Gútán járt Kemény Dénes, a magyar sikeredző
A magyar vízilabda ikonja, Kemény Dénes edző látogatott el a csallóközi kisvárosba, Gútára, hogy egy kellemes másfél órát töltsön el együtt a rá kíváncsi érdeklődőkkel.
Sportbéli érdemeit hosszasan lehetne sorolni, ahogy azt meg is tették a helyi kultúrházban megrendezett esemény elején. A több évtizedes sportmúlt legismertebb eredménye, hogy edzőként három egymást követő Olimpián – Sydneyben, Athénban és Pekingben – is aranyéremig vezette a magyar férfi vízilabda válogatottat.
Már a beszélgetés elején – amelyet Halász Béla és Forgács Attila önkormányzati képviselők vezettek – Kemény kimutatta nemzeti elkötelezettségét azzal, hogy elmondta, mindig örül, ha határon túli területen tartózkodik, és ott magyarul tud beszélni a helybéliekkel.
Mesélt gyerekkoráról, amelyben a legnagyobb szerepe édesapjának volt, aki szintén vízilabdázott. Bár egyéb sportokkal is ismerkedett, megpróbálkozott az úszással is, azonban, mint mondta, az olyan vagány gyerekeknek, mint amilyen ő is volt, a vízilabda való.
Bár játékosként sem volt súlytalan, igazából edzőként érte el komoly sikereit. Aktív évei alatt tizenhétszer szerepelt a válogatottban, emellett gyerekeket edzett. Mint mondta, ezek a tapasztalatok mind hozzájárultak későbbi eredményeihez.
1997-ben, mikor megválasztották a magyar válogatott edzőjének, hazaköltözött családjával Olaszországból, ahol 10 évig éltek. Elmondása szerint hatással voltak az edzőségére a nyugaton töltött évek. Mindig törekedett arra, egyfajta demokratikus felfogásban, hogy minden játékos egyformán fontos legyen. Ezzel nekik is tisztában kellett lenniük. Nem az életkor, a hírnév számított, hanem az aktuális teljesítmény. Soha nem voltak nála bérelt helyek a csapatban, s mint ismert, ennek meg is lett az eredménye. Ahogy fogalmazott: „nem voltunk olyan erősek, hogy aranyérmesek legyünk, mégis aranyat nyertünk.”
Felmerült a kérdés, milyen a jó edző: ha szeretik a játékosai vagy ha félik? Kemény a tekintélyelvűségben hisz, mivel annál rosszabb nem is lehet, ha a csapat közömbös a vezetője iránt. Mint mondta: „Ha alaposan, szakemberként, emberségesen végzed a munkád, s ezért felnéznek rád, az az igazi tekintély.”
Szerencsére jutott idő egy kis anekdotázásra is, így Kemény megosztotta a közönséggel, mivel hergelte fel az utolsó negyedre Kásás Tamást a szerbek elleni olimpiai döntőn. A magyar csapat az utolsó negyedben 5-7 arányban állt vesztésre, a csapatkapitány pedig aznap nagyon szürkén játszott. Kemény ekkor bekiabált Kásásnak: „Ki akarsz jönni? Döntsd el, mennyi van hátra: hét perc vagy négy év.” Kásás az utolsó negyedben dobott két gólt, adott egy gólpasszt, így 2004-ben is aranyérmes lett a válogatott.
Az egész beszélgetés jó hangulatban telt, Kemény többször is megnevettette a közönséget. A kérdésre, miszerint mivel motiválta a játékosok mellett saját magát a sok évnyi edzősködés alatt, így válaszolt: „utálok veszteni!”.
A rendezvény végén pár szóban motiválta a jelenlévő fiatal vízilabda-palántákat is. Mint mondta, a lehető legtöbb edzés idővel meghálálja magát: „a vízilabdás olyan, mint a bab, minél többet ázik a vízben, annál jobb”.
Végszóként kiemelte, az egészséges életmód kifizetődő, inkább költsünk uszodabérletre fiatalon, mint orvosságra idősebb korunkban. Ha valakinek, hát neki hihetünk.
