Lamacs

Lamacs a Kis-Kárpátok déli részén, a Bazini-hegycsoport részét képező Zečák-domb (274 m) lábánál, a Dévényi- és a Bazini-hegycsoport közötti, közlekedési szempontból nagy jelentőségű Lamacsi-kapuban, 226 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Pozsony központjától 7,5 km-re északnyugatra, Pozsonyhidegkúttól 3 km-re keletre, Stomfától 9 km-re délre, Dévényújfalutól 8 km-re keletre, a D2-es autópálya és a Pozsonyt Prágával összekötő vasúti fővonal mentén (vasútállomás). Határa 152-348 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, északkeleten a Kis-Kárpátok erdei közé, északnyugaton pedig az Alsó-Morva-sík felé is kiterjed. Utóbbi határrészben találjuk Lamacs szántóföldjeinek (2010-ben 158 ha, az összterület 24,2 %-a), előbbiben pedig erdeinek (146 ha, 22,3 %) zömét. A városrész területének 2010-ben mintegy egyhatoda (103 ha) volt beépített terület. A Lamacsi-kapuban, Pozsonyhidegkúttal átellenben találjuk a régi faluközpontot (Starý Lamač) és a tőle északra található, de vele teljesen egybeépült Podháj-lakótelepet, ahol ma a városrész lakosságának zöme él. A Zečák-domb déli oldalán fekszik a Szegnár (Segnáre) családi házas beépítettségű településrésze. Délnyugatról Pozsonyhidegkút, északnyugatról Dévényújfalu, északról Pozsonybeszterce, keletről Pozsony-Újváros, délkeletről pedig Károlyfalu pozsonyi városrészekkel határos. Délkeleti határát a D2-es autópálya és a vasútvonal képezi, Pozsonybesztercével közös határának nagy része a Lamacsi-patak (Lamačský potok) mentén húzódik. A városrészt a 2-es főút köti össze Pozsony központjával, valamint Malackán (30 km) keresztül Holiccsal (76 km), az 505-ös út pedig Dévényújfalu és Stomfa (13 km) felé teremt összeköttetést.

1946-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze, 1972-től a IV. körzet (obvod), 1996-tól a Pozsony – IV. járás részeként. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Pozsonyi járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Állam része volt (Pozsony megye, Pozsony-környéki járás). Pozsonyhoz csatolása után 1949-1954 és 1960-1972 között a főváros XI. kerületét alkotta, 1954-1960 között pedig Pozsonyhidegkúttal és a ma az Újváros részét képező Szőlőheggyel együtt a III. kerület része volt. Területe a 20. század során nagymértékben megváltozott: 1910-1921 között határának több mint felét (erdeinek túlnyomó részét) Pozsonyhoz csatolták (ma az Újváros része, a Vödric-pataktól nyugatra eső határrész), területét ezzel 14,59 km²-ről 7,08 km²-re csökkentve. 1972-ben az újonnan épült autópályán túlra eső határrészeit (54 hektárt) Pozsonyhidegkúthoz csatolták, így alakult ki mai területe (6,54 km²).

Lamacsnak 2011-ben 6670 lakosa volt, itt élt a főváros lakosságának 1,6 %-a. Lakosságának 92,2 %-a volt szlovák és 2,2 %-a (150 fő) magyar nemzetiségű (2,7 %-a – 177 fő – magyar anyanyelvű). A község eredetileg horvát lakossága (a 16. századtól) a 19. századra szinte teljes egészében szlovákká vált, 1910-ben népességének 91,5 %-a, 1921-ben már 98 %-a volt szlovák nemzetiségű (a magyar nemzetiségűek arányának megugrása 6,5 %-ra 1910-ben átmenetinek bizonyult). 1880-1940 között Lamacs népessége két és félszeresére nőtt (864 főről 2018 főre), az 1970-es évek lakótelep-építésével pedig több mint háromszorosára ugrott és 1980-ra elérte a 7058 főt. Az 1980-as évek stagnálása után az 1991-2001 közötti évtizedben a városrész népességének 6,6 %-át elveszítette (7004 főről 6544-re csökkent). 2001 után ez a folyamat megfordult és ismét nőtt a lakosságszám, különösen 2011 után gyorsult fel a növekedés üteme (2017-ig 8,4 %-os növekedés, 6670 főről 7232 főre). 1921-ben még csaknem a teljes népesség (99,6 %) római katolikus vallású volt, 2011-ben a római katolikusok a népesség 56,7 %-át, az evangélikusok 5,6 %-át, a felekezeten kívüliek pedig 26,6 %-át tették ki. 2011-ben a lakosság 88,2 %-a (5881 fő) élt az ófaluban és a podháji lakótelepen, 11,8 %-a (789 fő) pedig Szegnáron. A településrész népsűrűsége (2011-ben 1020 fő/km²) megfelel a fővárosi átlagnak.

