Főrév

Főrév a Vízköz legnyugatabbi sarkában, a Kis-Duna bal partjának közelében, a Duna főágának és a Kis-Duna kiágazásának a közelében fekszik, Pozsony központjától 5 km-re keletre, 136 méteres tengerszint feletti magasságban. A mai Ružinov városrész az egykori (1946-ban Pozsonyhoz csatolt) Főrév községen kívül magába foglalja Pozsony korábbi határának északkeleti részét, valamint a Felső-Csallóköz legnyugatabbi csücskét is, ahol (a korábban részben Pozsonypüspökihez és Szunyogdihoz tartozó területen) 1956-57-ben épült fel a Slovnaft hatalmas (mintegy 5 km²-es területet elfoglaló) petrolkémiai komplexuma és olajfinomítója. Magja, a korábban falusias jellegű, majd a 20. század első felében Pozsony elővárosává váló Főrév, melynek ma csak déli része őrzi őrizte meg családi házas arculatát (központjában az egykori Csáky-kastéllyal), korábbi főutcája, a ma a 63-as főút pozsonyi bevezető szakaszát alkotó Gagarin utca falusias jellegét teljesen elveszítette. A négy részből álló, az 1960-as években kiépített hatalmas panelházas lakótelepi övezet (a fővárosban a pozsonyligetfalui lakótelepek kiépítéséig a legnagyobb) a régi településhez északról csatlakozik, négy, megközelítőleg azonos területű (Štrkovec, Ostredky, Trávniky, Pošeň) lakótelepből áll, melyek tengelye a széles Ružinov utca (villamosvonallal). A régi Főrévet délről az egész városrészt átszelő, az 1980-as években épült D1-es autópálya és összekötő vasútvonal (melyek az 1977-85 között épült Kikötői-hídon keresztül teremtenek összeköttetést Pozsonyligetfaluval) határolja, itt található Pozsony központi teherpályaudvara is. Ettől délre a Farkastorok (Vlčie hrdlo) településrész foglalja magába a Slovnaft teljes területét, a Duna bal partjának ártéri erdeit, az egykori Brenner-szigeten létrehozott új kikötőt és a 20. század második felében nagyrészt lebontott elővárosi munkástelepek megmaradt részeit (Malé Pálenisko, Nové Pálenisko). Legnyugatibb része, a Pozsony belvárosához közvetlenül csatlakozó Nivy városrész részben az I. Köztársaság idejétől beépített korábbi külvárosokat foglalja magában (Ružová dolina, Päťstvo bytov), részben szintén panelházas övezet (Starý Ružinov, Malomliget – Mlynské Nivy), itt található Pozsony buszpályaudvara is. A külső (a csallóközi vasútvonalon túlra eső) településrész az 1920-as évekig külterületnek számított, ekkor létesült itt a Pozsony peremén létrejött szegénynegyedek legnagyobbika, Dornkappel (Trnávka), valamint ennek szomszédságában a Masaryk-kolónia. Ma elsősorban családi házas beépítésű zóna, ahol a várost kiszolgáló nagy területigényű szolgáltatások telephelyeit találjuk (számos bevásárlóközpont), csak a legkülső övezetben (a nemzetközi repülőtéren és az 1960-as években kialakított kavicsbányatavon /Aranyhomok – Zlaté piesky/ túl) maradt fent a korábban a városrész mai területének mintegy felére jellemző mezőgazdasági területhasznosítás. 2010-ben Főrév városrész (mely Pozsony 2. legnagyobb területű városrésze Pozsonypüspöki után) területének 47,1 %-át foglalták el épületek (1868 ha), 13,2 %-át (523 ha) szántóföldek, 6,5 %-át (258 ha) kertek, 6,4 %-át vízfelület (255 ha) és 5,9 %-át (235 ha) erdő. Nyugatról Pozsonyligetfalu, Pozsony-Óváros és Pozsony-Újváros, északról Pozsonyszőlős, keletről Vereknye és Pozsonypüspöki városrészekkel, északkeletről Dunahidas és Pozsonyivánka községekkel határos. Határa annak legdélebbi pontján Horvátjárfaluéval is érintkezik. Pozsonyligetfaluval közös határát a Duna középvonala alkotja, az Óvárostól az Öreg-híd, a Pribina utca, a Kassai út és a Malomliget utca, az Újvárostól a Nagyszombati vám (Trnavské mýto) és a 61-es (Pozsony-Szenc) út vonala választja el, az országút egy szakasza egyben Főrév és Pozsonyszőlős határát is alkotja. Vereknyétől a 63-as főút (Gagarin és Poprádi utcák) egy szakasza választja el, Pozsonypüspökivel közös határának egy részét pedig a Kis-Duna, valamint a Slovnaft területének keleti és déli határvonala alkotja. Pozsonyligetfaluval közös határa 1938-1945 között államhatárt alkotott Szlovákia és Németország között.

