Gellér

Holiare
község
magyar lakosság 1910
100%
630
magyar lakosság 2021
85%
401
Népesség: 488
Terület: 9,88 km²
Tszf. magasság: 110 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94616
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Alsó-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Csallóközi járás kisközség

Gellér az Alsó-Csallóközben, Nagymegyertől 6 km-re délkeletre, Komáromtól 18 km-re északnyugatra fekszik, a történelmi Komárom vármegye területén. A község területén halad át a Gellér-Nagykeszi-csatorna, melyből itt ágazik el a Zsemlékes-csatorna. Délnyugatról Csicsóval, délkeletről Tannyal, északról Bogyával, nyugatról Nagymegyerrel határos. A falu mellett halad el a 63-as főút, melyhez 1,5 km-es mellékút vezet, ugyanilyen hosszú mellékút vezet Bogyára is. A Komárom-Pozsony közötti vasútvonal is itt halad el – megállóhelye Bogyával közös.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Alsógellér és Felsőgellér egyesítésével. Mindkét község 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott, majd Csehszlovákia Komáromi járásához, 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A két elődközség ma is két külön kataszteri területet alkot (Alsógellér 4,87 km², Felsőgellér 5,02 km²). Az egyesített község 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz tartozott, majd 1960-tól újra a Komáromi járáshoz. 1971-1994 között Bogyával egyesítették, 1994 óta újra önálló község.

Népesség

1921-hez képest lakossága 1/5-ével csökkent. A máig színmagyar falu lakossága az utóbbi évtizedben a fiatalokat célzó lakásprogramnak köszönhetően növekszik, református többsége (2011-ben 55%) viszont csökkenőben van.

Történelem

Gellért az Árpád-korban említik először; előbb csak Felsőgellér létezett, majd ennek a határában alakult ki hamarosan a később nagyobbra nőtt Alsógellér. Eredetileg Győr városának jobbágyfalva volt, majd később az egyik falu Komárom, másik Szolgagyőr várának tartozéka volt. A 15. században már helyi nemesek birtokában lévő faluként szerepelnek, továbbá a pannonhalmi főapátság kezén is voltak itt birtoktestek. A török korban mindkét falut felperzselték a portyázó hadak, később viszont újranépesültek. Mai temploma is a török kor után épült, 1786-ban. A Likócs dűlőnév a mesterségesen földbe vájt lyukakról (likócsok) tanúskodik, ahol a falubeliek veszély esetén meghúzták magukat. A kora újkorban a Vásárhelyi, Halászy, Szente és Varga családnevekkel találkozunk a birtokosok között, a 19. században pedig a Csepy, Komáromy, Szabó, Király, Szücs, Buzás, Pázmány, Kürthy, Külkey, Antal és Vas családok voltak a két község közbirtokosai. A falvakat 1862-ben, 1876-ban és 1899-ben is komoly károkat okozó árvíz sújtotta. A trianoni béke 1920-ban Csehszlovákiához csatolta őket, a bécsi döntés révén 1938. november 2-án visszakerültek Magyarországhoz. A két település Gellér néven egyesült 1940-ben. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került az immár egységes község. Az 1965-ös nagy árvíz súlyos pusztítást vitt végbe Bogyán. 1971-ben Bogyához csatolták, és csak 1994-ben, már az önálló Szlovákiában vált újra külön községgé.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik. A helyiek által kalákában felépített faluház több közösségi funkciót lát el. A község területén értékes Krisztus előtti, valamint római és avar régészeti leletek kerültek elő.