Gömörsíd

A község a vulkanikus eredetű Ajnácskői-hegység középső részén, a Csomai-patak völgyében, a Fülek-Bánréve vasútvonal (megállóhely) és az 571-es út mentén, Fülektől 5 km-re keletre, Feledtől 25 km-re nyugatra fekszik. Határának mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Fülek, északnyugatról Bolgárom, északkeletről Korláti, keletről Balogfala, délről Csomatelke, délnyugatról pedig Béna határolja. Nyugati, északnyugati és északkeleti határa Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd 1960-tól a Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (15,24 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 748, 1921-ben 679, 1938-ban pedig 984, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Túlnyomó magyar többségét (83,5 %) napjainkig megőrizte, a lakosság több mint fele (53,1 %) a roma etnikumhoz tartozik. 1991-2001 között népessége 10,9 %-al gyarapodott (1106 főről 1227-re). A szlovák nemzetiségűek a lakosság 9,3 %-át alkotják. A lakosság túlnyomó többsége (85,1 %) római katolikus vallású.

A település 1365-ben „Seed” néven említik először, de keletkezése a 11. századra tehető. Neve a régi magyar séd főnévből származik, ami patakot jelentett. 1427-ben „Syd” néven a Jolsvay család birtoka. Később a Rátold nemzetségé, majd a 16. századtól a Bebekeké. A 17. században a Wesselényi családé, a 18. században pedig a Koháryaké és másoké. A 17. és 18. századi harcok és járványok hatására lakosainak száma ekkor jelentősen visszaesett. 1828-ban 51 házában 461 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A Záborszky család 1890-ben épült klasszicista kúriájában, napjainkban községházaként szolgál. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. A település 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott.

A községben 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskola és magyar nevelési nyelvű óvoda található. Határában ásványvízforrás, valamint kő- és homokbánya található. Szűz Mária Neve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1897-ben historizáló stílusban épült. 2012-ben egy kb. 1 MW-os fotovoltaikus áramfejlesztő telep létesült a falu külterületén.