Drámai végjáték, de emelt fővel hagyjuk el az elitet
A magyar jégkorong-válogatott bár hősiesen küzdve, de szétlövésekkel alul maradt az osztrákok ellen. A magyarok 3-1-re is vezettek, de a gól nélküli hosszabbítás után a rávezetések döntöttek a bennmaradás sorsáról. Az osztrákoknak kedvezett a szerencse, így ők játszhatnak jövőre is az A-csoportban.
Nagyon jól kezdte a mérkőzést a magyar válogatott. Egyértelműen mi voltunk aktívabbak, jócskán volt dolga az osztrák kapusnak. A lendület azonban megtört, amikor Pozsgai Tamást küldték ki a bírók, így emberhátrányba kerültünk. A létszámfölénnyel nem tudtak élni az osztrákok, a kiváló védekezési játékunknak köszönhetően nem kaptunk gólt. A kiegészülésünk után mi diktáltuk az iramot, és egyértelműen a magyar csapat volt a jobb a jégen. A harmad közepén teljesen megérdemelten szereztük meg a vezetést.
A gólt a legjobb sorunk hozta össze, Bartalis István küzdött nagyot a korongért. Erdély Csanádnak passzolta, aki a kapu mögül egy nagyon okos asziszttal szolgálta ki a házigólkirályunkat, az üresen érkező Sofron Istvánt. A magyar szélső nem hibázott, egy határozott mozdulattal a kapuba juttatta a játékszert.
A vezetésünk után nem álltunk le, továbbra is az osztrák harmadban tepertünk, és teszteltük Ausztria legjobb kapusát, Starkbaumt. Nem sokkal később Sebők Balázst küldték ki a bírók, így újra emberhátrányba kerültünk.
Sikerült az osztrákokat távol tartanunk a kapunktól, de Rossi egész pályán vitte végig a korongot, a magyar hátvédeknek pedig nem sikerült őt feltartóztatniuk, Ausztria kiegyenlített.
A góltól visszajöttek az osztrákok, és többször is veszélyeztették a magyar kaput. A harmad vége felé mi kerültünk emberelőnybe, Raffl volt szabálytalan Garát Zsomborral szemben, a bírók pedig ki is küldték őt két percre.
A vb során egyetlen emberelőnyt sem sikerült kihasználnunk, de végre megtört a jég, hiszen Sebők Balázs lövésébe Sofron István ért bele, az pedig az osztrák kapuban landolt.
Soha jobbkor, egy gólos vezetéssel mentünk a szünetre.
A középső játékrészben is mi voltunk aktívabbak, de az osztrákok is hajtottak az egyenlítésért. Nem sokkal később sikerült két gólos előnyre szert tennünk.
Papp Kristóf csúsztatott hátra egy korongot Horváth Milánnak, aki egy jó lövő pozícióból kapura is küldte a korongot. Terbócs István tökéletesen takarta Strakbraun látását, így nem tudta hárítani Horváth lövését.
Az osztrákok azonban furcsa góllal jöttek vissza a mérkőzésbe. Egy elhozott buli után úgy tűnt, hogy Reinbacher lövésére rá tud feküdni Bálizs, ám a korongot Strong még valahogy a kapuba tudta kotorni. A góltól szinte újjá éledtek az osztrákok, akik lankadatlanul hajtottak az egyenlítésért. Egy osztrák hiba után újra lehetőség adódott kettővel meglépni, de Sofron István önzetlen passzát Erdély Csanád nem tudta értékesítni. Nem sokkal később Sebők Balázst újra kiküldték a bírók, így az osztrákok megint emberelőnybe kerültek.
Hiába védekeztünk jól, az osztrákok végül kiegyenlítettek. Haudum egy nagyon pontos passzt kapott, a korongot pedig be is vágta a kapuba.
A harmadik harmad elején emberelőnybe kerültünk, de sajnos nem tudtunk élni a lehetőséggel. Egyenlő létszámban viszont többször is veszélyeztettük az osztrák kaput. A periódus közepére azonban egy picit elfáradtunk, és beszorultunk a harmadunkba. A végjátékra sikerült újra megtalálni azt a játékot, amelyet az egész meccsen nyújtottunk, de 3-3-as döntetlennel ért véget a rendes játékidő, jöhetett a hosszabbítás.
