Hokicsoda helyett reményteli szereplés

Már tudjuk, nem így történt. A miérteket lehetne hosszan sorolni, hiszen nyilvánvaló, magyar hoki messze nincs ott, ahol az elit másik 15 országa, legalábbis a sportág beágyazottsága szempontjából. Az infrastruktúra ugyan fejlődött, de a legnépszerűbb téli csapatsport bázisának kialakítása évtizedekig tart.

Az elmúlt másfél évtized sikerei ugyanakkor ebből a szempontból is megtették hatásukat, hiszen nem csak a férfiaknak sikerült többször a legfelsőbb osztályban küzdeniük, hanem a hölgyek is. Sőt, utóbbiak lehetőségei jobbak is, hiszen a női szakág területén nem kell hosszú évtizedek lemaradását behozni, így még akár egy olimpiai szereplés is elképzelhető.

Ettől függetlenül az is egyértelmű, Magyarország soha nem lesz téli sportnagyhatalom, mivel földrajzi adottságaiból adódóan ennek feltételei nem adottak. Nem is gondoljuk, hogy ez lenne a cél, de a finnországi részvétel is jól bizonyította, rengeteg magyar szurkolót érdekel a jégkorong és még az elszállt árak sem akadályozták meg őket, hogy a magyar csapatnak drukkoljanak a helyszínen. A tévék előtt is tízezrek szorítottak Sofronéknak, akiknek a jól ismert osztrák válogatott ellen kis szerencse és jobb taktika hiányzott, hogy 3-1-es vezetés után vagy a ráadás perceiben kiharcolják a bennmaradást. A rávezetésekben a sógorok már domináltak, de mindenki, aki látta a meccset, elismeri, nem érdemeltük meg a kiesést.

Sajnos az a kevés mégis hiányzott, s már most biztos, jövőre egy osztállyal lejjebb kellene kiharcolni a feljutást, méghozzá erős mezőnyben. Tegyük hozzá, a feljutás még így is sokkal reálisabb, mint akkor lenne, ha az orosz ás fehérorosz csapat az elit mezőnyét erősítené, de ahogy sok helyen, itt is a politika az úr, s így ezek a csapatok most országuk politikusai miatt nem érhetnek el eredményeket.

Az viszont tény, hogy a magyar jégkorong jövője szempontjából fontos, ne kelljen ismét éveket várni az élvonalban való szerepléshez, mert minél többször küzd majd a nemzeti együttes a kanadaiakkal, svédekkel, finnekkel, csehekkel vagy éppen a szlovákokkal, annál több fiatalt fogja majd megbabonázni a sport, ezzel együtt pedig a tehetségekből való merítési lehetőség is nagyobb lesz a kluboknak.

Természetesen a mesterséges jég és annak fenntartása miatt a hoki nem lesz a jövőben sem olcsó sportág, de minél több korosztály lesz majd az egyes klubokban, annál inkább válik működőképessé olyan létesítmények működtetése, ahol egész nap jégkorongozók töltik meg a jeget, hogy aztán a tehetséges gyorskorcsolyázók váltsák őket edzéseik során.

Az olvasó persze figyelmeztethet, kissé naiv és romantikus az elképzelésem a jövőről, de a magyar sport fejlesztésére fordított befektetések a sok bírálat ellenére láthatóan kezd megtérülni, amely nem csak az országimázs miatt fontos, hanem a magyar lelkület számára is. A csapatsportok fejlődése közepette pedig kiemelkedő siker volna, ha a hoki is egy nagyobb lépést tudna tenni és hamarosan Budapesten fogadhatnánk a világ elitjét, mint állandó résztvevője a legjobbak mezőnyének.