1946-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze a Pozsony-II. járás (1996-ig II. körzet) részeként. 1920-ig nagyközségként (1900-ban még kisközség volt) Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után is Pozsonyi járás része maradt. 1938-1945 között, Pozsonyligetfalu Németországhoz csatolásakor a Duna túlsó partjára eső határrészeit (Zabospuszta) elveszítette. 1939-1945 között a Szlovák Állam része volt (Pozsony megye, Pozsonyi járás). 1946-ban Főrévet Pozsonyhoz csatolták és 1949-1954 között a város VIII. kerületét (a mai Nivy Kvetná néven a II., Trnávka pedig az V. kerületét) alktotta. 1954-1960 között Nivy és Főrév a II. kerületet képezte, Trnávka viszont a IV. kerület (Újváros) része lett. 1960-1972 között Nivy a II., Főrév (1964-től Ružinov néven módosított határokkal) a VIII., Trnávka pedig a VII. kerületet alkotta. 1972-ben, Pozsony közigazgatási átszervezésekor az eredeti község területét több mint duplájára növelve (az 1921-es 16,92 km²-ről 39,70 km²-re) alakították ki a mai Ružinov városrészt, Főrévhez csatolva Pozsony északkeleti határrészeit, és Pozsonypüspöki, valamint Pozsonyszőlős egy részét is. Területe három kataszteri területre (Ružinov – 19,36 km², Trnávka – 12,93 km², Nivy – 7,41 km²) oszlik, melyek közül Ružinov foglalja magában az egykori Főrév község határának nagy részét.

Főrév Pozsony második legnépesebb városrésze (Pozsonyligetfalu után), 2011-ben 68 574 lakosa volt, itt élt a főváros összlakosságának egyhatoda (16,7 %-a). 2011-ben népességének 89,5 %-a volt szlovák és 3,1 %-a magyar nemzetiségű. 1991-2011 között (más pozsonyi városrészekhez hasonlóan) az asszimiláció révén a magyar nemzetiségűek aránya folyamatosan csökkent (1991-ben 3,9 %, 2001-ben 3,4 %, 2011-ben 3,1 %). Az egykori Főrév község alapítása óta német lakosságú volt, a 20. század első felében Pozsony elővárosává válva rohamos növekedésnek indult, míg 1880-ban 759, 1921-ben már 1524 lakosa volt, ez 1930-ig több mint duplájára (4457 fő), a következő tíz évben pedig ismét másfélszeresére nőtt (1940-ben 6508 lakosa volt). A betelepülők elsősorban magyar és szlovák nemzetiségűek voltak, így megfigyelhető a németek arányának fokozatos csökkenése (1880-ban 87,5 %, 1921-ben 75 %, 1930-ban 42,4 %) és a (cseh)szlovákok (1921-30 között 7,4 %-ról 29,9 %-ra), valamint a magyarok (14,8 %-ról 23,5 %-ra) arányának gyors növekedése. Ennek ellenére az 1930-as években a német nemzetiségűek még mindig relatív többséget alkottak a községben. A már akkor Pozsonyhoz tartozó Dornkappel (Trnávka) dűlőben jött létre a két világháború közötti időszak legnépesebb elővárosi nyomornegyede (népessége 1925-1938 között 1300-ról mintegy hatezerre ugrott), melynek legtöbb lakója a Csallóközből és a Mátyusföldről a fővárosba áramló magyar nemzetiségű szegényparaszt volt. Főrév csaknem teljes német lakosságát 1945 után kitelepítették, ezzel, valamint a magyar kisebbség nagy részének asszimilációjával és az 1960-as évek lakótelepépítésével alapvetően megváltozott a városrész etnikai arculata, melynek ma elsöprő többsége szlovák nemzetiségű. 1980-ban Főrév volt a legnépesebb pozsonyi városrész (84 486 lakos), de már az 1980-as években megkezdődött népességének csökkenése, a következő három évtizedben lakosságának csaknem egyötödét elveszítette, elsősorban a szuburbanizáció eredményeként. 2011 után ez a folyamat megfordult és 2011-2017 között már 6 %-kal nőtt a városrész népessége (68 574 főről 72 718 főre). Ebben a pozsonyi belváros kelet felé terjeszkedése, a központhoz való közelség felértékelődése és az új lakások építése egyaránt szerepet játszott. 2011-ben az össznépesség csaknem fele (32 674 fő) élt a négy lakótelepen (Štrkovec, Ostredky, Trávniky, Pošeň), a történelmi Főrév-központ (Prievoz, 6244 fő) és Trnávka (6289 fő) népessége csaknem megegyezik a második világháború előttivel. 2011-ben a népesség 52,0 %-a volt római katolikus, 6,0 %-a evangélikus vallású, 29,9 %-a pedig felekezeten kívüli. 1880-ban Főrév lakosságának még 71,9 %-a evangélikus vallású volt, 1921-re azonban a római katolikusok aránya 27,8 %-ról 50 %-ra nőtt, az evangélikusoké pedig 49,4 %-ra csökkent. Népsűrűsége 2011-ben a pozsonyi átlag több mint másfélszerese volt (1727 fő/km²).

