Deáki

A község a Kisalföldön, a Mátyusföldön keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, Vágsellyétől 4 km-re délnyugatra, Galántától 12 km-re délkeletre. Mellékutak kötik össze Vágsellyével, Pereden (4 km) keresztül Zsigárddal (9 km), Taksonyfalvával (10 km) és Felsőszelivel (7,5 km). Vasútállomás a Vágsellye-Negyed vasútvonalon ("Csángó"). Határának északi részét érinti a Pozsony-Budapest vasúti fővonal. Délnyugatról Alsószeli és Felsőszeli, északnyugatról Taksonyfalva, északról Tósnyárasd, északkeletről Vágkirályfa, keletről Vágsellye, délről pedig Pered községekkel határos. Keleti határa 1923-ig Pozsony és Nyitra vármegyék történelmi határát alkotta.

A Nyitrai kerülethez és Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Vágsellyei járáshoz, 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). Területe (26,28 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népessége a 20. század első felében 3000 fő körül mozgott (1910-ben 2949, 1921-ben 3131, 1939-ben 3038, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt). Nemzetiségi jellegét a magyar lakosság 1945 utáni tömeges kitelepítése (mintegy 700 lakosát telepítették át kényszerrel Magyarországra) és a külföldi szlovákok betelepítése megváltoztatta, vegyes szlovák-magyar népességű településsé vált. Az 1939-1991 közötti fél évszázadban népességének csaknem egyharmadát elveszítette (1991-ben 2170 lakosa volt), az 1991-2011 közötti időszakra a népességszám stagnálása és a szlovák nemzetiségűek arányának lassú növekedése (26,7 %-ról 32,2 %-ra) jellemző, a lakosság többsége továbbra is magyar nemzetiségű. A romák aránya 9,2 %. A lakosság többsége (67,1 %) római katolikus vallású, a reformátusok 1921-ben még a lakosság 1/4-ét alkották, 2011-re arányuk 10,4 %-ra csökkent.

Ősi neve Vág, majd Vágfölde volt. Az előbbi néven már a pannonhalmi bencés apátság alapító oklevelében említik, mivel az apátság birtokába tartozott. Ma is áll az általuk 1228-ban épített, kiemelt jelentőségű román stílusú templom, a hozzá tartozó bencés kolostor viszont elpusztult a történelem viharaiban. A templom Szent István kápolna része még ennél is öregebb, 1103-ban már létezett. Az itteni szerzetesek használták a ma Pray-kódexként ismert, 13. századi szertartáskönyvet, amely az egyik legkülönlegesebb nyelvemlékünk. A falu története során szorosan kapcsolódik Vágsellyéhez, sokszor együtt emlegetik őket Vág, Vágfölde, illetve Sellye vagy Sellyefölde néven. Az 1290-es trónöröklési viták közepette német sereg szállta meg Pozsony környékével együtt, de utolsó Árpád-házi királyunk, III. András a trónralépése után visszafoglalta. Az Árpád-ház kihalása után trencséni Csák Máté szerezte meg, és csak a kiskirály halála után szállt vissza az egyházra. A török hódítás által elhozott nehéz időket Deáki is megérezte. A pénzszűkébe került apátság a mohácsi csata után elzálogosította a falut, előbb Thurzó Elek, majd a Nyáry család kezére került. A török-magyar határvidéken fekvő falu sokat szenvedett a harcoktól, lakossága gyorsan csökkent, és valószínűleg ekkoriban pusztultak el a környékén levő falvak – Gat, Kisudvard, Újfalu, Molva, Oroszfalu, Palota – is. 1612-ben visszaszerezte a falut a pannonhalmi apátság, egy évvel később a király visszaadatta a reformátusok által korábban elfoglalt régi templomot is. A törökök kiűzése után lélekszáma lassú növekedésnek indult. A szerzetesrendek II. József általi feloszlatása nyomán a kincstár tulajdonába került a falu, és csak a király halálakor lett ismét az apátságé. Az 1848/49-es szabadságharcban, a peredi csata során a deáki templom mellett voltak felállítva a császáriak ágyúi. A falu lakói mezőgazdasággal foglalkoztak, a 20. század elején fogyasztási szövetkezetet tartottak fenn, és gőzmalom is működött itt. A trianoni békediktátum Csehszlovákiához csatolta, a két háború között rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai és a munkanélküliek megmozdulásai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. 1993-tól Szlovákia része.

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik. A deáki fürdő a korábban Alsószelivel közösen fenntartott, a két falu határán fekvő hévízfürdő területének kétharmadán működik. Legjelentősebb műemléke az 1228-ban román stílusban épült kéttornyú római katolikus (Szűz Mária) bazilikatemplom, amelyet 1872–75 között Schulek Frigyes tervei alapján neoromán stílusban felújítottak és kibővítettek, majd 1938–41 között a helyi születésű Serédi Jusztinián esztergomi érsek jóvoltából restauráltak. A templom déli falához csatlakozó kápolna a 12. század elején román, klasszicista stílusú református temploma 1786-ban, ugyancsak klasszicista római katolikus kápolnája a 18. század végén, kálváriája a 19. század végén, evangélikus temploma 1969-ben épült.