Előre, ne hátra
A hetedik helyen végzett a magyar női kézilabda-válogatott a holland és német közös rendezésű világbajnokságon. Jó vagy rossz eredmény ez? Elégedett vagy elégedetlen lehet a szurkoló és a szövetség? És mit gondol(ja)nak a játékosok? Jövőre Európa-bajnokság, aztán vb Magyarországon, majd 2028-ban olimpia Los Angelesben.
A Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) a hatodik helyet tűzte ki célként az idei világbajnokságra. Reális elvárás volt ez? Igen, miközben a játékosok nyilatkozataiból kiderült, ők ennél többre vágytak, éremért utaztak Hollandiába. Miért gondolták úgy, hogy többre hivatottak? A tavalyi félig-meddig hazai Európa-bajnokságon a bronzérmet szerezte meg a gárda, és a keret jelentős része azonos volt az idei vb-n szereplő csapattal.
Miben bíztak a szurkolók? A lelkesek minden tornáról trófeát remélnek, a kishitűek és a gonoszok kiábrándító teljesítményt és leszerepelést vártak, a többség viszont elég pontosan látja a magyar női kézilabdát, azon belül a válogatott erejét. A negyeddöntő tűnt az elérhető célnak, ami több ennél, az meglepetés, ami ennél kevesebb, az kiábrándító leszerepelés, illetve visszalépés.
Hogyan szerepelt a válogatott az idei vb-n? A csoportkört a Den Bosch-i B csoportban játszotta le Golovin Vlagyimir alakulata. Három mérkőzés három gyengébb ellenféllel szemben, 6 pont, 26-17 Szenegál, 47-13 Irán, 32-25 Svájc ellen. A svájciak a szünetben 13-14-re vezettek, de nem remegett meg a lányok lába. A rotterdami középdöntő I. csoportjában jóval erősebb csapatokkal találkoztak Klujberék. Rögtön Romániába futott bele a válogatott, 34-29 ide – a románokat megverni mindig öröm, ahogy a lányok is nyilatkozták. Az első igazi erőpróbán tehát jól teljesítettek a lányok. A japánok ellen döcögött a vonat, de a sínen maradt. Az első félidő 8-7-tel ért véget, a második játékrész közepén azonban 14-20-ra elléptek Ázsia legjobbjai, és innen hozták vissza a meccset a lányok 26-26-ra. Az egy pont sokat ért, negyeddöntőt 12 év után, ugyanis 2013 óta öt egymást követő világbajnokságon nem sikerült a legjobb nyolc közelébe jutni. Ez lenne tehát a távlati nézőpont: a 2013-as szerbiai vb-n elért nyolcadik hely óta 2021-ben és 2023-ban sikerült a tizedik helyig jutni, előtte tízen kívüli helyezések.
Jöhetett a dánok elleni csoportdöntő. Dániát a vb-döntőre esélyes gárdaként jellemezték néhányan, és ezzel a csapattal tartott lépést a magyar válogatott: 15-13 a javunkra a szünetben, aztán 27-28 oda, a dánok nyerték a csoportot. A második erőpróbán egy gól döntött, igaz, a döntetlen nem jelentett volna csoportgyőzelmet. A december 10-i rotterdami elődöntőben Hollandiával csapott össze Magyarország, és 14-9-es első félidő után 28-23-ra kikapott a torna egyik házigazdájától.
A lányok főleg támadásban múlták alul önmagukat, miközben a hollandok könnyedén olvasták a játékunkat. Kik végeztek előttünk? Norvégia, Németország, Hollandia, Franciaország, Dánia és Brazília. Megelőztük Montenegrót és Romániát, és azt a Svédországot is, amely 2017 óta a hetedik helynél nem csúszott lejjebb.
Jól játszottak a magyarok? A nagy lendület, a mindent elsöprő erő hiányzott a csapatból, nem voltak igazán kimagasló egyéni teljesítmények. Az irányítók közt Simon Petra beérte Vámos Petrát, Csíkos Luca balátlövő poszton bizonyított, Albek Anna fél éve játszik Metzben, de már most jelentős a változás. Jövőre Eb – Pozsonyban is lesznek meccsek –, 2027-ben vb Magyarországon, aztán olimpia 2028-ban. Előre, ne hátra, ha lehetne kérni.
Megjelent a Magyar7 2025/51-52. számában.
