem és készültem csapatársaimmal együtt az év utolsó bajnoki csatájára.
Hogyan teltek számodra az ünnepek és mit üzennél a felvidéki olvasóinknak?
A karácsonyi ünnepeket a családommal töltöttem Szlovákiában, és megpróbáltam minél több energiát meríteni, mivel érdekes és eseménydús 2022-es évnek nézünk elébe. S Ayrton Senna szavaival üzennék:
