A magyar sport Trianon után – a túlélés és fejlődés évei
Péntek este egy érdekes előadáson vehettek részt azok, akik ellátogattak a dunaszerdahelyi MOL Arénába. A Magyar Professzorok Nemzetközi Szövetségének szervezésében Dr. Szabó Tamás, egyetemi tanár, a Testnevelési Egyetem laborvezetője, a Magyar Sporttudományi Társaság alelnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi alelnöke érkezett a DAC otthonába.
Előadásának témája a Trianon utáni magyar sportélet volt. A történelmi utazás kiindulópontja az Osztrák-Magyar Monarchia kiegyezés utáni időszaka volt. Ebben az időben a magyar sportéletre az önállósodás volt jellemző. A magyar identitás egyik fontos jelképe volt, amelynek köszönhetően el tudott indulni a fejlődés útján. Meg kellett küzdeni az önállóságáért, az osztrák dominancia visszaszorításáért.
Magyarország a nemzetközi versenyeken a századforduló környékén önálló országként indult, hasonlóan a csehekhez. A folyamatos klubalapításoknak és az intenzív nemzetközi szerepléseknek köszönhetően Magyarország ereje e téren akkorára nőtt, hogy 1914-ben megszavazták, hogy a soron következő Olimpiát Budapesten rendezik. Mint tudjuk, ezt sajnos az első világégés és azok következményei felülírták.
Trianon minden téren katasztrofális következményekkel járt Magyarország számára, ebbe természetesen a sportélet is beletartozott. Ismert, hogy rengeteg hivatalnok költözött át a maradék Magyarországra. Ez súlyosan érintette az elcsatolt területek sportegyesületeit. A megszállók emellett elkobozták a klubok vagyonát és megpróbálták ellehetetleníteni működésüket. A határon túl ragadt egyesületeket kezdetben Magyarország megpróbálta átmenekíteni, később viszont ez a szemléletmód megváltozott, inkább helyben támogatta őket.
Magyarország számára súlyos következmény volt, hogy mindenfajta nemzetközi szerepléstől el voltak tiltva, így a magyar sportolók nem vehettek részt az 1920-as antwerpeni Olimpián sem.
Bár pontos adatokat nem ismerünk, elmondható, hogy 1920 után a magyar sport elvesztette vidéki bázisának nagy részét. Az új államok igyekeztek megosztani az egyes nemzetiségeket. Érzékletes példa erre, hogy egy-egy sportágban külön bajnokságot hoztak létre a magyaroknak és a németeknek.
A revíziós hangulatban prioritás volt, hogy a fiatalok életerősek legyenek, azonban a magyar hadsereg le volt korlátozva, ellehetetlenítették a békediktátum feltételei. A megoldást a levente mozgalom elindításában látták, amely egyrészt burkoltan katonai célokat szolgált, másrészt jelen volt a sport és az egészséges életmód felkarolása is.
Megalakult 1925-ben a Magyar Királyi Testnevelési Főiskola, amely az első ilyen jellegű intézmény volt a világon. A szakember-képzésnek köszönhetően így folyamatosan fejlődhetett a magyar sport. Már az 1936-os nyári olimpiai játékokon Magyarország történelmi sikert ért el azzal, hogy az éremtáblázat 3. helyén végzett.
Az előadás végén felmerült a jogos kérdés, vajon Szlovákiában miért szlovák sportolóként tartják számon azon magyar nemzetiségű sportolókat, akik a mai Szlovákia területén születtek. Ide tartozik a kassai születésű Németh Imre atléta, de a példákat hosszasan lehetne sorolni.
Zárásként elhangzott, a sport alkalmas magyarságunk, identitásunk, közösségünk megőrzésére, erősítésére. Ez látható napjainkban Dunaszerdahelyen és reményeink szerint egyre több határon túli település szolgál majd pozitív példaként.
Az este második felében Dr. Kiss Ádám egyetemi professzor a sport jelenlegi helyzetéről és jövőbeli tendenciáiról osztotta meg gondolatait.
