Férfias küzdelemben győztek a nők
A budapesti divízió I/A-s női jégkorong-világbajnokság fontos sportesemény, de mégsem tartja olyan lázban a magyar fővárost, hogy a sárga villamosokat piros-fehér-zöldbe öltöztessék, a taxisok kis magyar zászlókat tűzzenek a visszapillantótükreikre, vagy a trolibuszok áramszedőikkel csápoljanak garázsszínbe jövet-menet. Amennyiben kiharcolják a hokis hölgyek az első vagy második helyet ezen a VB-n, feljuthatnak a legjobbak közé, ami a férfiaknak az utóbbi időben már két alkalommal is sikerült.
A jégkorongról mégsem lehet elmondani, hogy egy sikersportág Magyarországon annak ellenére, hogy a legjobb magyar klubcsapatok már az osztrák és szlovák bajnokságban is szerepelnek. Ez így egy kicsit zavarosnak tűnik, hiszen milyen alapon hirdetnek akkor magyar bajnokot jégkorongban? Játszanak a magyar bajnokságban is ugyanezek a csapatok, vagy csak odakint? Sőt, az erdélyi Csíkszereda a magyar bajnokságban szerepel!
És most itt vannak egy világversenyen ezek a szegény és törékeny nők..., akik 0-2-ről felállva 6-2-re verte Dániát a budapesti, divízió I/A- csoportos világbajnokságon.
Nagy bravúr! Mégis akadnak fenntartások a gyengébb nem hokizásával kapcsolatban. Ez egy olyan férfias, kemény sport! Ugyanúgy furcsállom, mint a női birkózást, női ökölvívást vagy súlyemelést. Nőietlen sportágak, némelyik viszont már az olimpián is szerepel! Régen hivatalosan nem is léteztek, csak kocsmai szintén űzték fogadás-szerűen vagy a fészer mögött titokban. Igaz, egykoron csak női tőrvívás létezett, azóta van már verekedősebb kard és párbajtőr is. A női vízilabdát és focit viszont már kezdjük megszokni, ha a megkedvelése egyelőre még nehezebben is megy.
Ma már kicsit összemosódnak a nemek és nem csak az emancipáció miatt, úgy általában genderesedik sok minden.
Az is előfordulhat majd egyszer, hogy a világversenyeken a sztereotípiák elkerülése végett a női és férfi öltözők mellett a rendezőknek gondolniuk kell egy harmadikra is... Ki ne emlékezne még a közelmúlt cseh női könnyűatlétáira, például a keménykötésű súlylökőnő Fibingerovára, akinek a ketrecből elhajított golyóit, lehet, hogy még ma is keresik egy-két stadion mögött. Vagy a női síkfutó Jarmila Kratochvilovára, akinek 800 és 400 méteres síkfutásban elért világrekordjait máig nem sikerült túlszárnyalnia a gyengébb nem képviselőinek, és azokkal az időeredményekkel férfiak ma is nyernek komolyabb versenyeket is.
Bele-belenéztem a magyar-dán női hokimeccsbe. A férfias küzdelemben csak egy-két sisak alól kibukkanó hosszú hajtincs árulkodott arról, hogy hölgyek játszanak, esetleg a keményebb belemenések utáni női sikolyok.. A rövid hajúak helyett könnyen fiúk is beugorhattak volna a palánk mögül. A hokis sportfelszerelés minden egyebet takart...
Joggal merül fel a kérdés, hogy a régebben kimondottan férfias sportágak, mint például a jégkorong elnőiesedésével párhuzamosan mikor fognak az eddig kimondottan nőies sportok is elférfiasodni?
Mikor kapnak például a fiúk a kezükbe szalagot, buzogányt vagy kis pöttyös lasztit ritmikus sportgimnasztikában? Vagy ki hitte volna, hogy a szinkronúszó férfiak nagy meglepetésre már megjelennek a budapesti vizes világbajnokságon? Igaz, egyelőre még csak szégyenlősen, csapatban versenyeztek, egyénileg még nem merték nyilvánosan megmérettetni magukat a hölgyekhez hasonlóan. De ami késik, nem múlik: jégkorongozó hölgyek, szinkronúszó férfiak...
