Hokiünnep Magyarországon
Nem akármilyen rangos eseményre került sor Budapesten. Kanada férfi jégkorong-válogatottja mérkőzött meg Magyarországgal. A két csapatnak ez volt az utolsó felkészülési mérkőzése a pénteken rajtoló világbajnokságig. Történelmi pillanat volt ez, hiszen először fogadtunk ilyen erős kerettel rendelkező Kanadát. A szurkolásra természetesen most sem volt panasz.
A mérkőzés a budapesti MVM Dome-ban zajlott, 16 000 néző előtt. A találkozót minden szurkoló várta, hiszen a valaha volt legerősebb kanadai válogatott érkezett Magyarországra.
Az érdeklődők már jóval a meccs előtt gyülekeztek, fantasztikus volt látni, hogy ilyen sokan kíváncsiak a rangos eseményre.
Nemcsak Magyarországról, de a Felvidékről, Szlovákiából is jöttek drukkolni. Az egyik hokirajongó is innen érkezett, akinek az apukája szlovákiai, anyukája pedig Svédországból származik. Elmondása szerint
minden magyar érdekeltségű sportág iránt rajong, és ha teheti, minden egyes olyan mérkőzésen jelen van, ahol a magyarok játszanak.
– mondta Karllson István, aki szerint igazi hokiünnep az, ha a magyarok Kanadával játszanak.
Az elmúlt években többször is találkozott a két együttes barátságos mérkőzéseken. Ám a kanadaiak még soha nem érkeztek ilyen erős kerettel, ráadásul ezzel a felállítással utaznak tovább a világbajnokságra is.
A mérkőzés előtt sokan szkeptikusak voltak, mindenki egyértelmű kanadai fölényre számított, hiszen a két válogatott között óriási a különbség. Az egyik kanadai szurkoló például azt mondta, hallott már a magyarokról, és azt is tudja, hogy ebben az évben az elitben szerepelnek, de még soha nem volt olyan mérkőzésen, ahol magyar-kanadai találkozót rendeztek.
– véli egy kanadai szurkoló.
A két csapat között valóban nagy a különbség, ezért sokan nem merték megtippelni a pontos eredményt, hiszen simán benne volt az is, hogy a kanadaiak leiskolázzák a magyar válogatottat.
Egy végtelenségig elszánt közönség várta azt, hogy bedobják a kezdő korongot. Előtte azonban parádés felvezető műsort láthattak a helyszínre látogatók, hiszen műkorcsolyázók vezették fel a történelmi mérkőzést.
Ezután az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb játékosa, Vas János búcsúzott el hivatalosan is a szurkolóktól, aki néhány hete jelentette be, hogy visszavonul a válogatottól.
Az első korongbedobás után a magyar szurkolótábor szinte az egész mérkőzés végéig buzdította a magyar csapatot. Parádés volt nézni és hallani, ahogy a magyar drukkerek hajtják előre a csapatot.
A fiúk mintha érezték volna a közönség jelenlétét, hiszen bátran álltak bele a meccsbe, és egyáltalán nem játszottak alárendelt szerepet a kanadaikkal szemben.
Sőt, a csarnok szinte felrobbant, amikor Sofron István révén a magyar csapat megszerezte a vezető gólt.
A magyar válogatott játéka mindenkit meglepett, a nézők két egyenrangú csapatot láttak játszani a jégen.
Ez még akkor is így volt, amikor a kanadaiak kiegyenlítettek, majd átvették a vezetést. A második harmadban aztán megmutatkoztak a különbségek, hiszen a kanadaiak két gólt is tudtak lőni, de ezek után sem adták fel a magyarok.
A harmadik játékrészben a kanadaik mintha jobban rákapcsoltak volna, de Bálizs Bence bravúros védéseinek köszönhetően nem lett nagyobb a különbség. Ez olyan lelki erőt adott, hogy sokkal bátrabban támadt a magyar csapat. Meg is lett az eredménye, hiszen Galló Vilmosnak sikerült egy emberelőnyt érvényesíteni, így 4-2-re módosult az állás.
A csarnok szinte fellángolt, és együtt üvöltötte mindenki a Republic Repül a bálna című dalának refrénjét: még, még, ennyi nem elég…
A végjátékban tovább próbálkozott a magyar csapat, sőt, még a kapus is lekorcsolyázott, hogy mezőnyfölényben támadhassanak a hazaiak, de végül a kandadaiak egy üres kapus góllal döntötték el a találkozót.
A történelmi mérkőzésnek vereség lett a vége, és nagyjából erre számított mindenki. Azzal azonban senki nem számolt, hogy a közel 16 000 néző előtt egy becsületes, küzdő és szívós magyar válogatott fel tudta venni a versenyt a világ egyik legjobb csapata ellen. Ez pedig nem akármilyen dolog. A közönség a mérkőzés hajrájában felállva, vastapssal ünnepelte a kiválóan játszó magyar csapatot. A végeredmény ugyan 5-2-es vereség lett, de aki követte a mérkőzést, és látta a válogatott elszánt és odaadó játékát, az tudja igazán értékelni, hogy a magyar jégkorongozók a szívüket kitéve harcolták végig az egész meccset.
Ezek után kívánhat-e többet egy vérbeli hokiszurkoló a három nap múlva kezdődő világbajnokságra?
Pokoli nehéz tornának nézünk az elébe, és szinte csodával érne fel a bennmaradás. Csodák márpedig vannak, a játékosok pedig a kanadaiak ellen bizonyították be azt, hogy álomszerűen tudnak játszani. Maradjon meg hát ez a lendület, és álmodjunk együtt a fiúkkal a finnországi világbajnokságon. A többit pedig bízzuk a Jóistenre!
