Csallóközi világbajnok, aki a váciakat erősíti
Fantasztikus élmény volt, amikor másfél éve a magyarországi rendezésű világbajnokságon junior világbajnok lett a magyar kézilabdás lányok csapata. Annak az együttesnek a csapatkapitánya a csallóközi születésű Lakatos Rita volt. A harcos döntőt követően a nevét az is megjegyezte, aki nem látta a világ legjobb klubcsapatában, a Győrben játszani. Jelenleg a váciak csapatát erősíti, s akár az olimpián is ott lehet.
A közelmúltban újra behívót kapott a válogatottba. Hogyan fogadta a hírt, hogy az új edzőpáros számít önre?
Természetesen nagyon megörültem, hogy a szakmai stáb kíváncsi arra, mivel tudom erősíteni a nemzeti csapatot.
Mit gondol, mi lehet a kulcs a sikerhez az olimpiai selejtezős tornán?
Úgy gondolom, hogy nincs különösebb kulcs. Ebben a csapatban nagyon sok van, amit már bizonyított is a világversenyeken. Kazahsztán ellen kimondható, hogy kötelező a magyar győzelem, a másik két meccs ugyan nagyon nehéz lesz, de hiszem, hogy küzdeni akarással és egy adag szerencsével bármi megtörténhet.
Hogy érzi magát Vácott, a klubcsapatában?
Vácott nagyon jól érzem magam, már mondhatni, második otthonomként tekintek rá. Nagyon fiatal csapat vagyunk, és a célunk, hogy olyan helyezést érjünk el, amellyel a következő idényben indulhatunk az EHF kupában, ami az igen magas színvonalú magyar bajnokságban nagy kihívás. Emellett pedig egy győzelem választ el minket attól, hogy bejussunk a magyar kupa négyes döntőjébe, ami mindannyiunk álma már egy ideje. Sajnos az előző években ez nem sikerült, de az idén egy kis lépés választ el minket ettől.
A fiatal játékosok számára különösen fontos a folyamatos előrelépés. Mennyire elégedett a saját fejlődésével?
Úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem az elmúlt évek alatt, amióta itt vagyok. Nyilván még rengeteg minden van, amiben szeretnék előrelépni a kézilabda területén, de szerintem jó úton haladok, és megpróbálok a lehető legjobban sáfárkodni azzal a bizalommal, amit a csapatban megkapok.
Hosszabb távon is el tudja képzelni karrierjét a csapatban?
Még élő szerződésem van a következő szezonra, annál távolabbra pedig nem tervezek, mert addig rengeteg minden történhet.
A sport mellett feltehetően nincs túl sok ideje utazásra. Milyen gyakran jár haza, a Csallóközbe?
Legutóbb az új évet ünnepeltem otthon, azóta sajnos nem sikerült eljutnom, de ha tehetem, autóba ülök, és megyek a családomhoz, mert nagyon hiányoznak a mindennapjaimból.
Mennyire figyeli korábbi nevelőcsapata, a dunaszerdahelyiek szereplését a szlovák élvonalban?
Nagyon örülök neki, hogy a kézilabda ebbe az irányba indult el az otthonomban, hiszen ki ne örülne annak, hogy ha hazamegy, akkor lehetősége van visszamenni a csarnokba, ahol elkezdte a pályafutását, és egy kicsit nosztalgiázni.
Tartja a kapcsolatot korábbi csapattársaival, edzőivel?
Az egyik nevelőedzőm, Brunczvik Tünde a dunaszerdahelyi lányok utánpótlásával dolgozik, vele rendszeresen beszélek.
Dunaszerdahelyen hosszabb távon a bajnoki címért is harcolni szeretnének. El tudná képzelni, hogy egyszer visszatérjen a Csallóközbe?
Őszintén megvallva nem szerepel a terveim között, hogy majd egyszer a szülővárosomban telepedjek le véglegesen, de soha se mondd, hogy soha. Azt viszont már most el tudom képzelni, hogy egyszer talán kézilabdázzak, vagy edzőként dolgozzak az utánpótlásban otthon néhány évet.
(Megjelent a Magyar7 2020/7. számában)
