Détér

A község a Gömöri-erdőhát és az Ajnácskői-hegység között kis völgyben, a Détéri-patak partján fekszik, Feledtől 12 km-re, Rimaszombattól 24 km-re délre. Zsákfalu, egyetlen, a szomszédos Gesztetéből ide vezető 3 km-es mellékúton közelíthető meg. Maga a falu 205 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, dombos határának mintegy felét erdő borítja, nyugaton az Ajnácskői-hegységhez tartozó Szár-kőig (486 m) terjed. Északról Feled, Gortvakisfalud (Csenyisi kataszter) és Kerekgede, nyugatról Ajnácskő, délről Almágy, Gömörpéterfala és (rövid szakaszon) Dobfenek, keletről pedig Gesztete és Jeszte községekkel határos.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (20,20 km²) az elmúlt száz évben nem változott.

1910-ben 553, 1921-ben 631, 1938-ban pedig 707, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A periférikus helyzetű falu a 20. század második felében számottevő népességcsökkenésen ment keresztül, 1938-1991 között népességének 30,8 %-át elveszítette, 1991-2011 között további 7,8 %-os népességcsökkenés figyelhető meg (489 főről 451-re). Túlnyomó magyar többségét (2011-ben 85,6 %) napjainkig megőrizte, a szlovák nemzetiségűek aránya 7,5 %- A lakosság mintegy egyhatoda (16,3 %) a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (87,8 %) római katolikus vallású.

A falu a tatárdúlás idején keletkezett, amikor az erdei völgyben hullámzó nádasba, mocsárvilágba menekültek az életüket féltő emberek. Évek múltán a mocsár két oldalán házakat építettek, felégették a kiirtott erdőket, s megkezdődött az élet. A települést Deltar alakban említik először 1246-ban. Később, 1427-ben Dehcher alakban szerepel. Kezdetben a Rátold család birtoka, később több nemes családé volt. 1644-ben Szatmáry Miklóstól s feleségétől, váltotta ki détéri földjét a falu őslakos famíliájának számító Borbás. A Borbások 1651-ben szereztek nemességet III. Ferdinándtól 1666-ban királyi parancsra a Borbásokat a Jászói konvent iktatta be a détéri jószágaikba. Ettől fogva a Borbások meghatározói lesznek a falu életének. A család számos leszármazottja közéleti szerepet is vállalt. A család leszármazottjai mind a mai napig a településen élnek. 1677-ben borzasztó pestisjárvány tört ki, a feljegyzések szerint nem volt olyan nap, hogy a ne temessenek valakit. 1682-83-ban az egész Rima völgyet végigdúlják a Fülek felé vonuló oszmán és a Bécs irányába igyekvő lengyel csapatok. A martalócok a vidék legtöbb települését felgyújtották, a lakosokat pedig elzavarták. Bár Détér a teljes pusztulást elkerülte, de a lakosság állatállományát elhajtották. A sorozatos megpróbáltatások következtében a falu 1710-re gyakorlatilag elnéptelenedett. 1715-ben mindössze egy család lakta. 1828-ban 75 házában 573 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. A község 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. A falu termelőszövetkezetét 1957-ben alapították. Az 1980-as évek elején megszüntetett kisiskolát 1991-ben indították újra.

A településen 1-4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával és óvoda található. Hétfájdalmú Szűzanyának szentelt római katolikus temploma búcsújáróhely, a Szent István-kápolna 1880-ban neoklasszicista stílusban épült.