A városrész elődje, Főrév település a Kis-Dunának, a folyam egykori főágának egy fontos átkelőhelyénél alakult ki. Vélhetően már az ókorban is lakott volt, a kora középkorban a szláv és germán népek területeinek határánál feküdt. A középkorban a pozsonyi váruradalom tartozéka volt. A rév először 1382-ben szerepelt az okiratokban. A 16. században második felében evangélikus német telepesek érkeztek az Ober-Uffer néven ismert révhelyhez és megalapították a későbbi települést. Első írásos említése 1524-ből származik. 1580-tól a Pálffy-család birtoka volt. A Rákóczi-szabadságharc idején katonai tábor állt itt, magát a falut a harcok során felgyújtották. A települést gyakran pusztította árvíz a 19. század második felében épült állandó Duna-töltés kialakításáig. A 19. század derekán Fényes Elek népszerű vendégfogadóját, gyümölcs- és zöldségtermesztését, valamint a Farkastoroki-erdőben folytatott fakitermelést emeli ki, megemlítve a golyvát is, mint a faluban elterjedt betegséget. Ekkoriban a falu egy szigeten feküdt az azóta csaknem nyomtalanul eltűnt Malomligeti Duna-ág partján, mely a 19. század második feléig a Kis-Duna főága volt, a szigetet délről a mai főág határolta. Az ettől délre húzódó Farkastoroki-erdő szintén külön szigetet alkotott. 1863-ban kolerajárvány sújtotta, 1877-ben pedig az egész falu leégett. 1850-ben lakosságának kilenctizede evangélikus vallású volt, 1880-ban még több mint kétharmada. Német többségét a két világháború közötti időszakig megőrizte, néprajzi különlegessége volt a 20. századig fennmaradt karácsonyi misztériumjáték („paradicsomjáték”). Az 1883-as pusztító árvíz után a Kis-Duna szabályozásával megszűnt a falu szigeti fekvése és a gyorsan fejlődő Pozsonyhoz való közelsége és közlekedési szempontból kedvező fekvése révén gyors fejlődésnek indult, 1880 és 1910 között csaknem duplájára nőtt népessége (759 főről 1301-re). A 19. század végén a De Pauli család volt a legnagyobb birtokosa. 1920-ig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, 1913-tól körjegyzőségi székhely is volt. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, a két világháború közötti időszakban a Pozsonyba áramló vidéki munkások (nagy számban csallóközi és mátyusföldi magyarok) többszörösére növelték lakosságszámát (1921-ben 1524 fő, 1930-ban 4457 fő, 1940-ben 6508 fő). Az elővárossá alakuló Főrév melletti Brenner-szigetnél kiterjedt szegénytelep jött létre. Ebben az időszakban népesült be az akkor még Pozsony északkeleti határának számító Dornkappel-dűlő (Trnávka), melyet 1925-ben kezdtek felparcellázni és 1936-ra már mintegy 6 ezren lakták, egyben a város legnagyobb külvárosi szegénynegyede volt. Az 1896-ban alapított Apolló olajfinomító (és a már a mai Főrév területére eső, ugyanebben az évben létesített jutagyár, a „Klingerka”) keleti szomszédságában a Mühlau (Malomliget) és Grössling dűlők területének beépítése szintén a 20. század első felében ment végbe. 1880-ban létesült a Ludwig-féle gőzmalom, 1901-ben alapították a cérnagyárat (Cvernovka, 2004-ig működött), 1896-ban pedig a kábelgyárat (Gumon, 2005-ig). A városrész későbbi névadója, a Virágvölgy (Rosenheim, Ružinov) szintén munkástelepként alakult ki (az 1980-as években új lakótelepet létesítettek a helyén). Maga Főrév is gyorsan városiasodott, 1927-ben felépült első temploma, 1933-ban pedig a községháza új épülete (ma lelkészlak). 1938. novemberétől 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. Ebben az időszakban határközséggé vált, mivel a náci Németország annektálta a Duna túlpartján fekvő Pozsonyligetfalut, egyben a túlpartra eső, korábban Főrévhez tartozó Zabost is (ahol a két világháború között szintén népes munkástelep létesült) és a folyó lett az új államhatár (1945-ig). 