A városrész mai területén a középkorban több falu is létezett. A tatárjárás elpusztította az eredeti (vélhetően magyar lakosságú) falut, melynek nevét nem ismerjük. A német lakosságú Blumenaut (Plumau) és Sellendorfot Jakab pozsonyi bíró alapította 1279-1288 között, előbbi kölcsönözte Lamacs 20. századig használatos német nevét is. Évszázadokon át Pozsony város birtoka volt. Sellendorf templomát 1397-ben említik elsőként (helyén épült később a Szent Rozália-kápolna). 1420-ban Gara Miklós nádor elfoglalta Blumenaut és Sellendorfot és erőszakkal a dévényi váruradalomhoz csatolta (1436-ig, ebben az időszakban pusztult el az eredeti Blumenau). A mai falut 1506-ban Szkerlics János alapította, majd 1544-ben a török előrenyomulás elől menekülő horvátok telepedtek le itt. 1547-ben Krabatendorff („Horvátfalva”), majd Horvát-Lámocs néven említik. Neve a szláv lámač (kőtörő) szóból ered és a falutól keletre, a Szidina-hegyen (Zitina) a 16. század elején dolgozó horvát kőbányászoktól eredeztetik. A település gyorsan gyarapodott, 1548-ban 46, 1556-ban 54, 1580-ban már 80 háza volt, lakói főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1553-ban a falu ismét Pozsony város birtokaként szerepelt az oklevelekben. Az 1570-es években lakóinak egy része megalapította a szomszédos Hidegkút (Pozsonyhidegkút) falut. Fatemploma 1553-ban épült, ezt 1570-ben Szent Margit tiszteletére szentelt kőtemplom váltotta fel. 1561-ben tűzvész pusztított. 1624-ben az oszmán törökök ellen gyülekező hadak kifosztották a falut. Az első kőtemplom 1660-ban összeomlott, helyén 1667-1673 között építettek új templomot barokk stílusban (1947-ig állt). 1679-ben pestisjárvány pusztított, ennek emlékére a pozsonyi polgárok adományaiból Szent Rozáliának szentelt kápolnát építettek. A Rákóczi-szabadságharc alatt a császári csapatok négyszer is kifosztották a falut, melynek népessége a 18. század elején visszaesett, ekkor már csak 39 család élt itt, 1714-ben pedig újra pestisjárvány tizedelte a lakosságot. Anyakönyveit 1752-től vezetik. 1755-ben a falu leégett. 1768-ban 124 háztartás volt Lamacsban, melynek ekkor 620 lakosa volt. 1831-ben számos áldozatot szedett a kolerajárvány. 1837-ben a falunak 919 lakosa volt. 1848. szeptember 20-án adták át a Pozsony – Marchegg vasútvonalat, melynek egyik állomása Lamacson volt (a vasút építésekor, két évvel korábban tífuszjárvány pusztított). 1866. július 22-én Lamacs határában zajlott le a lamacsi csata a porosz és osztrák seregek között (porosz győzelemmel), mely után fegyverszünet zárta le a porosz-osztrák háborút. A csata során, melyben több százan vesztették életüket a falut is felgyújtották. Önkéntes tűzoltóegylete 1882-ben alakult. A 19. században még viszonylag számottevő szőlőtermesztése mára jelentőségét vesztette. 1918. szilveszterén foglalta el a falut a csehszlovák légió 33. gyalogezrede, mely pár nappal később Pozsonyba is bevonult. Az 1910-es években határának több mint felét Pozsonyhoz csatolták, ezzel a község elveszítette erdeinek legnagyobb részét. 1920-ig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1922-ben postahivatal létesült a községben. 1939. március 16. – április 11. között német csapatok szállták meg a falut, majd 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállam része lett. A község 1945. április 5-én szabadult fel. 1946. április 1-jén hat másik községgel együtt Pozsonyhoz csatolták. 1969 után felépült a Pozsonyt Prágával összekötő D2-es autópálya Lamacst és Pozsonyhidegkutat elválasztó szakasza, 1974-1978 között pedig felépült a Podháj-lakótelep, alapvetően megváltoztatva a településképet és többszörösére növelve a városrész népességét. Az 1980-as években a Zelená hora határrészben megkezdték a Rázsochy-kórház építését, melyet a rendszerváltás után félbehagytak. 2013-2014-ben a Bory határrészben új bevásárlóközpontot létesítettek (Bory Mall).

A városrészben szlovák tannyelvű alapiskola (ZŠ Malomestské námestie) és óvoda (Néri Szent Fülöp-óvoda), egészségügyi központ, valamint téli stadion található. Szent Rozáliának szentelt római katolikus kápolnája 1680-1682 között épült barokk stílusban a pestisjárvány utáni hálaadásként. A településközpontban található Szent Margit-plébániatemplom 1947-1951 között M. Harminc tervei alapján épült az 1947-ben lebontott 16. századi templom helyén. Az 1866-os lamacsi csata emlékműve a helyi temetőben látható.