A túlórát mi kezdtük jobban, Sofron István veszélyes támadását tudta védeni Starkbaum. Az osztrákok legjobbja, Rossi is kevergette a korongot a harmadunkban, de sikerült feltartóztatni. A hosszabbítás legjobb helyzete egyértelműen a miénk volt, Erdély Csanád és Sofron István ugrott meg kettő az egy ellen.
Erdély Csanád hidegvérű passzát azonban Sofron István nem tudta értékesíteni, Starkbaumnak lábbal sikerült azt védenie.
A ráadás Raffl bombájával ért véget, amelyet Bálizs Bence hárított. Gól nem született, így a szétlövések döntöttek arról, hogy melyik csapat maradhat benn az elitben.
Papp Kristóf kezdte meg a szériát, de Starkbaum védeni tudta lövését. Jött Ganahl, aki viszont szépen elfektette Bálizs Bencét, a korongot pedig a kapuba juttatta. A második lövőnk Galló Vilmos volt, aki viszont Starbaumnba lőtte a pakkot. Schneider próbálkozását azonban fogta Bálizs, éltek a remények. Hári János hiába cselezett technikásan, Starkbaum sikeresen tudott védeni. A legeredményesebb osztrák játékos, Rossi érkezett, aki túlcselezte magát, így a lövése elakadt Bálizs Bencében. A csapatkapitányunkon, Nagy Gergőn volt a világ szeme, de a fonák lövése nem jutott át Starkbaum lábai között.
Heinrich rávezetése azonban sikeres volt, ezzel pedig eldöntötte a mérkőzés kimenetelét, az osztrákok benn maradtak, mi pedig kiestünk az A-csoportból.
A sportban rengeteg a fájó vereség. Főleg olyankor nehéz megemészteni, amikor karnyújtásnyi távolságra van a siker. Ez a meccs most így sikerült, hiszen hiába játszottunk végig koncentráltan, a szerencse döntött. Egy picit visszatekintve, és látva a felkészülési mérkőzéseket, ahol az esélytelenebb csapatok is megvertek minket, nem sok reményt fűztek a szakértők a bennmaradásra, sima kiesésre számított mindenki. A magyar válogatott azonban felkészült, megérkezett a világbajnokságra, és ha voltak is hibák, mint például a koncentrálás, az emberelőnyök kihasználása, a fegyelmezetlenség, azokat az utolsó, mindent eldöntő mérkőzésre sikerült kiküszöbölni, és egy olyan játékot nyújtani, amely mind a három harmadon keresztül működött. Ehhez szükségesek voltak a magasabban rangsorolt csapatok elleni vereségek is, hiszen a magyar válogatott ezekből tudott tanulni.
Az utolsó mérkőzésre minden összeállt, és sikerült egy kiélezett csatát vívni az osztrákokkal.
Picit fájó, hogy 3-1-re is vezettünk, de az ellenfél is komoly játékerőt képviselt, ezért is tudtak egyenlíteni. Egy kis túlzással, de a szerencsén múlott a mérkőzés kimenetele. A magyar válogatott azonban becsületesen küzdött. Hősiesen helyt állva, szégyenérzet nélkül, emelt fővel hagyjuk el az elitet. Érdemes még kiemelni Sofron István játékát, aki négy gólt is szerzett az egész torna során, és élete legjobb tornáját játszotta a magyar csapat legjobb támadója. Könnyek között búcsúzott a kiváló szurkolóktól, akik ezúton is biztatták a csapatot.
A magyar jégkorong-válogatott megtisztelve hagyhatja el a legjobb kategóriát, hiszen az osztrákok a győztesnek járó himnusz után nem vonultak azonnal az öltözőbe. A magyarok mellett a jégre térdeltek, és ők is meghallgatták Kölcsey Ferenc szerzeményét, amelyet a szurkolók énekeltek el. Fáj a vereség, és hatalmas dolog lett volna benn maradni, de a magyarok így is hősként térhetnek haza. Köszönjük fiúk!
