Finn visszatérés a csúcsra, svájci átok
Nehéz lenne egyetlen képet vagy pillanatot kiemelni az idei svájci jégkorong-világbajnokságról. Annyi emlékezetes történet, fordulat és drámai jelenet történt az elmúlt hetekben, hogy szinte lehetetlen egyetlen mozzanatban összefoglalni a tornát. Az viszont biztos, hogy az egyes jelzőkhöz és történetekhez könnyedén tudunk csapatokat vagy jeleneteket társítani.
A döntő az utolsó emlék, amely megmarad bennünk. Leginkább azért, mert a hibátlan mérleggel érkező Svájc teltházas zürichi közönsége előtt szerette volna megszerezni története első világbajnoki aranyérmét. A csarnok azonban elhalkult Helenius hosszabbításban szerzett góljánál, amely Finnországnak az ötödik világbajnoki címét jelentette.
Ugyanakkor ki kell emelni a finn válogatott teljesítményét is, amely története ötödik világbajnoki címét szerezte meg. A finnek mindig erős és magas színvonalú jégkorongot játszottak. Nem rendelkeztek olyan sztárnevekkel, mint Kanada Sidney Crosbyval vagy Macklin Celebrinivel, mégis mindig akadnak olyan játékosaik, akik a legfontosabb pillanatokban képesek eldönteni egy mérkőzést. Ilyen a gólszerző Helenius, a karizmatikus csapatkapitány Aleksander Barkov vagy a rutinos Mikael Granlund.
A finnek nem feltétlenül a leglátványosabb csapat, és nem mindig a legnagyobb sztárokkal érkeznek a világversenyekre, de amikor érmekről és aranyról kell dönteni, rendre ott vannak a végén. Most is ezt bizonyították. Az északiak ráadásul ki voltak éhezve a sikerre, a 2022-es olimpiai és világbajnoki arany után nem szereztek érmet a vb-ken, a milánói olimpiáról pedig csak bronzéremmel térhettek haza. Ez a világbajnoki cím azonban ismét jelezte, hogy Finnország továbbra is a világ egyik legjobb jégkorongnemzete, amellyel a jövőben is számolni kell.
Andersen meséjét idén a norvégok írták tovább, ők lettek a torna új dánjai. Míg tavaly Dánia a legjobb négy közé jutva lemaradt az éremről, addig Norvégia egy lépéssel tovább ment. A bronzmérkőzést megnyerve történelmet írt, hiszen fennállása során először szerzett világbajnoki érmet. A meséből valóság lett, a norvég játékosokból pedig nemzeti hősök. Különösen annak fényében, hogy ez a válogatott egy évvel korábban még a kiesés elkerüléséért harcolt a csoportkörben. Ez is bizonyítja, hogy a jégkorongban mindig van helye a csodáknak, és a megfelelő pillanatban bárki képes meglepetést okozni.
Olyanokat, amilyeneket a szlovákok is átéltek az elmúlt évtizedekben. Bár a csúcsot a 2002-es világbajnoki cím jelentette számukra, azóta hullámzó teljesítményt nyújtanak. Akadtak sikeres világbajnokságok és emlékezetes olimpiai szereplések, összességében azonban a szlovák jégkorong nem működik úgy, ahogyan azt a szurkolók elvárnák. Ezt jól mutatja, hogy immár két egymást követő évben sem sikerült bejutniuk a negyeddöntőbe. De ahogy mondani szokás, minden világbajnokság más, és minden mérkőzés új történetet ír. Ennek fényében várhatjuk a jövő évi, németországi világbajnokságot, amely remélhetőleg legalább annyi izgalmat, drámát és emlékezetes pillanatot tartogat majd, mint az idei. A történet tehát egy év múlva, Németországban folytatódik.
