A curling varázsa az olimpián
Biztosan sokan láttak már curlinget, amely érdekes, és olykor humoros sportág, főleg, amikor két csapat azon verseng, hogyan is lehet azt a bizonyos gránitból készült követ minél közelebb csúsztatni a jégen felrajzolt kör közepébe. A most zajló milánói-cortinai téli olimpián ezzel a játékkal egyre gyakrabban találkozhat a kedves olvasó, hiszen a jégkorong mellett ez a másik csapatsport. Most ezt igyekszünk bemutatni, elmagyarázzuk, hogy mi is pontosan ez a sportág.
A curling első pillantásra egyszerű játéknak tűnhet, valójában azonban komoly stratégiai gondolkodást, precizitást és csapatmunkát igényel. A cortinai versenyeken ismét a hagyományos nagyhatalmak küzdenek az érmekért, miközben a sportág új nézőket hódít meg világszerte.
A 2026-os téli olimpia curlingküzdelmeit az olaszországi Cortina d’Ampezzóban található Cortina Curling Olympic Stadiumban rendezik.
Az aréna történelmi jelentőségű, hiszen már az 1956-os téli olimpia idején is versenyhelyszínként szolgált, most pedig felújítva ismét az olimpiai program része.
Összesen három számban, a férfiaknál, a nőknél, és a vegyes párosoknál is megrendezik a tornát az olimpián. Az utóbbiban már ki is alakult a végeredmény, az aranyérmet a svéd, az ezüstérmet az amerikai, míg a bronzérmet a hazai olasz csapat szerezte meg ebben a versenyszámban.
A curling elnevezés az angol curl (kanyarodni) szóból származik, amely a jégen csúszó kő jellegzetes íves mozgására utal. A sportág viszonylag későn jelent meg Közép-Európában, ezért a magyar nyelvben nem alakult ki külön elnevezése. Voltak próbálkozások, csúszókorongnak, vagy jégtekének is el lehetett volna nevezni, de a nemzetközi sportszaknyelvvel összhangban az eredeti angol kifejezés maradt használatban.
A curling célja, hogy a csapatok gránitból készült, mintegy 20 kilogrammos köveket juttassanak a pálya végén található célterület, az úgynevezett house (célterület) középpontjához minél közelebb. Egy mérkőzés két négyfős csapat között zajlik. A csapat tagjai: lead (első dobó), second (második dobó), third (harmadik dobó), és a skip, az az csapatkapitány, aki a taktikai irányító. A játék több játékrészből, úgynevezett endből (játékrész) áll, olimpiai mérkőzéseken általában tízet játszanak.
Egy end során mindkét csapat felváltva dobja el a köveit, csapatonként összesen nyolcat. Az egyik csapat piros, a másik pedig sárga színezetű köveket csúsztat. A játékos a pálya elején található hackből (elrugaszkodó támasz) indulva csúsztatja el a követ.
A dobás után a csapattársak seprűkkel befolyásolhatják a kő mozgását, a seprés csökkenti a súrlódást, gyorsítja a követ, mérsékli annak kanyarodását, így irányítható az, hová is szeretnék azt a bizonyos követ elhelyezni a kör alakú céltáblába.
Az end végén csak az egyik csapat szerez pontot. Annyi pont jár, ahány kövük közelebb helyezkedik el a középponthoz, mint az ellenfél legjobb köve. Ha egyik csapat köve sem marad a célterületen belül, a játékrész pont nélkül zárul. Fontos taktikai elem a hammer (utolsó dobás joga). Az a csapat rendelkezik vele, amelyik az előző endben nem szerzett pontot. Az utolsó dobás gyakran döntő előnyt jelent.
A free guard zone (védett őrzőzóna) szabály szerint a mérkőzés elején bizonyos köveket nem lehet azonnal kiütni, ami lehetővé teszi a stratégiai felépítést és megakadályozza a túl agresszív játékot. Döntetlen esetén extra endet (ráadás játékrész) játszanak.
Nem pusztán technikai sportról beszélünk, a csapatok blokkoló köveket helyeznek el, kiütéseket hajtanak végre és pozíciót építenek. A skip folyamatosan irányítja a játékot, ezért a kommunikáció kulcsfontosságú. Nem véletlen, hogy a sportágat gyakran „a jég sakkjaként” emlegetik.
A mostani olimpián mindhárom versenyszámban a hagyományosan erős curlingnemzetek szerepelnek az élmezőnyben. A férfi mezőnyben Svédország, Kanada és Nagy-Britannia számít állandó éremesélyesnek.
A nőknél Kanada, Svédország, Svájc és Dél-Korea az utóbbi években rendszeresen a legjobbak között végez.
A vegyes páros mezőny különösen kiegyenlített volt, ahol már az említett Svédország diadalmaskodott az Egyesült Államok és a hazai Olaszország előtt.
A curling híres kivételes sportszerűségi kultúrájáról. Egy magyarországi női versenyzővel folytatott beszélgetésem során is szóba került egy érdekes hagyomány, a játék íratlan szabálya szerint a mérkőzés végén a vesztes csapat meghívja a győzteseket egy rövid italra. Bár ez nem hivatalos előírás, a curling közösségében régóta élő szokás, amely a kölcsönös tiszteletet fejezi ki.
A curling egyszerre látványos és gondolkodást igénylő sport. Könnyen követhető a pontozása, erős taktikai jellege és különleges sportszerűségi hagyományai miatt pedig minden téli olimpia idején új nézőket nyer meg. Érdemes lesz tehát figyelni, izgalmas mérkőzések várhatóak még.
