Szunyogdi

Komárov
magyar lakosság 1910
97%
514
magyar lakosság 1921
93%
574
Tszf. magasság: 133 m
Körzethívószám: +421 (0) 2
Irányítószám: 82106
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

Szunyogdi a Felső-Csallóköz északnyugati részén, a Kis-Duna jobb partjának közelében fekszik, Pozsonypüspöki központjától 2 km-re északnyugatra, Pozsony központjától 7 km-re keletre, 134 méteres tengerszint feletti magasságban. Már a 20. század első felében teljesen egybeépült Pozsonypüspökivel, mellyel főutcája is közös, a két település széles főutcáit a keskenyebb „Szoros” utcarész kötötte össze. Az eredetileg családi házas beépítésű településmaghoz északkeletről csatlakoznak az 1970-es években épült Homorúszögi- (Dolné hony) és Árokközi-lakótelepek (Medzi jarkami), közvetlen délnyugati szomszédságában pedig az 1956-57-ben épült kőolajfinomító (Slovnaft).

Közigazgatás

1944-ig önálló község, azóta Pozsonypüspöki része. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felső-Csallóközi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után is a Somorjai járás része maradt 1938-ig. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a Szlovák Államhoz tartozott (Pozsony megye, Pozsonyi járás). 1944-ben Pozsonypüspökihez csatolták. 4,83 km²-es kataszterét 1972-ben, Pozsonypüspöki Pozsonyhoz csatolásakor részben beolvasztották Pozsonypüspöki kataszterébe, részben pedig Főrévhez és Vereknyéhez csatolták.

Népesség

1880-ban 481, 1910-ben 532, 1921-ben 615, 1930-ban 719, 1940-ben pedig 931, túlnyomórészt magyar nemzetiségű (1910-ben 96,6 %, 1930-ban 80,7 %) lakosa volt. 1920-ban csaknem teljes népessége (98,5 %) római katolikus vallású volt. 1947-ben magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek helyükre. A 20. század második felében a lakótelepépítéssel és a tömeges betelepüléssel gyökeresen megváltozott nemzetiségi arculata (ld. Pozsonypüspöki).

Történelem

Szunyogdi első írásos említése 1378-ból származik, Püspökihöz hasonlóan az esztergomi érsekség birtoka volt. 1622-ben és 1714-15-ben súlyos pestisjárvány pusztította lakosságát. 1681-ben Szelepcsényi György érsek építtette templomát egy korábbi templom helyén, a következő évben lakói vámmentességet nyertek. 1683-ban Püspökivel együtt a Bécset ostromló oszmán sereg áldozatául esett. A 17. század végén betelepített német lakossága a 18. századra elmagyarosodott. 1828-ban 47 háza és 341 lakosa volt. 1847-ben az egész falu leégett. Lakói a 19. században jelentős részben gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. 1855-ben 383 lakosa volt. 1880-ban 481, túlnyomórészt (87,5 %) magyar anyanyelvű lakosa volt. Már a 20. század elején teljesen egybeépült Pozsonypüspökivel. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1944-ben Pozsonypüspökihez csatolták. 1972-ben korábbi 483 hektáros kataszterét feldarabolták, ma csak mintegy egyharmada (a régi településközpont) tartozik Pozsonypüspökihez, a többit Főrév és Vereknye között osztották szét.

Mai jelentősége

Szent Józsefnek szentelt római katolikus temploma 1681-ben épült késő reneszánsz stílusban. Mellette található az első világháború áldozatainak emlékére emelt Ciglédi-kápolna.