Nagymad

Mad
község
magyar lakosság 1910
100%
438
magyar lakosság 2021
85%
486
Népesség: 569
Terület: 7,71 km²
Tszf. magasság: 114 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 93014
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járás kisközség

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz keleti részén fekszik, Dunaszerdahelytől 5,5 km-re délkeletre, Nyékvárkonytól 5 km-re északkeletre. Mellékutak kötik össze Pódatejeden (3 km) keresztül Dunaszerdahellyel, Nyékvárkonnyal, Albárral (3 km) és Padánnyal (3,5 km). Északról Pódatejed, Hegyéte és Albár, délkeletről Alistál, délről Padány, nyugatról pedig Nyékvárkony községekkel határos.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisk˜özségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1960-1990 között Albárhoz tartozott. Területe (7,71 km²) az elmúlt száz évben nem változott.

Népesség

A község népessége 1910-1939 között egyötödével nőtt és elérte az 523 főt. Önállóságának visszanyerése után, 1991-ben 463, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1991-2001 közötti periódusra a stagnálás jellemző, 2001-2011 között azonban (főként a betelepülés eredményeként) a népesség 12,6 %-al nőtt, ezzel párhuzamosan a szlovákok aránya csaknem megháromszorozódott és elérte a 11 %-ot. Nagymad a 16. században református vallásra tért, a 20. század elején már egyenlő arányban lakták katolikusok és reformátusok, 1921-re már a katolikusok kerültek többségbe (54,9 %). 2011-ben a lakosság 62,5 %-a volt római katolikus, 25,2 %-a pedig református vallású.

Történelem

Ősrégi csallóközi falu, amelynek első lakói a nyugati gyepüt védő határőrök voltak. A község királyi birtok volt, 1254-ből származik első ismert írásos említése. A hagyomány szerint Mátyás királynak vadásztanyája volt az itt található erdőben, ahol gyakran és szívesen tartózkodott. Ehhez kapcsolódik az anekdota, miszerint a helyiek azzal váltották ki a király haragját, hogy távollétében kivágták az egyik kedves körtefáját. A 16. századtól a Mátyás jóvoltából felemelkedett Dóczyaké volt Nagymad és Kismad, a két falu a század második felére épült egybe. Későbbi nemesi birtokosai nem ismertek. 1847-ben az egész község leégett a templommal és a paplakkal együtt. Népessége mezőgazdaságból élt, jelentős volt a krumplitermesztés, a környékbeli mocsarakban pedig nádat vágtak. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, az I. bécsi döntés értelmében, 1938. november 2-tól ismét Magyarország része volt, 1945-től megint Csehszlovákia fennhatósága alá került. A szocializmus éveiben nagyobb jelentőségre tett szert a cukorrépa-termesztés. A falut 1960-ban a szomszédos Albárhoz csatolták, 1990-től újra önálló. 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. Református temploma egy korábbi fatemplom helyén 1886-ban klasszicista, római katolikus (Nepomuki Szent Jánosnak szentelt) temploma 1869-ben neoklasszicista stílusban épült.