Hosszabbítás után az Edmonton nyerte a döntő első mérkőzését

Az egyik fél negyedik sikeréig tartó párharc magyar idő szerint szombat hajnalban folytatódik, ugyancsak Edmontonban.

Az ötszörös Stanley Kupa-győztes (1984, 1985, 1987, 1988, 1990) Edmonton arra készült, hogy a Montreal Canadiens 1993-as sikere után az első kanadai bajnok legyen.

Álomszerűen kezdett a fanatikus szurkolói által buzdított Oilers, a 66. másodpercben a német Leon Draisaitl a második kipattanót vágta be.

Közel ötven éve ez a leggyorsabb gól a döntők történetében, összesítésben pedig a hatodik leggyorsabb. Nem esett kétségbe a sorozatban harmadik döntőjét játszó Panthers. A 11. percben a kapu előtt térdre rogyó Sam Bennettről pattant be egy lövés, majd 1 perc 41 másodperc múlva Brad Marchand emberelőnyben nem hibázott. A csatárnak ez volt pályafutása nyolcadik finálés találata, amivel az aktívak között - negyedmagával - az élen áll. Sőt, a második harmad vendéggóllal indult, egy kontra végén Bennett lőtte ki a kapu jobb oldalát. Erre viszont a hazaiaknak volt hamar válasza: 1 perc 17 másodpercre rá a svéd Viktor Arvidsson takarásból szépített.

A harmadik játékrészben őrületes iramot diktált a trónkövetelő, és sikerült is az egyenlítés.

A másik svéd légiós, a hátvéd Mattias Ekholm merészkedett előre és az alapvonal mögül visszatett passzt zúdította a háló. Hiába volt nyomasztó fölényben a házigazda, újabb gól nem született, jött a hosszabbítás. Ebben változatlanul az Edmonton volt a jobb, előbb Kasperi Kapanennek volt kapuvasat érő kísérlete, majd Szergej Bobrovszkij védett nagyot mamuttal. Az első ráadás hajrájában a cseh Tomas Nosek kiemelte a korongot a nézőtérre, így a játék késleltetéséért kiállították.

Az emberelőnyben Connor McDavid egy védő botja felett lágyan a kapu elé robbanó Draisaitl elé tálalt, aki kapásból beütötte a győzelmet jelentő gólt.