Amerika megszerezte második aranyát
Véget ért a 2025-ös svéd és dán közös rendezésű jégkorong-világbajnokság. Ha röviden kellene összefoglalni ezt a néhány hetet, azt mondanám, ez a torna minden tekintetben emlékezetesre sikerült. Drámai végjáték a döntőben, karakteres egyéniségek, kellemes meglepetések, na és persze magyar bravúr, amellyel sikerült a bennmaradás.
Talán picit meglepetésnek számított, hogy az aranyért két olyan csapat küzdött, amely még soha nem találkozott a döntőben. Az amerikaiak 1933-ben voltak utoljára világbajnokok, a svájciak idén is meg tavaly is épphogy lemaradtak az aranyról, idén az amerikaiak, tavaly a hazaiak, a csehek vitték el. Ha azonban a torna összképét nézzük, megérdemelten jutott ez a két csapat a döntőbe.
A döntő fizikális, izgalmas és kiegyenlített játékot hozott, gólt azonban nem, így jöhetett a hosszabbítás, ahol a 63. percben eldőlt a mérkőzés. Tage Thompson aranygóljával az Egyesült Államok megszerezte a második világbajnoki címét. A svájci válogatott, amely immár másodszor bukta el a világbajnoki döntőt, ezúttal is közel járt ahhoz, hogy történelmet írjon, de még várniuk kell arra, hogy az ötödik ezüst mellé megszerezzék a legfényesebb érmet is.
A Calgary Flamesben és a Columbus Blue Jacketsben szereplő Johnny Gaudreau 2018-ban vb-bronzérmes volt az amerikai válogatottal. Felesége a játékos halála után hét hónappal hozta világra harmadik gyermeküket, Carter Michaelt. Johnny Gaudreau második keresztneve is Michael volt. Az amerikai játékosok összeálltak egy fotó erejéig, és az elhunyt játékos meze mellé odatartották a világbajnoki serleget is. Az amerikaiak a vb-címüket neki ajánlották fel.
A világbajnokság másik nagy vesztese Svédország, amely az aranyérem reményében vágott neki a tornának. A címvédő cseheket ugyan meggyőző játékkal búcsúztatták a negyeddöntőben, ám az amerikaiak az elődöntőben megállították őket, így, akárcsak tavaly Prágában, ezúttal is csak a bronzéremmel vigasztalódhattak. A harmadik helyért a társrendező Dánia volt az ellenfél, akiket végül legyőztek, de ez aligha jelentett valódi elégtételt számukra.
A torna egyik legnagyobb meglepetését kétségtelenül Dánia szolgáltatta. A házigazdák minden várakozást felülmúlva bejutottak az elődöntőbe, erre korábban még sosem volt példa a dán jégkorong történetében. Bár az éremszerzés végül nem jött össze, a negyedik hely még így is sporttörténeti bravúrként könyvelhető el. A negyeddöntőben ráadásul a torna egyik esélyesét, a sztárokkal teletűzdelt kanadai válogatottat búcsúztatták. Az elejétől fogva érezhették a hazai közönség plusz támogatását, ez hatalmas energiát adott a dánoknak. Sidney Crosby úgy fogalmazott, hogy nem nézték le a dánokat, egyszerűen csak nem találták meg az ellenszert a hazaiak játékára.
A negyeddöntő mezőnye így egészen szokatlan képet mutatott. Az egyik meglepetéscsapat Ausztria volt, amely bejutott a legjobb nyolc közé, és ezzel az egyik legsikeresebb világbajnoki szereplését könyvelhette el. A szlovákok ezzel szemben csalódást keltő módon lemaradtak a negyeddöntőről. Hozzá kell azonban tenni, hogy több NHL-es kulcsjátékosuk hiányzott, ez pedig meglátszott a csapat teljesítményén.
Magyar szemmel nézve a legnagyobb örömhírt az jelentette, hogy a magyar válogatott sikeresen megőrizte tagságát az A-csoportban, vagyis jövőre is az elitmezőnyben szerepelhet. Ehhez most elég volt három pontot szerezni, egyszer győzni, ez sikerült is Kazahsztán ellen (4–2). A bennmaradás nemcsak sportszakmai siker, de az egész magyar jégkorong közösség számára hatalmas kapaszkodó és remény. Majoross Gergely szövetségi kapitány többször is hangsúlyozta, hatalmas siker ez a magyar jégkorong történetében.
Ugyanakkor a munka nem áll itt meg, ahogy korábban fogalmazott: ennek a generációnak az lesz a feladata, hogy a magyar válogatottat 5-10 éven belül a legjobb nyolcba juttassa. Merész álmok, nem kis feladat, de jó kezekben és jó úton van a magyar jégkorong. Szép idők következhetnek a jövőben.
