Süly

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, Felbártól 1,5 km-re nyugatra fekszik. 1992 óta a Bősi vízierőmű felvízcsatornájának bal partján fekszik.

1960-ig önálló község, azóta Felbár településrésze és két kataszteri területének egyike. Területe 1,89 km², a községterület 1/6-át teszi ki. Süly kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolva végig a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1920-ban a Duna túloldalán fekvő határrészét elveszítette, így területe 6,45 km²-re csökkent (1921). Amikor az 1960-1988 között Felbárhoz csatolt Nagybodak újra önállósult, határát az üzemvízcsatornánál húzták meg, így Süly területének 70 %-át elveszítette.

1941-ben 372 lakosa volt, ez 2011-re 434-re növekedett, itt él a község lakosságának 1/3-a.

1237-ben "Seul" alakban említik először, ekkor a pozsonyi vár tartozéka volt. 1445-ben Temesközi Bálint pozsonyi várkapitány szerezte meg, majd a Bittó és a Hideghéthy család birtoka. A településnek egykor várkastélya is volt,amely később kolostor lett. Épületrészei ma is láthatók. Az 1553. évi összeírásban Bávonyi és Angyal családok 4-4 portával szerepelnek, de kébőbb a Sülyi család is a falu birtokosa. A 17. században a Maholányiak a falu fő birtokosai. 1737-ben özv. Maholányi Tamásné a birtokot átengedi Unger Sámelnek, ezután a Zichy családé, majd pedig az Ullmann család birtoka. 1828-ban 24 házában 251 lakos élt. A 20. század elején özv. Batthyány Józsefné a fő birtokosa. A huszas években 34 morva kolonista érkezett a községbe, akiknek jubileumi iskolát is építettek. 1960-ban Felbárhoz csatolták.

Szent Anna temploma gótikus stílusban épült a 14. század első felében, a 17. században barokk stílusban átalakították. A 17. században épült késő reneszánsz kastélya később kolostor, majd gabonatároló lett.