Sajóháza

A település a Felső-Sajó völgyében, a Sajó jobb partján, az Ivagyó-hegy (Turecká, 954 m) keleti lábánál fekszik, a 67-es út és a Rozsnyó-Dobsina vasútvonal (megállóhely) mentén, Rozsnyó központjától 4 km-re északnyugatra. Egybeépült a tőle délre fekvő Rozsnyóbánya városrésszel. Délről Rozsnyó, nyugatról Rozsnyórudna, északról Betlér, keletről pedig Csucsom kataszterével határos. Területének mintegy felét erdő borítja.

1960-ig önálló község, azóta Rozsnyó városrésze és két kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás), ebben az időszakban határközséggé vált, északi (Betlérrel közös) határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. 1960-ban Rozsnyóhoz csatolták. Területe 6,15 km², Rozsnyó területének 13,5 %-át alkotja, 1910-38-hoz képest (6,21 km²) csak minimális mértékben változott.

Sajóháza a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1880-ban 489, 1910-ben 554, 1921-ben pedig 618, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1910-ben 29,6 %, 1921-ben 23 % volt. 1921-ben a lakosság 63,9 %-a volt római katolikus, 31,7 %-a pedig evangélikus vallású. Sajóháza városrésznek 2011-ben 481 állandó lakosa volt, itt élt Rozsnyó lakosságának 2,4 %-a.

A települést a 14. század második felében alapították. Az esztergomi érsekség, majd 1776-tól a rozsnyói püspökség birtoka volt. 1412-ben mint bányásztelepülés kiváltságban részesült, mentesítést kapott a tized fizetése alól. Népessége az újkorban is szabad költözködésű volt. Az itt bányászott vasércet a közeli Rozsnyón dolgozták fel. Lakossága a középkorban szláv és német volt, mely az újkorban túlnyomó részében magyarrá vált, Rozsnyó megmagyarosodásával párhuzamosan. A 19. században a bányászati termelés növekedésével Sajóháza tovább fejlődött, vaskohó és papírgyár létesült a községben. Lakói főként bányászattal foglalkoztak, határában a 20. század végéig folyt vasércbányászat. 1906-ig Nadabula néven szerepelt, ekkor kapta a hivatalos Sajóháza nevet. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz, ekkoriban határállomás volt itt Szlovákia felé. 1960-ban Rozsnyóhoz csatolták.

Római katolikus harangtornya a 18. század végén épült klasszicista stílusban.