Gernyőpuszta

Bottovo
község
magyar lakosság 1991
3%
6
magyar lakosság 2021
4%
7
Népesség: 205
Terület: 10,79 km²
Tszf. magasság: 196 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98041
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Gömöri-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Gömör és Kis-Hont vármegye Rimaszécsi járás nem önálló település

Gernyőpuszta a Gömöri-medencében, az Alsó-Rima-völgyben, 196 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Feledtől 8 km-re keletre, Rimaszombattól 14 km-re délkeletre, Rimaszécstől 7 km-re nyugatra. A község központját Gernyőpuszta (Bottovo) alkotja, melytől 1 km-re keletre található Leánymezőpuszta (Dievčenské pole) településrész. A községet érinti az 571-es út Feledet Abafalvával (16 km) összekötő szakasza, valamint a Feled-Bánréve vasútvonal is (területére esik az egykori dobócai megállóhely, mely 2012-ben megszűnt). Gernyőpuszta az 571-es útról leágazó 2794-es számú bekötőúton (1 km) közelíthető meg, jelöletlen mellékút köti össze Kacagópusztával (4 km). Határa 177-238 méteres tengerszint feletti magasságban húzódó dombvidék, melynek 2010-ben 58,2 %-át (628 ha) szántóföld, 30,4 %-át (328 ha) erdő, 3,4 %-át (37 ha) rét és 2,2 %-át (24 ha) vízfelület foglalta el. Gernyőpusztától északra húzódik a Dobra-erdő és Gernyő-erdő, délkeletre pedig az 1962-ben létrehozott Gernyőpusztai-víztároló. Délről Dobóca, nyugatról Serke, Feled és Rimapálfala, északról Szútor és Nemesradnót, keletről pedig Kacagópuszta és Nemesmartonfala községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1926-ban alakult meg a korábban Dobócához tartozó Gernyőpuszta és Leánymezőpuszta egyesítésével. Területének legkeletebbi része (mintegy 50 hektár) korábban Rimaszécshez tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Feledi járáshoz tartozott, majd a (változó területű) Rimaszombati járáshoz csatolták. 1938-1944 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). A magyar közigazgatásban a községet megszüntették, területe visszakerült Dobócához. 1951-ben alakult újra önálló községgé. Területe 2011-ben 10,79 km² volt.

Népesség

Gernyőpuszta az 1920-as években létrejött (ekkor felerészben cseh-morva, felerészben szlovák telepesekkel benépesített) telepesközségként ma is a dél-gömöri magyar nyelvterületbe ékelődő szlovák nyelvszigetet alkot. 2011-ben 204 lakosának 92,2 %-a szlovák nemzetiségű volt. A községnek 1930-ban 384, 1970-ben 272 lakosa volt, 1970-2017 között népessége több, mint egynegyedével csökkent (2017-ben már csak 198-an lakták). 1991-ben még népességének csaknem egytizede (9,5 %) cseh nemzetiségű volt, ez az arány 2011-re 1,0 %-ra (20 főről 2-re) esett vissza, ugyanakkor a magyar nemzetiségűek száma 6 főről (2,9 %) 10-re (4,9 %) nőtt. 2011-ben a lakosság 78,9 %-a (161 fő) élt Gernyőpuszta és 21,1 %-a (43 fő) Leánymezőpuszta településrészeken. 2011-ben a lakosság 56,9 %-a római katolikus, 7,8 %-a pedig evangélikus vallású volt, a felekezeten kívüliek aránya 30,9 % volt. A község népsűrűsége rendkívül alacsony (2011-bven 18,9 fő/km²).

Történelem

Gernyőpuszta, mint különálló település az 1920-as évek csehszlovák földbirtokreformja során jött létre. A Dobóca határában található, a Koburg-uradalom részét képező Gernyőpuszta és Leánymezőpuszta a 19. században, mint uradalmi major jöttek létre, a második katonai felmérés (1806-69) térképén már szerepelnek. 1921-ben Gernyőpusztán (Gerňovo) 35 család (felerészt cseh és morva, felerészt szlovák legionáriusok családjai, akik az orosz polgárháborúban a fehérek oldalán harcoltak) kapott összesen 447 hektár földet. A szomszédos Leánymezőpusztán (Dievčenské Pole) 23 árvai (a Lengyelországhoz csatolt falvakból érkező) szlovák család között 264 hektár földet osztottak fel. A gernyőpusztai legionárius kolónia telepítésében nagy szerepe volt a magyar határ és a stratégiai jelentőségű (1873-ban épült) Rima-völgyi vasút közelségének. A gazdasági udvar épületei mellett az építkezés 1922-ben kezdődött meg, hamarosan szlovák iskola is létesült a kezdetben Masarykovónak nevezett telepen. Gernyőpusztát és Leánymezőpusztát 1926-ban Bottovo néven önálló községgé szervezték, nevét Ján Botto szlovák költőről kapta. 1930-ban már 384 lakosa volt (ekkor területe 6,23 km² volt). 1938. novemberében az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz, ekkor közigazgatási önállóságát is elveszítette és lakói elmenekültek. 1939-ben a telep házaiban lengyel menekülteket helyeztek el. 1951-ben vált újra önálló községgé. 1962-ben kis víztárolót létesítettek a határában. 1970-ben még 272 lakosa volt, népessége azóta folyamatosan csökken. 2001-ben fogadták el a község címerét és zászlaját.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, elöregedő népességű községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Gernyőpusztán mellszobrot állítottak Ivan Krasko szlovák költő tiszteletére.