1946. április 1-jén a községet Pozsonyhoz csatolták. 1948-1951 között északi részén felépült a Ružinov nemzetközi repülőtér, az 1950-es években pedig a főváros első lakótelepe, a még téglaházakból álló „500 bytov” negyed. 1956-57-ben a Farkastoroki-erdő és Pozsonypüspöki közötti területen felépült a Slovnaft olajfinomítója, majd az 1960-as évek lakótelepépítései (egyben a korábbi főutca épületeinek lebontása és panelházakkal való helyettesítése) alapvetően megváltoztatták Főrév arculatát. A négy részből (Štrkovec 1962-1964; Trávniky 1963-1968, Ostredky 1963-1966, Pošeň 1965-1968) álló panelházas lakóövezet elkészültekor az ország legnépesebb lakótelepe volt, melyet eredetileg 60 ezer főre terveztek (2011-ben 32 ezren lakták). A lakótelep építésekor két kavicsbányató (Rohlík, Štrkovecké jazero) is kialakult. 1970-re Főrév teljesen egybeépült nyugat felé Pozsony belvárosával, kelet felé Vereknyével, észak felé pedig Trnávkával. 1972-ben Ružinov néven egybeolvasztották a már 1946 előtt is Pozsonyhoz tartozó városrészekkel, kialakítva a mai városrész adminisztratív határait. 1976. július 28-án súlyos légiszerencsétlenség színhelye volt; az Aranyhomok-tóba zuhanó Prága-Pozsony repülőjárat katasztrófájában 76-an vesztették életüket. 1978-1983 között megépült a városrészen áthaladó autópálya, vele párhuzamosan pedig az új összekötő vasútvonal teherpályaudvarral, a Duklai hősökről elnevezett új Duna-híddal (ma: Kikötői-híd, 1977-85). A lakótelep-komplexumot fokozatosan kiegészítették szolgáltató intézményekkel: Bratislava Szálló (1974), Junior Szálló (1982), Ružinov Áruház (1984), Művelődési Ház (1985). 1979-ben átadták a Vladimír Dzurila téli stadiont, 1985-re felépült az új egyetemi kórház és rendelőintézet és 1983-ban átadták a főváros új buszpályaudvarát. Az ezredforduló utáni időszakban új bevásárlóközpontok sora létesült a városrész külső területén (Avion, Soravia, Shopping Palace stb.). 2005-ben átadták a Malomligetet Pozsonyligetfaluval összekötő új Apolló-hidat. A 2010-es években megkezdődött Malomliget területén Pozsony új központi üzleti negyedének kialakítása (Twin City, Apollo, Bratislava Business Center) és a városrész fejlődésének rohamos felgyorsulása.

A városrész nagyrészt lakófunkciót ellátó, de ipari és közlekedési szempontból (nemzetközi repülőtér, folyami kikötő, buszpályaudvar, D1-es autópálya, két Duna-híd) is nagy jelentőségű, a pozsonyi belváros keleti részétől a városhatárig terjedő, rendkívül heterogén terület. Az ország petrolkémiai iparának központja (Slovnaft). Fontos szerepet játszik a főváros kereskedelmében (számos bevásárlóközpont) és területén található Pozsony új üzleti központja is. Főréven található a pozsonyi egyetemi kórház, a statisztikai, valamint a geodéziai és kataszteri hivatal, továbbá a Vladimír Dzurila téli stadion is. Számos oktatási intézménye közül a Juro Hronec, Ivan Horváth, Metód és a Ladislav Novomeský gimnáziumok, valamint a Közlekedési szakközépiskola emelhető ki. A városrész északkeleti peremén található Aranyhomok (Zlaté piesky) népszerű fürdőhely. A régi Főrév legfontosabb műemléke az 1899-1902 körül historizáló-szecessziós stílusban épült Csáky-kastély, a mellette található Jézus szíve kápolnával. Egytornyos evangélikus temploma 1927-ben épült, a Masaryk-kolónián a Don Bosco tiszteletére szentelt római katolikus templom pedig 1937-ben. A rendszerváltás után felépült a Páli Szent Vincének szentelt új, modern stílusú katolikus templom, a szalézi rend Szűz Máriának szentelt temploma, valamint a Szt. Rastislav pravoszláv templom bizánci stílusban. Ipari műemlékei közül legjelentősebbek a régi cérnagyár (1904-1905), a fonoda (1909), a gőzmalom silója (1934), valamint a ma múzeumként működő régi gázgyár (1935) épülete.